Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2016-01-27 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

Az időjósok komoly felmelegedést vetítettek előre, ezzel aláírták a jó vastagra hízott jég halálos ítéletét. Pánikhangulat uralkodott el rajtam, hogy nem fogunk tudni „jégre szállni”, ha vasárnap ezt nem tesszük meg, ezért 11 óra magasságában elindultak a körtelefonok... 45 perc múlva a 10 fős + két kutyás banda összeállt, hogy meghódítsák a szűz jeget a halastavakon, ahova amúgy nem szabad bemenni illetékteleneknek, de hát én ugye még mindig nem tartom magunkat annak.

A partközelben baljósan tocsogott a víz, de ha már ilyen ügyesen összejöttünk, egy kis olvadt jég nem tartott vissza bennünket. Próbaképp előre küldtük a legkisebb súllyal rendelkezőket, azaz a gyerekeket. :D (Remélem, gyámügyekkel foglalkozóknak nincs idejük a blogomat olvasgatni!)

A jég stabil volt, a vékony hóréteggel a tetején pedig kapott egy csúszásmentes réteget. A levegő meleg volt, a napsütés szikrázó, mindenki jól érezte magát. Még a kutyák is, igaz ők mindig, ha megyünk valahova.

Megkértem a gyerekeket egy csoportképes összeállásra... Hát nem lett tökéletes, de falun elmegy. :D

Egy kis fotogén tavi részlet:

Aztán Jutka pózolt nekem cigivel. Én kértem meg rá, mert számomra vicces volt ez a párosítás. :)

Szerintem tök jó fej vagyok, hogy azt a képet nem tettem ki, amikor eltaknyolt. ;)

Aztán váratlanul jött egy nagy „reccs”, amit a jég produkált… Majdnem mindenki pánikba esett, azonnal egy kupacba verődött és másodperceken belül a parton termett. Csak az én családom viselkedett „normálisan”. :DD … azaz mi eltávolodtunk egymástól és maradtunk a jégen.

Kis idő múlva mi is követtük a többieket, mert ott álldogáltak partra vetetten, ránk várva… Így ért véget ez a nagyszerű bő fél óra. :)

2016-01-24 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Az előző balatoni jeges fotózásból maradt hiányérzetem bőven. Ráadásul az ominózus napot követően folyamatosan fagy volt és annak ellenére, hogy nagyon fázós vagyok, imádtam ezt a helyzetet, mert előre vetítette egy újabb kiruccanás lehetőségét a Balatonra, bele a közepébe, legalábbis rá a jégre. Ezúttal csupán másodmagammal folyt a tervezés, az okot nyilvánosan nem árulhatom el, de négyszemközt szívesen, bárkinek. Szóval Krisz volt a kiszemelt partnerem, aki nyomban le is fektetett… Na nem ám úgy! Hanem Így:


Fotó: Kovács Krisztián

A színtiszta és teljes igazság persze az, hogy magamtól dőltem le eredetileg, de ő későn kapcsolt, hogy tetszik neki a fekvésem, ezért miután feltápászkodtam, ő visszaparancsolt.

Nem ezért a képért feküdtem amúgy le… Az nem sikerült, de ilyesmi volt az is.

Mindössze másfél óránk volt. A jég valami csodálatos anyag, nagyon izgalmas formavilágot alkot, a fotózni szeretőknek meg feldolgozhatatlan mennyiségű témát. Vagy beszéljek inkább csak a magam nevében?

Ezt a képet Balázs kedvéért teszem fel, mert amikor a fényképezőgépemen átpörgettük a képeket, ez megtetszett neki.

Abban a 90 perben ami tőlem telt, azt megtettem, 158 kattintásból ez a kis csokor állt össze, próbáltam változatosan válogatni.

Krisz hegyet mászatott velem. :D


Fotó: Kovács Krisztián

 

2016-01-24 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

Végre lett egy kis tél, ezzel kaptam némi lendületet, hogy elővegyem az új fényképezőgépemet. Még nem használtam ki a benne rejlő lehetőségeket (igazából fel sem fedeztem őket), így a képeken nem lesz érezhető a változás. Alapvetően azért, mert én magam sem változtam.

Szombaton fagyos, deres és napfényes reggelre ébredtünk. Péter jó szokásához híven inkább tévézni szeretett volna, mint kutyát sétáltatni velem. Nekem ez kapóra jött, hisz önző módon próbálgatni akartam az új szerzeményemet. Az ellenfényes deres ágacskák szemet és lelket gyönyörködtető látványa mindig fényképezésre sarkall, most sem volt ez másként. Nem voltam túl termelékeny, mindössze ezt a két képet találtam mutogatásra alkalmasnak.

Még a hét folyamán egy kisebb Balaton parti kirándulás tervei körvonalazódtak online, amik szombatra összeomolni látszottak, majd vasárnap 10 óra 30 magasságában poraiból feltámadtak és új életre keltek. Péterrel és Babóval indultam itthonról, Pestről 4 cimbora ült autóba és találkoztunk volna pontban fél 3-kor, ha ők is ott állnak meg autóval, ahol én. Azért csak összefutottunk...  :)))
Jó kis zimankó volt, erős széllel – amit a napsütés csak szebbé tett, de melegebbé nem –, így beszélgetésre nem nagyon tudtunk alkalmat keríteni, pedig téma az lett volna bőségesen. Sebaj! Majd bepótoljuk. :)

Zoli és Miki támadásra készen.

A kötelező parti képek:

Attól tartottam, hogy Péter barát híján unatkozni fog, de nagyot tévedtem. Amint kiszálltunk az autóból (és felszerelkeztünk szél- és hidegálló holmikkal), ő a parton nekikezdett a jégtáblák apró darabokra törésének, amihez csatakiáltás is társult. Az, hogy én hol vagyok, ki van körülötte és úgy egyáltalán mi végre vagyunk a világon, cseppet sem érdekelte, csak hogy üvöltve törhessen-zúzhasson. Lehet némi feszültség benne, úgy érzem. :D


Fotó: Józsa Géza

Zoli okosan néz, Babó türelmesen ül, Péter pedig rám se hederít.

Zoli lesifotója rólam.


Fotó: Vass Zoltán

Az pedig egyáltalán nem mindegy ám, hogy melyik jégtáblát kell összetörni! Általában a legalsót. :)

Míg Péter az ő kis brutális játékát űzte én is tettem a dolgom, amíg a fény engedte.

5 óra körül vettünk búcsút egymástól...

Jövőre ugyanekkor ugyanitt! De még előtte sokszor, máshol! ;)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.