Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotó megosztó oldalakra nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kíván:
                       hakapeszti, a béka fan!

Variációk egy szivárványra

Csilluék meghívtak bennünket a Balatonra, és mi épp azon a napon tudtunk kimenni, amikor front érkezett. Így legalább nem kellett félnünk, hogy pecsenyére égünk. :) Esők, felhők, esőfelhők jöttek-mentek és bár volt a tarsolyunkban számtalan ötlet, hogy hova menjünk kirándulni, végül a nap egészét a villánál töltöttük. A gyerekek remekül szórakoztak egész nap, semmi gondunk nem volt velük.

Az esti órákban mentünk le a partra egy rövid időre, ott pedig egy kisebb szivárvány köszöntött bennünket. Ezzel részemről elkezdődött a fényképezés. :)

Visszafelé a gyerekek nem veszélytelen módon levedlett siklóbőrre vadásztak. Csak Enikő csusszant bele a vízbe fél lábbal, Péter megúszta szárazon a terepezést.

A villához vezető úton pedig ölelkeve közlekedtek. :)

Hopp! Ki jött velünk szembe az úton kerékpáron? Kálmán Olga és családja. :))) Aki pedig nem hiszi, járjon utána! ;)

Három évvel ezelőtt is jóban voltak már, akkor ilyen kis cukker-bébik voltak még. :)

Beküldve: 2014-07-10
Fény-űzés

Az EGY CSIGA REGGELE című bejegyzés után azt a tanácsot kaptam, hogy legközelebb menjek ki még korábban, hogy mire a nap felkel, már terepen legyek. Hát szót fogadtam. Megint magamtól ébredtem és bár láttam, hogy mintha felhős lenne kicsit az ég, azért sem feküdtem vissza. Szóval 5 után kimentem a kutyával meg a nem tudom hány kilós fotós táskámmal. Harmat semmi, fújt kicsit a szél és igen, a napot sem láttam, egészen fél 7-ig. De amint kisütött nem bírtam ki, hogy ne fényképezzek néhányat. Virágokat a legritkábban választom témának, de most csak ez volt. :) Ja, meg búzakalász...

Visszakeveredve a faluba megláttam egy elcsépelt témát a villanydrótokon, ami nekem még hiányzott a repertoáromból. Jó sok fecske volt rajta, de ahogy közelebb értem ez a három árva kismadár maradt ott nekem. Azért csak megörökítettem, mert gondoskodó lélek vagyok, szeretem, ha a lomtáram is hasznosnak érzi magát. Aztán jött ez a fajta kidolgozási ötlet – nem teljesen saját kútfőből –. így ez a felvétel megúszta a kukát. :)

Beküldve: 2014-07-06
A Gabi gyereke - megint

Utoljára februárban fényképeztem Gergőt, GABI GYEREKÉT.

Gyerekeink között 5 év korkülönbség van, ebből adódóan, rengeteg örökségre számíthatnak tőlünk hosszú távon. Most  játékokat és könyveket vittünk Gergőnek.

Nagyon vártam már a találkozást, hogy újra fényképezhessem őt. Azt gondolom, nem kell megmagyaráznom, hogy miért. :)

Az első legaranyosabb korban van, a második az lesz, amikor az első lépéseit teszi majd meg. De most még (csak) mászik. Mindenfelé, mindenen át, mindenről le és mindenre fel.

Bemutatta nekem leggyönyörűbb nézéseit...

...virágcsodálási és -evészeti képességét és a hozzá tartozó egészen egyedi lábmunkáját....

...kerékjavítási ambícióját...

...a végtelen türelemmel történő ételre várást...

...végül ezt itt. :)

Beküldve: 2014-07-04
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.