Hazafelé

Budapesti hétvége, hazaút, szokásos pihenő Balatonfenyvesen. Nagyon szép volt a víz felett kirajzoló pára, amit ebben a fekete-fehér színvilágban tudtam leginkább megmutatni.

Ez pedig hat álló képből összerakott panoráma, hatásvadász kidolgozásban:

Ők meg a hozzám tartozók. :)

Beküldve: 2014-04-22
Színes bejegyzés

Újabb szürke hétköznap virradt. Úgy gondoltam (ráadásul már előző nap le is lett beszélve), hogy két intenzív dolgozós és hátfájós nap után jár az ember lányainak egy fél napos barangolás, még akkor is, ha borongós, szeles és hideg az idő. A hozzáállásom hasonló volt, mint általában (kivéve az őszi felkerekedésekkor), hogy fotózni valót úgysem találunk, de legalább kiszabadulunk a négy fal közül. Ezért tegnap állványt sem vittem, hisz a múltkori eltévedős túrán is csak a csoportkép elkészítésénél használtam, és abból is már van egy nagy halommal, így ez alkalommal kihagyom ezt az „élményt”. Nos, Eszti tervez, Laura meg elvezet egy helyre… Amiről már sokszor hallottam – pl. Csillu barátnőmtől –, de engem a virágok nem csigáznak fel túlságosan, ezért mondom, „Persze oké, mit nekem!”, megnézem azokat a virágzó bokrokat… Itt jön az a fejezet, amikor saját magamon lepődök meg a legjobban, mert amikor megláttam a nem is tudom hány féle színben pompázó azaleákat (ma reggel Dokitól azt is megtudtam, hogy azalea= Rhododendron=havasszépe), mintha zsinóron húztak volna és szinte már a kezemben is volt a fényképezőgép, csak objektívet kellett cserélnem. Egészen pontosan 28 közeli képet készítettem, holott úgy tudtam magamról, hogy én aztán virágot nem fényképezek. Hát, van az úgy, hogy néha az ember félreismeri önmagát. Szóval, íme egy kép a 28-ból (a többi mind hasonló csak 8 másik színben – persze ez költői túlzás).  

Így készült. Fotó: Balázs Laura

A szokásos körpanorámám. Többen kérdeztétek, hogy készül az ilyen. Nos, pofon egyszerű. A tengelyed körül forogva készítesz annyi álló képet nagylátószöggel, hogy kitegye a 360 fokot. Otthon összeilleszted őket valamilyen nagyon okos programmal. Photoshopban torzítod négyzet alakúra, forgatod 180 fokkal, a legvégén pedig ráküldöd a Distort - Polar Coordinates filtert. 

Laura ragaszkodott a csoportképhez és mivel állványt nem vittem, találnunk kellett egy alkalmas tuskót a kivitelezéshez. Jól van na! Laura találta.

Miután kiéltük magunkat ebben a kis színfoltban, folytattuk utunkat tovább...

Tegnap zártam egy könyvet, amiben kizárólag szépia tónusú képek voltak, és be kell valljam, nagyon magával ragadott a hangulata, ezért ezt az erdőrészletet megpróbáltam hasonló módon kidolgozni. 

Majd elérkeztünk a végcélhoz, Laura fedezett fel még korábban két kis tavacskát és még nem volt alkalma megmutatni nekem. Nagyon jó kis elvadult élőhelyek ezek, igazi béka-paradicsom. Akik most nem voltak, mert hideg volt és szél, a pislákoló napocskának pedig nem volt elég ereje ahhoz, hogy kicsalogassa kétéltű barátaimat. 

Ezen a helyen történt, hogy egy terepjáró közelített, nem túl messze tőlünk megállt, majd odasétált egy erdészforma fiatalember. Tanácstalanul nézett bennünket, váltottunk vele pár szót. A végén összeszedte magát és csodálkozva megkérdezte, amiért valószínűleg odajött: „Gyalog jöttetek be idáig?”. Hozzáteszem, nem mentünk sokat, vagy legalábbis nem éreztük soknak, de ő minden bizonnyal mindig négy keréken járja az erdőt, így soknak érezhette. Valahogy számunkra vicces volt ez a jelenet. :)

Ő itt Maci, Laura kutyája. Legfőbb szórakozása a béka-kergetés, szóval ha láttunk volna akár egyet is, lefényképezni egészen biztosan nem tudtam volna, mert ő elijesztette volna.

Beküldve: 2014-04-17
Pitypang

Ma elkerekeztünk a gyermekkel a tavakhoz, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy levelibékák után kutassak. Azok persze még mindig bujkálnak előlem... De, ha már nálam volt a fényképezőgép, használtam is. 

Nagyon élvezte a fényképezést, mostanában úgyis elhanyagoltam e téren.

Aztán elfáradt. Itt éppen azt ecseteli, hogy kifogyott a tüdejéből a levegő...

...és már csak ilyen kevés van benne.

– Ja igen! És tegnap kipottyant az első foga. :) –

De szerencsére fújt a szél, ami újra megtöltötte a tüdejét (ezt ő érezte így), így rá tudtam bírni még egy kis fújkálásra. 

Három évvel ezelőtt (2 és fél évesen) így festett ugyanezen a helyen: 

Korábbi bejegyzések Péterről:

LELEPLEZŐ KÉPRIPORT

TARZAN

Beküldve: 2014-04-05
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.