Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kíván:
                       hakapeszti, a béka fan!

Heten, mint a gonoszok

Az idei nyaralásunkat egy másik családdal ejtettük meg (ők négyen vannak, mi hárman, 4+3=7), hogy legyen a gyerekünknek társasága. Hat éjszakát töltöttünk el a badacsonytomaji Tomaj kempingben. Megjártam már néhány kempinget, de ez felülmúlta a várakozásaimat, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki a Balaton mellett a nyaralásnak ezt a módját választja.

Nem vagyunk egy strandolós banda (a gyerekek véleményét ennél az epizódnál nem vettük figyelembe), ezért esett a választás az északi partra, hisz ezen a környéken kifogyhatatlan lehetőségek állnak rendelkezésre mindenféle kirándulásra.

Az első napok kánikulai hőmérsékletben teltek, ezért vittük le reggel a kutyánkat a vízhez, hátha örül majd neki, hogy megmártózhat kicsit a Balatonban. Örült is volna, ha olyan lett volna a part, mint például Gyékényesen, ahol úgy tud úszni, hogy bármikor ki tud evickélni a partközelbe, ahol leér a lába. De ez a verzió, hogy erőnek erejével kell magát a vízfelszín közelében tartania, nem igazán tetszett neki... A következő képkocka két úszótempó, ill. két másodperc múlva készült, addigra már a teste 2/3-a a parton volt. :D

 Kedves kis récecsalád lakott az öbölben, a gyerekek minden nap degeszre etették őket. :)

Az első kirándulás célpontja a Salföld Major volt. A sok látnivaló mellett én a szamarakat bírtam a legjobban. :) A gyerekek meg közben az állatok etetésével foglalkoztak.

Aztán lovas kocsira ülve többedmagunkkal az egykori Pálos kolostorhoz zötykölődtünk, majd nagyjából 5 fénykép múlva már indultunk is vissza.

Ez a fotó a kemping strandjáról készült az esti órákban, a felhők a következő nap időjárását vetítették előre, amikor is nagyjából egész nap esett az eső. Nem mondom, hogy az esős napon nem fényképeztem semmit, de egyelőre azokból nem mutatok egyet sem, mert még nem találtam benne mutogatásra érdemest. :)

Az esős nap után megjártuk a Szentgyörgy-hegyet. A front megtette hatását, egészen fantasztikus kiránduló időnk volt. (Később majd biztosan lesz róla néhány fotó...)

Este sétahajózásra indultunk Badacsonyba, pont, amikor összeállt felettünk egy esőfelhő, aztán a nap is kisütött. Szivárvány is volt, de azt nem tudtam normálisan lefényképezni. Helyette Pétert és az árnyékát örökítettem meg. :)

Jó kis fények jöttek, meg „témák”...pont velem szemben. Ezt a képet már sokan megcsinálták pont így, vagy még jobban, és már rég szerettem volna egyet magaménak tudni. Ez is kipipálva, hurrá!. :)

A hajózás a lehető legjobban sikerült, ha eltekintek attól, hogy a gyerekem a végére totál megzizzent és kezelhetetlenné vált. :D A látvány, ahogy a Balaton északi partján a viharfelhők vonultak, miközben a nap az utolsó erejével még megfestette a völgyeket egészen mesés volt. Sokkal kevesebb jó fotóval értem haza, mint amire számítottam, de az élmény rendkívüli volt. :)

Klikkelj a képre és láthatod szép nagy méretben!

Volt olyan kedves ez a vitorlás, hogy velünk párhuzamosan haladt, így kissé feldobta ezt az „egyszerű” tájképet. A háttérben a Szentgyörgy-hegy látható. Aki ezt a hegyet megmássza, garantáltan a legszebb balatoni panorámát láthatja.

Másnap egy jó kis vizibiciklizés és jéghideg vízben való megmártózás után, a Szentbékkállai Kőtengerhez kirándultunk. Itt is készült számtalan fotó, de én a számomra igazán kedveseket hoztam most el (a nagyja még kidolgozásra vár).

A kihagyhatatlan árnyékos képeket...

Egy gyíkosat, akit akkor sikerült becserkelnem, amikor elszakadtam a többiektől...

És két szarvasbogaras képet, akit Anna talált nekünk, pontosabban őt akarta a bogár a fájától távol tartani, ami a bogár számára rendkívül rossz lépés volt, mert Anna felelőtlen módon odahívott bennünket, azaz fotós-férjét és engem. Nem tudom, mennyi ideig tartottuk sakkban szerencsétlen kis hatlábút, de mindenképpen túl sokáig ahhoz, hogy csak két valamire való kép készüljön róla... Legalábbis részemről. :D

Ezek voltak a 6 nap legkedvesebb fotói, ahogy lesz sok időm, szemezgetek még... Csak győzzétek kivárni! :)

Beküldve: 2014-07-26
Variációk egy szivárványra

Csilluék meghívtak bennünket a Balatonra, és mi épp azon a napon tudtunk kimenni, amikor front érkezett. Így legalább nem kellett félnünk, hogy pecsenyére égünk. :) Esők, felhők, esőfelhők jöttek-mentek és bár volt a tarsolyunkban számtalan ötlet, hogy hova menjünk kirándulni, végül a nap egészét a villánál töltöttük. A gyerekek remekül szórakoztak egész nap, semmi gondunk nem volt velük.

Az esti órákban mentünk le a partra egy rövid időre, ott pedig egy kisebb szivárvány köszöntött bennünket. Ezzel részemről elkezdődött a fényképezés. :)

Visszafelé a gyerekek nem veszélytelen módon levedlett siklóbőrre vadásztak. Csak Enikő csusszant bele a vízbe fél lábbal, Péter megúszta szárazon a terepezést.

A villához vezető úton pedig ölelkeve közlekedtek. :)

Hopp! Ki jött velünk szembe az úton kerékpáron? Kálmán Olga és családja. :))) Aki pedig nem hiszi, járjon utána! ;)

Három évvel ezelőtt is jóban voltak már, akkor ilyen kis cukker-bébik voltak még. :)

Beküldve: 2014-07-10
Fény-űzés

Az EGY CSIGA REGGELE című bejegyzés után azt a tanácsot kaptam, hogy legközelebb menjek ki még korábban, hogy mire a nap felkel, már terepen legyek. Hát szót fogadtam. Megint magamtól ébredtem és bár láttam, hogy mintha felhős lenne kicsit az ég, azért sem feküdtem vissza. Szóval 5 után kimentem a kutyával meg a nem tudom hány kilós fotós táskámmal. Harmat semmi, fújt kicsit a szél és igen, a napot sem láttam, egészen fél 7-ig. De amint kisütött nem bírtam ki, hogy ne fényképezzek néhányat. Virágokat a legritkábban választom témának, de most csak ez volt. :) Ja, meg búzakalász...

Visszakeveredve a faluba megláttam egy elcsépelt témát a villanydrótokon, ami nekem még hiányzott a repertoáromból. Jó sok fecske volt rajta, de ahogy közelebb értem ez a három árva kismadár maradt ott nekem. Azért csak megörökítettem, mert gondoskodó lélek vagyok, szeretem, ha a lomtáram is hasznosnak érzi magát. Aztán jött ez a fajta kidolgozási ötlet – nem teljesen saját kútfőből –. így ez a felvétel megúszta a kukát. :)

Beküldve: 2014-07-06
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.