Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

Azt nem mondhatnám, hogy könnyű szülés volt, mert nem volt az, de péntek estére hosszú körtelefonok segítségével döntést hoztunk, hogy merre menjünk szombaton kirándulni. Találkozási pontnak a beleznai vasútállomást tűztük ki, onnan egy kurta kis sétát tettünk egy érdekesnek hitt helyre, ami Zrínyi várnak van csúfolva. Pár éve egy szép őszi napon már meghódítottuk a területet, ami akkor igazán jó élményt nyújtott, ami leginkább az ősz szépségének volt köszönhető. Élménynek mondjuk most sem voltunk híján, mert a neves helyhez egy hídon át vezetett volna az út, de annak életveszélyessé válása miatt a híd alatt keltünk át a három gyerekkel. (A fényképes dokumentációról most eltekintek.)

Dolgunk végeztével egy szépen karbantartott, erdő széli úton haladtunk tovább a két autóval, amikor az előttünk haladó váratlanul megállt. Az ok egy sérült, fiatal egerészölyv volt, akit Andris szakszerűen befogott (mert e téren ő nagy rutinnal bír), biztonságba helyeztük, majd néhány telefonhívás kezdeményezése után Surdra szállítottuk, ahol egy természetvédelmi őr magához vette és további sorsáról ő gondoskodott.


Fotó: Csulla

Ezek után elindultunk a fő cél felé, Őrtilos, Mura-Dráva összefolyás, ahol már több ízben is jártunk… Ez volt az egyik: KLIKK!

A hosszú parti séta közben egy sziget körvonalait fedeztük fel a fák lombja közt, Csillu megtalálta a partszakaszra biztonságosan levezető utat, majd szép lassan, mindenkiről lekerült a cipő (rólam utoljára), ezzel elkezdődött a kirándulás igazán jó része.


Fotó: Andris

Babónak is ideális volt a víz mélysége és ahogy azt mindig is szokta tenni, már a vízben megrázta magát.  :D

 

Erőteljes és fájdalmas talpmasszázshoz volt hasonlatos a kis szigeten közlekedni, még szerencse, hogy volt természet alkotta ülő alkalmatosság lábat pihenteni.


Fotó: Andris

Íme a gázlómadarak, akik a címben szerepelnek, leginkább kanalas gémekre hasonlítottak. :)

Irtó jó időnk volt, a víz pedig meglepően meleg, nem is tudom, mennyi időt töltöttünk itt el.

 


Fotó: Andris


Fotó: Andris

Visszafelé betértünk egy gyönyörű kis horgásztóhoz, itt készítettem Csilluról és Enikőről ezeket a képeket. Ősszel mindenképpen vissza kell ide térni… Meg télen is, meg tavasszal is. :)

 

A naplemente perceit a Szentmihály-hegyi kápolnánál töltöttük, mire hazaértünk és Zsombit is épségben visszaszolgáltattuk szüleinek, már besötétedett.


Fotó: Andris


Itt a vége, fuss el véle, jó éjszakát gyerekek!

2015-08-05 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Keddig tartott a balatoni sátorozásunk. Az ottlétünk többek között a teljes bőrfelületem lecserélődésével is járt, hisz több ízben is leégtem, az utolsó alkalommal pedig annyira, hogy még az arcom is lehámlott, amire azért nem volt sűrűn példa felnőttnek nyilvánított évtizedeim alatt. Úgy tudom, van egy, ezen az elven alapuló plasztikai eljárás, minek hatására megfiatalodik a páciens arcbőre, így „egy csapásra” tizet letagadhat valós éveinek számából. Szóval senki ne lepődjön meg, ha találkozik velem, és mindössze 32-nek fog érzékelni… vagy inkább 37-nek, mert ezen természetes formája a bőrfiatalításnak nyilván nem olyan hatékony (de minden kétséget kizáróan jelentősen olcsóbb), mint az ennél jóval brutálisabb orvosi változat. :D Ja, és hogy miért nem használok fényvédő kencéket? A válaszom egyszerű: makacsságból. :)
Nos, a másfél hetes intenzív napterápia után nem igazán vágytam ismét a Balaton partjára, de Csilluék pont kint voltak és hívtak bennünket a hétvégére, mi pedig ilyenkor nem mondunk nemet. A nagy strandolás szerencsére elmaradt, mert a Balaton hőmérséklete a kényelmi határérték alatt volt.
Késő délután a gyerekeket Balatonboglárra vittük a kalandparkba és amíg az apák kísérgették őket, mi Csilluval megkörnyékeztük a boglári kilátót. Itt láttuk meg az árnyékainkat, de egy cseppet sem ijedtünk meg, sőt! Azt gondolom, hogy az efféle hosszú árnyaknak senki, fotózást kedvelő ember nem tud ellenállni.

 

Aztán jött két „tájidegen elem”, akiknek elsőre nem örültem, de bevillant a régi jó mondás, miszerint minden képre kell egy kis piros. :)

Az árnyak egyre elhatalmasodtak a domboldalon, de mi az utolsó pillanatban találtunk még egy kis „ablakot”. :)

A következő kép még 2010 novemberében készült, szintén Csilluval árnyjátékoztunk, csak akkor a homokbányában. Nem röhög!!! Alattam az nem az, aminek látszik, az a gyerekek homokozó játékaival teli táska. :D

Kalandparkozás és bobozás után a gömb kilátóban vártuk meg a naplementét…

 

… a sötétedés óráiban pedig Fonyódon adódott kilátás a Balaton vizére és a Badacsonyra.

A nap méltó zárásaként Bélatelepen elfogyasztottunk egy nagy adag fagyit. :)

2015-08-03 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

A kilenc nap, amit (ismét) Badacsonytomajon töltöttünk, nem a fotózásról szólt. Az első három napon egyetlen kép sem készült, az életünk a kánikula túléléséről szólt. Ez a Balaton partján tul.képp nem is nehéz feladat, kivéve, ha az ember utál strandolni. :)
Egyszer csak megtört a jég és elővettem a jó öreg kompaktomat, becsületes nevén Canon PowerShot G5-öt és bemerészkedtem vele a vízbe, hogy a strandoló gyerekeinkről készüljön néhány emlékkép. Az egyik fő cél Péter superman-es produkciójának megörökítése volt, ami nem is olyan egyszerű egy olyan géppel, ami 3 mp alatt állít élest.

 

Péter fürdőzése leginkább a delfinekéhez volt hasonlatos, víz alatt úszott és ha nagyon muszáj volt, feljött a felszínre levegőért. Ez a szokása az úszótáborban alakult ki, ahova az óvoda után járt egy hétig.
Akartam róla egy „unikumos” képet és meg is lett. :)

 

Elhatároztam, hogy legközelebb viszem a nagy gépet inkább, hogy jobb minőségben is elkészítsem, de persze az már nem jött össze, mert hatalmas csinnadrattával megérkezett ez a csinos kis felhősáv, ránk hozva a frászt, hogy a sátrainkat széjjeltépi és elröpíti a világ másik tájékára, de piszok mázlink volt, mert az eső sem eredt meg rendesen, épp csak a széle súrolt bennünket... De innentől fogva megszűnt a strandidő.

Este összehoztunk egy szalonnasütést és elkészítettük a csoportképet. (A teljes csapat 3 napig volt együtt.)

 

A legutolsó napunkon egy kerékpározást terveztünk, mivel az időjósok erre alkalmas időt jeleztek nekünk előre. Amint indulásra készen voltunk, eleredt az eső. Hosszú órák teltek el tanakodással, hogy mitévők legyünk... Addig én a helyi hattyúkkal barátkoztam.

 

Végül Badacsonyban kötöttünk ki. Ott ez az egy kép készült a nagyon kemény horgászokról, akiket sem az eső nem tartott vissza szenvedélyüktől, sem az, hogy az feleségük ernyőjét voltak kénytelenek használni. :)

 

Az esti órákban helyben barangoltunk egy utolsót és a napnyugtával festett felhőkben gyönyörködtünk…

Kis visszaemlékezés a tavalyi tomaji élményekre:
HETEN, MINT A GONOSZOK
ESŐNAP
1 ÓRA GYÖNYÖRKÖDÉS

SZENTGYÖRGY-HEGYI CSATANGOLÁS HETEBEN

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.