Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

Békafelfedező sétát tettünk a helyi erdőkben. Abszolút beindult a tavasz, ásóbékáknak, unkák, tavi békák és a barna varangyok keresztezték utunkat. A csapadékos tavalyi év remek élőhelyeket alakított ki számukra, visszhangzott tőlük az erdő, az unkák énekeltek, az ásóbékák a víz alatt szégyellősen makogva szerelmeskedtek, a tavi békák nagyokat csobbantak az erdei pocsolyákban és tavakban...

...a barna varangyok pedig ellenállhatatlannak érezték magukat, hetykén várták a varangy-csajokat az út kellős közepén, mit sem törődve az arra közlekedő járművekkel.

Akadt, aki sikerrel járt a csajozás terén, remélhetőleg épségben átértek az út túloldalára!

Folyt. köv.

2015-03-24 | hozzászólások (4) | Teljes cikk megtekintése

Mivel két nappal korábban több megkékült mocsári békát is láttam a helyszínen, erősen bizakodtam, hogy mára tetőzik a nász, de tévedtem. Azért barangoltam a lápos „susnyásban” kb. két órát és próbáltam a lehető legkevésbé zavarni a nászra készülődő mocsári békákat, akik még mindig nagyon ijedősek voltak.

Botrányosan kevés képet készítettem, de kettő egészen jól sikerült, csak ezek még pont nem voltak kékek. :)

Ezeken kívül összesen 3-4 kék példányt tudtam lencsevégre kapni, ebből két képet meg is mutatok.

A hátsó még csak rózsaszínű, elég mókásan nézett ki. :D

A „vadászatom” egészen addig tartott, amíg nem jöttek a természetvédelmi őrök. A fiatalabbik egészen kedves volt, de az idősebbik egyszer csak határozottan felszólított, hogy azonnal függesszem fel a tevékenységemet. (Mondjuk addigra pont abba is hagytam, egy búcsúkört terveztem csupán.) És azt is hozzátette, hogy 50.000 Ft-os büntetést is kiróhatna ránk. De nem rótt, biztosan azért mert bűnbánatot gyakoroltam. :)

2015-03-23 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

Történt két éve, hogy megismerkedtem „Közép-Európa legszebb férfi felsőtestével”, aki önmagát nevezte így. Igyekszem ennél jobban nem körülírni, hogy ne ismerjen rá túl sok ember. Nos, a jelző, amit magára aggatott biztosan nem lesz jó támpont. :DD Amikor megismertem, első látásra nem voltunk egymásnak szimpatikusak és ezt nem is rejtettük véka alá. Talán ez is lehet az egyik oka annak, hogy idén a mocsári békákkal kapcsolatban félrevezető információkkal látott el, nem közvetlenül engem, hanem egy közös ismerőst, aki szintén ott volt az ominózus találkozáskor. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miattam titkolózott, de persze az is lehet, hogy túlértékelem a személyiségemet és szimplán, „aljas” nyereségvágyból hívott a kékülő békákhoz más fotósokat, hozzánk pedig egészen más híreket juttatott el, miszerint lezajlott a nász kékülés nélkül, amit én erős kétkedéssel fogadtam, de leginkább nem hittem el. :)

Azon kevesek számára, akik nem tudják miről hebegek, itt egy sokszor megosztott link tavalyról.

Szóval szombaton jött a hír, amikor én éppen Pesten voltam, hogy az informátorunk nem megbízható és igenis kékek a békák. Vasárnap reggel 7 órakor buszra ültem és jó néhány üzenetváltás után, délután fél 2-re kint is voltunk a tavalyi területen (ez nem az a hely, ahol szombaton fotózták őket, oda egyéb okokból nem tudtunk volna eljutni) Nándival, akinek még nem volt része ebben a látványosságban. Persze előre nem tudtuk biztosan, hogy szerencsével járunk-e, de bizakodtunk. :)

Odaértünk a zsombékos tóhoz, ahol a partról vízfelületet nem lehet látni, így aki nem tudja, mit rejthet a terület, az mit sem sejtve elsétál mellette. Hacsak, meg nem hallja azt a jellegzetes, makogáshoz hasonlító hangot, amit a mocsári békák hallatnak. Ahogy a part közelébe értem, már fordultam is vissza, hogy belebújjak a mellcsizmába (Nándinak is szóltam, hogy tegyen így), mert az egész tó területéről hallható volt a hangjuk. Ami még nem volt garancia arra, hogy látunk kék békát, arra meg pláne nem, hogy le is tudjuk fényképezni őket. A jó képről pedig csak a legszebb álmainkban lehetett szó, de a lehetőség adva volt, így szép lassan bevettük magunkat a mocsárba.

Én kb. 10-15 db megkékült hímet és 5-6 nőstényt láttam, ezekből néhányat le is tudtam fényképezni, de a jó kép elmaradt. Elég hűvös volt a levegő, fújt a szél, a békák meg rendkívül ijedősek voltak. A napokban visszatérünk, de addig is itt ez a néhány kép ráhangolódásnak. :)

 

Így készült…


Fotó: Nándi

 …ez a kép. Érdekes, üveges hatása lett. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.