Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2015-04-22 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

2010 nyarán egy családi kirándulásra mentünk Őrtilosba, a Mura és a Dráva összefolyásához. Nagyon érdekes volt, ahogy a két folyót éles határvonal választotta el. Azóta többször is jártunk arra, de egyszer sem volt ehhez fogható a látvány.

Péternek akkor még egészen babás formája volt. Ez a kép egy nagy kedvencem róla.

Nézzük csak meg közelebbről ezt az arcot! :)

Már akkor is almapusztító volt. Csak akkor még nem kellett felszeletelni neki.

Kavicsdobáló is volt, mint minden kisgyerek ebben a korban. :)

2015-04-20 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Az Úr 2015. évében történt, hogy Laura Budapesten kezdett új életet, de továbbra is komoly kétségei vannak afelől, hogy hosszú távon ez jó lesz-e neki, mert bár a Margit-szigetet sok Budapesten élő érezheti úgy, hogy az maga a természet, de igazából köszönőviszonyban sincs vele, még a távoli rokonság is kétséges. Azt hiszem, Laurának leginkább azok a séták hiányoznak a nagyvárosi létből, mint amilyet most vasárnap ejtettünk meg szülővárosunk parkerdejében. Amíg idehaza tengette életét, ezek a kiruccanások segítettek át bennünket a hétköznapokon (mivel mindketten aránylag rugalmas időbeosztással dolgoztunk, időnként össze tudtunk hozni ilyeneket). Neki ezek a feltöltő séták napi rendszerességűek voltak, én ritkábban csatlakoztam hozzá. Csak hogy néhányat említsek, amelyekről készült írásos (és képes) dokumentáció is:
2014
SZÍNES BEJEGYZÉS
ÖT ÚT ÁLL ELLŐTTEM, MELYIKET VÁLASSZM?
SZARVASBOGARASDI
OLVAD A JÉGVILÁG
NAPFÉNYES JANUÁR
BÉKAGYEREKEK, MOHÁK, CSÉSZEGOMBÁK ÉS A SIKLÓCSONTVÁZ
(Sajnos, az amikor a szarvascsordával találkoztunk véletlenül kitörlődött.)

Visszatérve napjainkra… Előre megfontoltuk, hogy ebbe a hétvégébe belecsempészünk egy hétköznapi erdőjárást (a szokásos szombat esti „kocsmázás” sem maradt ki amúgy). Egy apró kis tónál indítottunk az erdő szélén. Nagy élet volt benne, gőték, békák és ebihalak vannak benne otthon, és nagyon látványos vízi növények (többek között vízi boglárkák) lepték be a víz felszínét, kicsiny szigeteket alkotva ezzel, ahol tavi békák napoztak. Nagy meglepetésemre az egyik ilyen kis szigeten észrevettem egy levelibékát, pedig rájuk nem jellemző, hogy a vízfelszín közelében tartózkodjanak, így arra a következtetésre jutottam, hogy épp a nászidőszakban vannak, szóval ide ahogy időm engedi visszajövök egyedül, kutyák nélkül a megfelelő felszereléssel. :) Laura talált nekem egy másik példányt (mert hogy a vízen lebegőt sikeresen elriasztottam), ezzel elkészült 2015 első levelibéka portréja. Hipp-hipp, hurrá!!! :)))

Ezekben a percekben történt, hogy egy kedves házaspár férfi tagja megszólított bennünket, hogy mit fényképezünk. A válasz után jött a kérdés, hogy nem láthatta-e a képeimet az interneten és hogy egészen véletlenül nem Eszter-e a keresztnevem. Ez volt életemben a 2. hasonló eset, az előző tavaly nyáron esett meg velem: ELSŐ NYÁRESTE
Azt hiszem, ezennel minden jogalapom megvan, hogy kijelentsem: Én is celeb lettem! :DD Köszönhetően a békáknak természetesen! :)

Lassacskán továbbálltunk és tettünk egy nagyobbacska kört. Sok izgalom nem ért bennünket, ellenben sok nyugalomban volt részünk. Az út legelején egy őzbak figyelt az út közepén... Látják? Nem látják? Pedig ott van, épp a kép közepén. Na látják! :)

Aztán Laura kutyája is a fényképezőgépem elé keveredett.

És az örök szerelem, az erdei tavak, amik mindig fotózásra kényszerítenek engem, pedig már Dunát lehet rekeszteni annyi hasonló képem van. Persze mind egy kicsit más... Legalábbis számomra. :)

Néha felnéztem…

…meg csak úgy be az erdő felé.

Majd visszatértünk a kis tóhoz, amit addigra már nem sütött meg annyira a nap, de néhány fűszálat azért lencsevégre kaptam, majd lemerült az akkumulátor a fényképezőgépben, a pótakksi, meg a másik táskában volt, szóval haza kellett mennünk.

Két hét múlva újra megyünk...

2015-04-15 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Nem szaporítom a szót, amit láttok az egy hétköznapi alig 2 órás kiruccanás a helyi erdőbe, ami az utóbbi idők slágere nálam.

Jól van na! Unka is volt, muszáj volt lefényképezni...

Valaki figyelt engem a partról. :) (Ez egy másik példány célbavétele volt.)

Körpanót meg régen gyártottam. :)

Ez egy másik tó tükre.

Levelibékát szerettem volna találni, ott ahol évekkel ezelőtt százával voltak. Egy megtépázott lepke lett helyette.

Vasárnap ilyen volt egy másik tónál, de ugyanezen a környéken:
ÉNEKLŐ TÓ AZ ERDŐ MÉLYÉN
Szombaton meg ilyen, nem ezen a környéken, de hasonló körülmények között:
A PARADICSOMBAN

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.