Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kíván:
                       hakapeszti, a béka fan!

Bringás-békás

Előre megfontolt szándékkal terveztünk a nyár utolsó hétvégéjére egy kisebb biciklizést Laciékkal, akikkel a balatoni sátorozás után beszéltük meg a tegnapi időpontot. Csodával határos módon, a programhoz éppen megfelelő lett az időjárás is.

A bicikliút, ami nagyjából a Kis-Balaton Ház-tól indul, festői környezetben vezet, közeledtünkre gázlómadarak tömkelege száll fel és áll odébb néhány méternyire, majd visszatér pár perccel a távozásunk után. A kerékpározható szakasz sajnos elég rövidke. Mindössze 13 km volt az oda-vissza távolság, pedig még hozzá is csaptunk még néhányat, a bicikliúton túlról...

Amikor a három kiskrapekra rájön a szükség... (Fotó: Laci)

Egy mű-tárgy az úton, aminek a közepén temérdek félelmetesnek látszó 8 lábú állat lakozott.

Ők azok... Próbáltuk megörökíteni őket, de a mennyiséget nekem nem sikerült, csak egyet-egyet tudtam lencsevégre kapni.

Ahol víz van, ott béka is van! Ahol békalencse, ott meg pláne! És ahol béka van, ott vagyok én otthon. :)

Ő itt egy olyan egyed, aki álcaháló alatt próbált elbujdokolni előlem.

Amikor erre a békaparadicsomra ráleltem, nem nagyon akaródzott folytatnom az utat, itt akartam maradni örök időkre. :) (A többiektől már távol voltam, épp csak a hanghullámaik értek el hozzám.) Külön öröm volt, hogy itt levelibéka brekegést is hallhattam végre, amiben idén nyáron nem nagyon volt részem.

Sőt, ahogy itt vártam mozdulatlanul, egy jégmadár repült kis híján nekem több ízben is (egészen pontosan háromszor), kb. másfél méterre tőlem tett egy hajtűkanyart, amikor meglátott. Rohadtul nem értette, mit keresek ott. Jégmadarat látni nagyon nagy élmény, még azoknak is, akik nem különösebben természetbarátok. Gondolom én! :D

És akkor jött ez a béka, aki egyáltalán nem félt tőlem. Amíg a többi hanyatt-homlok menekült a legapróbb mozdulatomra is.

Mint azt mondtam, a többiek hallótávolságra voltak tőlem. A harmadik hívó szavukat hajlandó voltam meghallani, de szerencsére nem azt akarták tőlem, hogy hagyjak ott csapot-papot, hanem hogy galoppozzak oda egy csoportkép erejéig. Megtettem, amit (el)vártak tőlem...

...majd visszatértem kis barátomhoz.

...aki egyre közelebb jött hozzám. A hullámot, ami körülötte látható, saját maga keltette. A következő pillanatban elrugaszkodott és a víz alatt úszott egy hosszt felém. Tényleg kezdtem azt hinni, hogy kíváncsi rám, egészen meghatódtam... Aztán levetettem szőke nős gondolkodásomat és kénytelen voltam a realitások fényébe helyezni az eseményt... Szegény brenyó szeretett volna egy jókorát napozni a köveken, amiket én bitoroltam már vagy fél órája. Amúgy is túl közel került, hogy tovább fényképezhessem, meg lőttem is már rá rengeteget, hát hagytam tovább létezni az ő kis világában és a többiek után eredtem...

Csakhogy találtam még témát! Még nincs elég önárnyékos fényképem, békalencsében árnyékos meg egyáltalán nincs. Hát most lett! :D

A banda a zalavári vizes játszótéren volt már eközben, ahova én is épségben megérkeztem, a kerékpárok felkerültek az autók tetejére, ettünk jégkrémet mindannyian, majd némi ejtőzés után egy közeli kis vendéglőben kötöttünk ki, ahol egyrészt mindenki jóllakott, más részről meg készült még egy fénykép, ami itt alant látható. Egy veréb ugrándozott a tetőn, mire harmadjára visszatért, sikerült is elcsípnem az alulnézetét. :)

A gyerekeknek ismét megígértük, hogy még ennél is többször fogunk találkozni...

Korábbi élményeink Laciékkal:

Heten, mint a gonoszok
ESŐNAP

1 óra gyönyörködés
Szentgyörgy-hegyi csatangolás hetesben

Beküldve: 2014-08-31
Az új pulcsi

Péter kapott egy új felsőt, amiben szerinte pont úgy néz ki, mint egy szuperhős. Ezért aztán körbe kellett fotóznom. :)

Kitalálta, hogy legyen egy olyan kép, amin látszik, hogy pörög az esernyője. A kompaktot vittem magammal a sétára, amin csak 8-ig lehet nyitni a rekeszt, de 50 iso mellett sem exponált elegendően hosszú idővel a gép... :(  Aztán fény gyúlt az elmémben, eszembe jutott, hogy van beépített ND szűrű! Így már 1/20 s időt kicsikarva, szépen bemozdult az esernyő. Kívánság teljesítve. :)

Még néhány modelles beállás a kedvemért...

Ez a nap sem telt fényképezés nélkül. :)

Beküldve: 2014-08-29
Tisza-tavi sátrazás

Lassan hagyománnyá avanzsál, hogy a Tisza-tónál sátrazunk nyaranta és ott összefutunk a környékbéli barátokkal. Hosszas „aktatologatás” után, idén Sarudra esett a választásunk, mint kiinduló pont. A képen jobbra a kemping területe, balra pedig a strand látható, kutyás üzemmódban egészen ideális terület. Igaz ugyan, hogy a strandon nem szabad az ember legjobb barátjával  kószálni, de azért volt egy rövid partszakasz, ami a horgászok számára volt kialakítva, oda időnként elkísérem, hogy megmártózzon kicsit. Az előtérben látható placcon pockok éltek, ez szintén jó program volt Babónak. Mondjuk egy kotorékebbel nem biztos, hogy eljönnék ide, mert az valószínűleg rövid időn belül felásná a szép zöld gyepet, de a mi kutyánk inkább csak mélyeket szippantott a lyukaknál.

Így festettek a kemping területéről a kerékpárúton áthaladók.

Ezen a napon nem volt strandidő (én speciel egész nap fáztam), a gyerekek mégis egyfolytában be akartak menni a vízbe. A felnőttek azonban a csülökpörkölt készítésével foglalatoskodtak (erről valahogy nem készült kép részemről, hiba volt), ezért senki nem ment velük (én meg ugye fáztam is). Este kenuzás lett tervbe véve, de Péter nem állt el az elhatározásától, ő igenis be akart menni a vízbe. Ekkorra egészen szép idő lett, de mint az következő előtte-utána képeken látszik, a víz elhagyása kisebb fagyási károsodást okozott, igaz csak rövid távon. :D

Ha Tisza-tó, akkor evezés... Ez itt egy fél órás esti kóstoló, ennek a családnak az első ilyen élménye. Kértem őket, hogy mosolyogjanak, mintha jól éreznék magukat. Háát... Nem túl jó színészek. :D

A kenuból kiszállva én a parton ragadtam fotózgatni kicsit...

E közben a többiek köszöntötték Bernadettet, akinek mindössze 80 percet késett a vonata. No comment. :)

Amikor péntek este 10 óra körül megérkeztünk a kempingbe, teljesen kiakadtunk, hogy nincs egy olyan sátorhely, ahol egy talpalatnyi zöld lenne. Na jó, egy talpalatnyi azért volt. :) Azt hittük, hogy másnap reggel szedjük a cókmókunkat és elköltözünk, aztán valahogy mégis meg lehetett szokni ezt a kis kényelmetlenséget. Amikor pedig egy hűvös estén a vizesblokkba lépve azt tapasztaltam, hogy be van fűtve a helység, hát akkor én nem csak a kemping, de a világ összes bűnét megbocsátottam. :D

Aztán egyszer csak megjelentek a fotós cimborák is, ennek okán én egy teljes napra elszakadtam az alap csapattól. Ennek több oka is volt, de legfőképp az, hogy az alapcsapatban nem igazán volt Péterhez korban közel álló gyerek, de Esztóval, Moncsi lányával másodperceken belül egy hullámhosszra kerültek. Tiszafüreden ütöttük el az időt, strandolás, vízi biciklizés és mókázás volt a program. És végre személyesen is megismertem a kétéves Dávidot, ami külön élmény volt számomra. :)

A nagy kenutúra reggelén... A „nagy” ez esetben relatív fogalom, hiszen gyerekek és első alkalommal evezők is voltak a csapatban, így mindössze 3 órás evezést terveztünk.

A startpont a bal piros, a célpont a jobb piros, ameddig eljutottunk az a sárga pont. :)

Ez itt a sárga pont helyszíne, másfél órás evezés, evezgetés után. Sajnos csak ekkor került elő a fényképezőgép a hordó legaljáról, pedig lett volna kedvem lődözni vele korábban is.

Jól mutattak a vízen a többiek. :)

Ő Péter, aki előttem lapátolt, megjegyzem, meglepően jól, csak sajnos ez alkalommal a kölcsönzőben nem volt bent a kicsi evező. Tanulság: legközelebb kell vinnünk neki sajátot. :)

Esti sütögetős csoportkép.

Jó kis langyos este volt, egymillió szúnyoggal. Amit már számtalanszor megtapasztaltam, hogy engem nem szeretnek túlságosan a vérszívók, most újra bebizonyosodott. Míg a többiek riasztóval is vastagon befújták magukat, én nem. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem szálltak rám és nem kellett egy-kettőnek odavágnom, de a többiek másnapi vörös foltjait és esetenként begyulladt csípéseit elnézve, igazán nincs panaszra okom. Nekem egy olyan csípésem sem maradt másnapra, ami viszketett volna.

A többiek utolsó reggelén végre eljött az én időm! Na nem azért mert távoztak, hanem, mert végre befelhősödött (reggel némi eső is ijesztgette a pakolókat, de végül szerencséjük volt) és a táj fotogén formát öltött. És bűnöztem is, beengedtem a kutyát a strand területére (na nem a dolgát elvégezni, az efféle dolgokat a kapun kívül intéztük).

Megfodroztam a vizet, hogy némi érdekességet vigyek bele, 4-5 próbálkozásból ez az egy sikerült.

Ennyire nem rajzolódtak ki kontrasztosan a felhők, utólag dramatizáltam a látványt. :)

Legutolsó búcsúzkodós csoportkép.

Másnap mi is szedtük a sátorfánkat. Tudom, kicsit perverz vagyok, de én még mindig szeretem ezt a nyarat, ami lassan mögöttünk van, szeretem a változatosságát és hogy szinte nem ment 30 fok fölé a hőmérséklet. Mondom ezt úgy, hogy zuhogó esőben pakoltunk össze, igaz, mire az autóba raktuk a holmit, ill. mire a sátrat is lebontottuk már nem nagyon esett. :) Mondhatnám, szerencsénk volt... Mondom is! :)

Már akkor tervezgettem egy ilyen képet, amikor még javában virultak a napraforgók, alig vártam, hogy végre kókadozzanak. Az eredeti kép árnyalatai és színei köszönőviszonyban sincsenek a végeredménnyel, de ez egy ilyen műfaj. Ez a feladat is kipipálva. :)

Jó fényben mutatkoztunk a kiskörei rakparton. Ezzel idén búcsút intettünk a Tisza-tónak..

 Kíváncsiskodók ezen a linken még több képet is láthatnak a 6 nap eseményeiről. :)

Beküldve: 2014-08-25
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.