Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2004-ben vettem meg a Canon PowerShot széria számomra első darabját, a G5-öt. Nagyon sokáig bírta, végül egy rettenetes kánikulai napon hőguta végzett vele a badacsonytomaji strandon. Néhány évig húztam kompakt gép nélkül, majd 2017-ben szereztem be a G15-öst, amit szintén nagyon szerettem, bár kétségtelenül voltak korlátai. Cserébe a zsebemben is elfért. Kíméletlen üzemmódban használtam, ez okozta a halálát, pedig azt gondoltam, mindent kibír. Néhány hete adta fel örökre a küzdelmet. Nem volt választásom, elkezdtem valóra váltani a régi álmom, hozzájutni a G3 X-hez. Újonnan elég borsos az ára, így aztán a használt-cikk piacra kényszerültem. Akkora mázlim volt, hogy egy ránézésre új fényképezőgéphez jutottam, boldog voltam tőle és vagyok azóta is egyfolytában. :) Készítettem egy közös szelfit vele, ami nem volt egyszerű művelet, mert nagyon sokat kellett próbálkoznom, mire a szépítő selfie funkciót olyan mértékűre tekertem, amit elfogadhatónak ítéltem egy ilyen kis gyönyörűség melletti megjelenéshez. :D

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_01.jpg

Ennyi bevezetőnek pont elég volt, jöjjenek a képek, ami blogírásra késztetett. Természetesen mind a G3 X-szel készült, „kapcsolatunk” harmadik napján. Az első kettő a reggeli séta termése. Az ismerkedés fázisánál tartunk (a gép meg én), keresem a határait, szokom a funkcióit. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_02.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_03.jpg

Csendes, kertrendezgetős napunk volt, amikor váratlan vihar kerekedett. Ez jól is jött, mert pont megéheztünk... Az én étkezésem azonban alaposan megcsúszott, mert jött ez a ritka szép szivárvány, nekem meg már a kezemben is volt a gép, lassan araszoltam kifelé a kapun, csak bámultam és észre sem vettem, hogy a kutya jön velem. Na gondoltam, ha már ott van, akkor kerüljön már rá ő is a képre...

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_04_rainbow.jpg

Aztán megszületett az új közmondás: „bámulja, mint Neo a dupla szivárványt”. :)

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_05_rainbow.jpg

Az egész fényképezést esernyővel a kezemben adtam elő, az objektívet állandóan törölgetve. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_06_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_07_rainbow.jpg

Aztán jött a „gyere ide”, „ülj le”, „ide nézz”, Neo pedig jött, ült és ide-oda nézett, én meg csak lődöztem, mert olyan ritka szép volt a jelenség a felhőkkel, a fényekkel, meg a kutyával... Képtelen voltam abbahagyni. És annyira tetszik egy csomó kép, hogy most az összeset iderakom. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_08_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_10_rainbow.jpg

Ezt azért hagytam bent, mert itt nyitva van a szeme. ;)

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_09_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_11_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_07_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_12_rainbow.jpg

A teljes ív kutya nélkül. Azt hiszem, ekkor volt a legszebb. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_13_rainbow.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_14_rainbow.jpg

A szivárvány lassan eltűnt, kis pihi következett. Az esti kutyasétát főleg Péter miatt kellett beiktatni, mert ha rajta múlna, nem szívna friss levegőt és nem sütne rá a nap.
A fények még mindig durvák voltak, a kutya pedig még mindig cuki és fotogén. :)

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_15.jpg

Felnézünk a Holdra. 600 mm-re toltam ki az objektívet, lássam, mit tud ez a kicsi gép... Vágtam ugyan belőle, de teljes mértékben elégedett vagyok a végeredménnyel. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_16.jpg

Kaptunk még fényjátékot, kihasználtam(tuk), minden percét. 

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_17.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_18.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_19.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_20.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_21.jpg

tollar_eszter_canon_powershot_g3x_22.jpg

Elégedetten zártam a napot, a közösségi oldalakra töltöttem pár szivárványt, nehogy azt higgyék, hogy lemaradtam róla. :D
Nem tudom, mikor jelentkezek újra...

2020-01-31 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Amikor reggel felhúztam a redőnyt és megláttam a ködöt, fölötte meg a pislákoló napot, tudtam, hogy újra szerencsém lesz egy ködszivárványhoz. Ősszel háromszor éltem át a látványát, így pontosan tudtam, mi kell ehhez a jelenséghez. Előkészítettem a tükrös gépemet, amit lustaságból csak igazán indokolt esetben cipelek magammal. Minden adott volt. Nem kapkodtam, a háztartási gépeket elindítottam, hogy mire hazaérek, minden fontos házimunka „elvégeződjön”. Ez ám az élet! :D

Az út eleje ebben a hangulatban telt, ha nincs más egyéb csoda, nekem ez a ködös-napos hangulat is bőven megfelel, hogy jó közérzettel induljon a nap. 

Különösebb izgalom nélkül nézegettem a hátam mögé, vártam, hogy mikor kezdődik...

tollar_eszter_07_morninglights_magyar_vizsla.jpg

És el is kezdődött, ahogy az meg volt írva. Nem kellett csalódnom. Most volt türelmem kivárni, amíg az egész ív megjelenik, csak akkor álltam neki fotózni. Annyi hiba csúszott csak a számításomba, hogy az ultranagy látószögű objektívet nem tettem el, így panoráma képeket kellett készítenem. Bár, talán jobban is jártam így.

tollar_eszter_08_kodszivarvany_fogbow.jpg

Közben Neo a hátam mögött garázdálkodott, talált pl. valami tiltott ehető dolgot – kihasználva a figyelmetlenségemet –, amitől nagyon boldog volt. 

tollar_eszter_09_morninglights.jpg

Büntetésből beállítottam bio díszletnek a képre. 

tollar_eszter_10_kodszivarvany_fogbow_magyar_vizsla.jpg

Ebből a jelentből jobbat szerettem volna kihozni, de a huszadik próbálkozás után feladtam. 

tollar_eszter_11_kodszivarvany_fogbow_magyar_vizsla.jpg

Ahogy egyre feljebb jött a nap, lassan eltűnt a ködív. 

tollar_eszter_12_magyar_vizsla.jpg

De a köd még tartotta magát. 

tollar_eszter_13_morninglights.jpg

tollar_eszter_14_morninglights.jpg

A nap-köd kombó ragyogó dolgokat képes alkotni. :) 

tollar_eszter_15_morninglights.jpg

tollar_eszter_16_morninglights.jpg

Indultunk már hazafelé. Időnként hátrakacsintottam a fénynyalábokat fürkészve. Aztán jött ez a jelenség. Nem szembe, hanem jó messze a hátam mögött. Én meg hanyatt-homlok indultam vissza, a fény felé, be az olvadt szántóra és magyaráztam a kutyának, hogy menjen oda a fénysugarak alá. De messze voltunk, meg emberül sem ért... szóval nem volt könnyű a dolgom. Tapsikoltam a sárban, egzecíroztam a kutyát, objektívet cseréltem és izgultam, hogy maradjon még egy kicsit ez fényár. Majd elkészült ez a kép, amivel elégedett voltam. Végre megnyugodhattam, nagy levegő, ki a sárból... A nap pár perc múlva feloszlatta a maradék párát, én pedig ténylegesen hazafelé vehettem az irányt, a kutya meg ugye oda megy, ahova én, jött ő is hűségesen. Fogalma nem volt, hogy mennyi lájkot szerez majd nekem a Facebookon. Jó neki. :) 

tollar_eszter_17_morninglights_magyar_vizsla.jpg

Igen, a fagyott, meg olvadt sáros pocsolyák továbbra sem hagynak békén, hazaúton szakítottam pár másodpercet rájuk, csak úgy megszokásból és mert fantasztikusak. 

tollar_eszter_19_morninglights.jpg

tollar_eszter_18_morninglights.jpg

Ilyen volt ősszel a ködszivárvány:
ÉGI ÁLDÁS (VAGY MI?)

 

2020-01-25 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Még decemberben pattant ki a fejemből, hogy menjünk el családilag-barátilag Plitvicére január közepén, hátha pont fagyni fog és akkor de szép lesz. Így utólag nem kizárt, hogy jobb döntés lett volna spontánabb módon választani időpontot, mert a kiszemelt hétvége előtt két héttel erre lett is volna esélyünk. 

Habár tőlünk nincs igazán messze a hely, a gyerekekre való tekintettel jobbnak láttuk, ha egy éjszakát eltöltünk a közelben. Szóval szombaton kényelmesen indultunk és Csillu rég dédelgetett terve szerint odafelé eltöltöttünk egy kis időt Slunj-ban. Itt láthatták a gyerekeink életük első vízeséseit. 

tollar_eszter_01_slunj.jpg

tollar_eszter_02_slunj.jpg

tollar_eszter_03_slunj.jpg
Fotó: Csillu

Én meg a kis kompakt gépemmel, állvány nélkül próbáltam valamit alkotni. Így fekete-fehérben és kicsiben egész mutatósak is lettek. :D

tollar_eszter_04_slunj.jpg

tollar_eszter_05_slunj.jpg

Csillu erős ráhatására összehoztunk egy képet a teljes csapatról, ami nem lett egy világszám fotó, de mivel az egész kiránduláson ez az egy csoportkép készült, ezért idebiggyesztettem. :)

tollar_eszter_06_slunj.jpg

Szállásunk első osztályú volt, meg is kapta tőlünk a 10-es értékelést a Booking-on minden szempontból. Amikor kiválasztottuk, az volt az egyik vicces szempont, hogy a képek között volt jó néhány havas is. Meg is beszéltük, hogy ha nem lesz hó, akkor csúnyán lehúzzuk őket. :D  Végül erre nem volt szükség, mert az éjszaka folyamán pont esett annyi, ami bearanyozta a napunkat. Varázslatos hangulatot teremtett, mint a hó általában. Egy ilyen helyszínen meg különösen szívmelengető ez a végeláthatatlan fehérség. 

tollar_eszter_07_plitvice.jpg

tollar_eszter_09_plitvice.jpg

tollar_eszter_10_plitvice.jpg

tollar_eszter_11_plitvice.jpg

tollar_eszter_12_plitvice.jpg

A gyerekek már a legelején elkezdték a leszakadást, nem bírják, ha dirigálunk nekik. :D

tollar_eszter_13_plitvice.jpg

tollar_eszter_14_plitvice.jpg

tollar_eszter_15_plitvice.jpg

Vonulnak a japán turisták. :D

tollar_eszter_16_plitvice.jpg

Nem a leglátványosabb, de a legnagyobb vízesés aljánál elidőztünk kicsit. (Mondjuk tud ez látványosabb is lenni, ha a vízhozam nagyobb. Volt szerencsém hozzá két alkalommal is... Na akkor ez az odacsücsülős szikla nem megközelíthető.)

tollar_eszter_17_plitvice.jpg

Őrület, hogy mekkorák már ezek a gyerekek. Igaz, én nem érzem ezt a „most születtek” feeling-et, de meg bírok lepődni, ha felkészületlenül rájuk nézek. :)

tollar_eszter_18_plitvice.jpg

A bakancslistámon volt egy ilyen kép elkészítése. Pipa, mehetünk tovább... 

tollar_eszter_19_plitvice.jpg

tollar_eszter_20_plitvice.jpg

tollar_eszter_21_plitvice.jpg

tollar_eszter_22_plitvice.jpg

tollar_eszter_23_plitvice.jpg

tollar_eszter_24_plitvice.jpg

tollar_eszter_25_plitvice.jpg

tollar_eszter_26_plitvice.jpg

Csilluval 20 éve jártunk ugyanitt, akkor hóolvadás után. Olyan magas volt a vízállás, hogy a turistautakon végig hömpölygött a víz. Most nem kellett a bakancsbeázás miatt aggódnunk. 

tollar_eszter_27_plitvice.jpg

Aztán hajókáztunk egyet, végül visszasétáltunk az autóhoz. Addigra a hó 90%-a elolvadt, így nem készültek már olyan képek, amiket szívesen mutogatnék, így zárásnak marad ez a kettő. 

tollar_eszter_28_plitvice.jpg

tollar_eszter_29_plitvice.jpg

Furcsa mód, télen a park szebbik (változatosabb) része le van zárva, pedig a legtöbb kedvcsináló téli fotókon megjelennek a „felső” helyszínek is.

Három éve Zitával:
PLITVICE PROJEKT, A MESÉK BIRODALMA

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.