Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2015-03-04 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Reggeli (vagy inkább délelőtti) kutyasétáltatásom termékeit hoztam mára.
Új mánia: térgörbületek.

(Babó azóta is ontja magából a halszagot. Én már kezdem megszokni, de aki belép hozzánk, az nem marad sokáig.)

Nem tervezett program volt, csak egy egyszerű vasárnap... Váratlan telefonálások, sms váltások, és egy óra múlva az erdőben találtuk magunkat Csilla barátnőmmel és a 4 db egykével, akikből ugye kettő saját, kettő meg szomszéd. Rebusnak ugyan hivatalosan van egy bátyja, de ő már félig felnőtt, így nyugodtan nyilváníthatjuk tiszteletbeli egykének őt is. :)

Csoportképpel indítottunk, kértem őket, álljanak normálisan. Péternek ez sehogy sem jött össze, Enikőnek pedig túlságosan is összejött.

 „Akkor most öleljétek meg egymást!” Ezt a feladatot mindenki ügyesen teljesítette.

 

Enikő vezényletével elindult a kis csapat, a két felnőttnek hátul volt a helye.

 

Csillu eléjük vágott egy fénykép erejéig, de hamar vissza kellett mennie sereghajtónak, ez volt az utasítás. :)

 

Nem tudjuk pontosan, hogy minek okán, Zsombi és Enikő hatalmas faágakkal kezdtek el „birkózni”.

Azt sem tudom, hogy Zsombi itt miért szalutál, de jó kép kerekedett a mozdulatából. :)

Péter valami repülős-verekedős dimenzióban külön életet élt, míg a többiek sárgolyókat készítettek és botokkal horgászosat játszottak. Na nem azt a csendesen üldögélős fajtát! :D

 

Utolsóként egy kép, amin Csillu is rajta van, hogy teljes legyen ez a röpke történet.

 

Azt hiszem, hogy a gyerekeknek emlékezetes két óra volt ez, majd az évek eldöntik, hogy jól gondolom-e.

2015-02-26 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Két napot töltöttünk családostul a Mátrában. Azt hiszem, gyönyörű ez a vidék, de ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, vissza kell egyszer mennem, mert ebben a néhány napban a ködnek különböző fokozataival találkoztam csupán, a tejfehértől, a halványszürke árnyalatokig (ami közel sem volt 50). Ilyen volt az autó ablakán való kilátás, mobillal megörökítve:

A vízcseppekre fókuszálva pedig ilyen:

Készítettem néhányat fényképezőgéppel is, de azt hiszem, hogy a mobilosok izgalmasabbra sikeredtek. :)

Mivel a Kékestető ott volt a szomszédságunkban és muszáj volt kimozdulnunk kicsit, ezért elautóztunk oda. Ahogy egyre magasabbra értünk, a hó mennyisége emelkedett, ami a ködbe burkolózott erdővel együtt nagyon szép látvány volt. Mivel nem fotós túrán voltam, kénytelen voltam tenni egy kis kitérőt, elhagytam hát a családot és a rokonságot (megkímélve ezzel őket a várakozástól, magamat pedig a kapkodástól), hogy megpróbáljak valamit kihozni a látottakból:

„Fák között járva
csukd be a szemed, s értsd meg
az erdőt; magát.”

A következő napon kicsit másféle köd ült a tájra és a szélvédőre.

Elnéztünk a Sástóhoz, ami az ország legmagasabban fekvő tava. Ez is biztosan nagyon szép tud lenni, ez alkalommal azonban jobbára a tó partján lévő fák tükröződését tudtam fotózgatni, mást nem igazán láttam. Ha nem 300 km távolságban lettünk volna az otthonunktól, akkor biztosan nem koptatom a fényképezőgépem zárszerkezetét, hisz nem kerekedtek ezekből a fotókból eget-rengető képek. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.