Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

Klasszikusokat csak szó szerint
... mert amikor Csilla meg én kicsik voltunk, kívülről fújtuk Markos György klasszikusát – aminek linkje egy sorral feljebb található –, pedig akkor még egy kicsit sem ismertük egymást, hisz majd 20 év múlva sodort bennünket a sors a barátság legmélyebb bugyraiba.

Ezt az erdei gombakereső sétát egy előző napi VOLT Fesztiválos nap (aki ismerősöm, láthat itt néhány kompromittáló felvételt) előzte meg, amely típusú nap után ép gondolkodású emberlánya ki nem tenné a lábát a házból. Na, de ha az említett emberlánya úgy választ maga mellé barátot, mint én, akkor borul a papírforma és egy telefonhívás után és kb. fél óra elteltével egy ködös „sűrű, sötét nagyerdo”-ben találja magát, ahol vargánya gombák után kutat. Csillu azt is eltervezte, hogy az eső utáni ködös erdőbe a lemenő nap fénysugarakat fog rajzolni nekünk (főleg nekem, hogy szívesebben kidugjam az orrom a lakásból).

Amikor már minden reményünk elszállt, gombáknak híre-hamva sem volt, illetve a napsugarak sem hatoltak be az – amúgy napsugarak nélkül is hangulatos – erdőbe, váratlanul mégis megtörtént a csoda. Ez utóbbi legalábbis. Sajna a gomba-vacsora elmaradt, cserébe örülhettünk annak, hogy nem a négy fal között isszuk a Colát és esszük a chipset (és mindenféle egyéb földi jót), ellenben benne vagyunk a természet közepében, annak pedig az egyik  legszebb valójában. (Nem tudom, mitől van az, hogy imádok kacifántosan fogalmazni... elnézést kérek mindenkitől, aki ezt olvassa!)

Bajcsai_fenyerdo_01.jpg

Bajcsai_fenyerdo_02.jpg

Csillu úgy érezte, muszáj neki a Judast Priestes-es pólójában feszítenie egyet. És ő nem ismer kompromisszumot, ha valamit akar. IDE kattintva pedig a kedvenc együttese kedvenc albumát hallgathatja meg az erre fogékony olvasó. Szívből ajánlom!

Bajcsai_fenyerdo_03.jpg

E kis közjáték után folytattuk a FÉNYképezést...

Bajcsai_fenyerdo_04.jpg

Bajcsai_fenyerdo_05.jpg

Bajcsai_fenyerdo_06.jpg

Így örültünk magunknak (persze hármas fokozatú szépítő szűrő mellet, mert az sajnos már elengedhetetlen). 

Bajcsai_fenyerdo_07.jpg

2018-03-12 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Az analóg fényképezés világában arról álmodoztunk, hogy jó lenne, ha a szemünkbe lenne építve egy fényképezőgép. Nos, a digitális technika érintőlegesen valóra váltotta ezt az álmot, pláne, mióta a mobiltelefonok is elfogadható minőségben dolgoznak. 

A következő képek ez év első hónapjaiban készültek (mobiltelefonnal, illetve kompakt fényképezőgéppel), egy kivételével utazás közben, szigorúan ügyelve a balesetmentes közlekedésre.

Indulás kis falunkból egy napsütötte délutánon:

tollar_eszter_autozasok_01.jpg

Az első hóesés, nagy boldogság. Imádom, a reflektor fényében rohanó hópelyheket.

tollar_eszter_autozasok_02.jpg

Időnként azonosíthatatlan árnyak követnek. :)

tollar_eszter_autozasok_03.jpg

Egy kedvenc. Napsütéses téli reggeleken így suhanok munkába. 

tollar_eszter_autozasok_04.jpg

A havasokon meg így:

tollar_eszter_autozasok_05.jpg

Itt meg várakozok...

tollar_eszter_autozasok_06.jpg

És megint esik a hó. Még mindig imádom. :)

tollar_eszter_autozasok_07.jpg

És azt is imádom, hogy a hóeltakarító bácsik éjszakánként az igazak álmát alusszák. :D 

tollar_eszter_autozasok_08.jpg

Az sem zavar, hogy nem látok ki a szélvédőn. Mert ami látszik, az gyönyörű. :)

tollar_eszter_autozasok_09.jpg

És amikor metsző hidegben fúj a szél és az aszfalton táncoltatja a havat... Na, az meg egyenesen a szívem csücske. :)

tollar_eszter_autozasok_10.jpg

tollar_eszter_autozasok_11.jpg

Itt a vége, jön a tavasz, lehet örülni. Annak is. ;)

 

2018-03-11 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Drága sógornőm úgy gondolta, hogy karácsonyi ajándék gyanánt nem szokványos ajándékkal kedveskedik, inkább egy nem mindennapi élmény lehetőségét kínálja nekünk. Történetesen a Hévízi-patak meleg vízű forrásától egy kb. 10 km-es evezést. Bármily messzinek is tűnt a nap karácsonyhoz képest, nagyon hamar eljött, sőt lassan már egy hónapja, hogy túl is vagyunk rajta. A szervező a Vidra Vízitúra, bátran ajánlom a csapatot, aki érdeklődik bárminemű evezés iránt.

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_01.jpg

A találkozás és vízre szállás között bő két óra telt el, amit a türelmesebbek simán átvészeltek. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_02.jpg

Volt bőven idő a patakparton nézelődni. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_03.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_04.jpg

Irigykedve néztük, amint a korábban érkezett csoportok elindultak. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_05.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_06.jpg

Megkaptuk a kötelező oktatást és ismeretterjesztést, amit Rebus szívesen kihagyott volna. :)

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_07.jpg

Mint tudjuk, minden szenvedés véget ér egyszer, végre vízre szállhattunk. Rebus, az első méterek után már örvendezett is, hogy ő máris élvezi, Péter szintúgy...

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_08.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_09.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_10.jpg

Az a hidacska nem tűnik olyan alacsonynak, pedig teljesen el kellett feküdnünk a kenuban, hogy átférjünk alatta. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_11.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_12.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_13.jpg

Az első és egyetlen pihenő kb. 6 km után volt, Péter három unokatestvére, akik egy kenuban eveztek, vigyorogva vártak bennünket a hídon. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_14.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_15.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_16.jpg

Forró teával vártak bennünket a kiszállónál, amit leginkább Péter értékelt, mert ő totál vizesre evezte magát. Azóta sem tudom, hogy sikerült neki ez a mutatvány. :)

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_17.jpg

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_18.jpg

Itt a vége, fuss el véle!

Péter még vizesebben ért partot, alig várta, hogy az autóban átöltözhessen szárazba. :D Mindenki más megúszta szárazon. 

tollar_eszter_hevizpatak_vidra_19.jpg

Fáradtsági szintünk nem is tűnt vészesnek, de otthon a rendrakás és pakolgatás helyett valahogy inkább csak elfeküdni volt kedvem a kanapén. 

Összegezve: jó volt, szép volt, élmény volt! Köszönjük az ajándékozóknak és a Vidra csapatának! :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.