Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2015-06-26 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Erősen fogyatkozik a homokbányánk, gyerekeink kedvenc játszótere. De amíg van belőle valamennyi, kihasználjuk.

Néhány élmény tavalyról:
HOMOKBÁNYA KALAND
180 PERC HOMOKBÁNYA 11 PILLANATA
A SHOW FOLYTATÓDIK

Öreg beagle kutyánkat is mindig visszük magunkkal, de már nem tudjuk a bicikli mellett futtatni, nem bírja szusszal. A bánya bejáratáig autóval szállítjuk, ott pedig a maga tempójában kedvére jöhet-mehet, de sokszor még ez is sok neki.

2002 decemberében (még az analóg világban) ilyen kis filigrán volt. :)

A gyerekek amúgy már teljesen „önjárók”, csak eleresztjük őket és vagy látjuk őket vagy nem, néha még a hangjuk is elvész, olyan messzire keverednek. Azért általában teleobjektívvel le tudom őket fényképezni.

Ezen a napon kaptak némi oktatást repüléstanból. :)

Timiék kutyája (aki már több ízben is szereplője volt egy-egy bejegyzésemnek, csak hogy egyet említsek: GUCCI A SZOBAKUTYA) még fiatal és édes… és rendesen focizik. Imádatos kis eb.

Enikővel és Rebussal is jókat rohangált.

2015-06-26 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

A szombati Piramis koncert és a Múzeumok Éjszakája után éjjel 1 óra körül kerültünk ágyba, így a tradicionális vasárnap hajnali fotózást (amit már két teljes hete folytatok), inkább elnapoltam. Csak egy egyszerű reggeli kutyasétáltatásra futotta az erőmből. Elég ködös lehetett a hajnal, mert jó sok harmat gyöngyözte a növényzetet…

…meg ezt a pókhálót.

Visszafelé pedig egy furcsa párral is találkoztam. :)

2015-06-21 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Enyhén szólva hitetlenkedve fogadtam a hírt, amikor pár hete valaki azt mondta, hogy a sörfesztiválon (amit jó szokáshoz híven rászerveztek a Múzeumok Éjszakájára) fellép Deák Bill Gyula és a Piramis. Bill még nem is volt annyira hihetetlen, de arról lövésem sem volt, hogy a Piramis él és mozog. Mindenképpen gyanús volt… És igen, amikor rákerestem, kiderült, hogy van egy kisebb csavar a történetben, hisz nem Révész énekel az együttesben, hanem Csoki, akit jó régen a Manhattan nevű együttesből ismerhettünk meg. Végül mindkét hír igaznak bizonyult...
Pénteken este jött el hozzánk Bill Kapitány. Gyülekeztünk a téren és amikor a koncert elkezdődött, azt vettem észre, hogy otthagytam mindenkit, akik körülöttem voltak és hogy úgy mondjam, beszippantott a mélynyomó, azaz hipp-hopp, ott voltam a színpad közelében, nem voltak körülöttem, azok, akikkel a térre érkeztem. Egy idő után arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha itt lenne a Károly, akivel régen koncertekre jártam, nem is értettem, hogy nem jutott eszembe időben szólni neki… Majd ezen gondolat után 10 percre megjelent, így aztán az örömöm teljes volt, végre együtt örülhettem vele. Bill papa szenzációs volt, meg voltunk elégedve vele… és a bandával.

 

Ezt a képet még 1991-ben készítettem, akkor az „Olajban” énekelt nekünk Bill.

 

Eljött a másnap, komolyabban összeszerveződtünk, jött három gyerek is, hisz a koncert után a Múzeumok Éjszakája programjaira is terveztünk csatlakozni. Péternek a nagy zsivajban próbáltam elmagyarázni, hogy lehetőleg ne vesszen el, de egyáltalán nem jutottak el hozzá a szavaim…
A Piramis elkezdett zenélni, Csoki pedig énekelni, de szegény a legelején még nem igazán találta a révészes hangszínt… Amikor azonban megtalálta, Csillával egymásra néztünk, szóltunk a férfiaknak, hogy próbáljanak figyelni a gyerekekre, mi ketten pedig már el is vegyültünk és perceken belül a második sorban csápoltunk…

A koncert igazi élmény volt, Csoki meglepően jól hozta a Piramis dalokat, ha lehunytuk a szemünket, egész élethű volt a hasonlóság az eredeti dalok és az élő előadás között.
Amikor levonultak a színpadról, meglepődve láttam, ahogy a gyerekemet a színpadra kísérik. Hát igen, elveszett... (Nem az első eset.)  De meglett a sok segítőkész és figyelmes embernek köszönhetően. Volt köztük civil és rendőr is.

Aztán magamhoz vettem (közben Csillu véletlenül átállította a fényképezőgépét fekete-fehér üzemmódba), volt öröm és boldogság. :)))

 

A legvégére egy kis fotózkodás maradt az együttes tagjaival (Péter persze közben megint felszívódott, így lemaradt az eseményről) és bár Csoki előtt le a kalappal, mi mégis a nagy öregeket favorizáltuk.

Závodi Janó láthatóan Andrisnak kevésbé örült, mint nekünk, csajoknak…

 

Nem is engedett el bennünket kétoldali puszi nélkül. Nos, aki ismer, azt tudja, hogy puszizkodásból nem vagyok valami jó, és erről már fényképes bizonyíték is van. :D

Dolgunk végeztével újra megtaláltam a gyerekemet (most már külső segítség nélkül) és folytattuk az éjszakázást…

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.