Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2014-02-10 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Régi fájlok között keresgéltem a minap és rábukkantam erre az egészen jól sikerült sorozatra. 2010 nyár közepén egy repülős rendezvényre látogattunk ki családilag, akkor Péter még csak másfél éves volt. Semmi rendkívüli esemény nem történt, csak fényképeztem a gyerekemet, az eredmény pedig itt látható. :)

Ím, a legendás Tarzan üvöltés, tudom, hogy sírásnak is kinézhet, de nem az. Arra akart rávenni bennünket, hogy forduljunk vissza és mivel beszélni nem tudott, ez egy jó módszernek tűnt az akarata kifejezésére. 

Egy másik Tarzan üvöltés közelebbről.

...és egyszer csak feladta.

Ezt a bejegyzést külön ajánlom Izának és Dórának.

2014-02-08 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Én 11 voltam, a Gabi meg 10. Panelgyerekek voltunk, nekem tengerimalacom volt és házunk mögé levittem néha „legeltetni”, neki akkor éppen egy nyula volt (valószínűleg Húsvét utáni időszak lehetett) és csatlakozott hozzám. Így történt, hogy ő lett A Barátnőm. Egészen 22 éves koromig ő volt az egyetlen lány, akivel barátkoztam (ennek mondjuk volt egy olyan oka is, hogy gépészeti szakközépbe jártam, ahol csak hébe-hóba találkoztam lányokkal).

Ezek vagyunk mi 1985-ben...Vagy 86-ban? Akkoriban még nem voltak exif adatok, így az emlékezetemre vagyok kénytelen hagyatkozni. A hely pedig a Pisztrángos-patak. Csak ennyit tudok (talán Zirc környéke).

Keveset voltunk a négy fal között, ha csak tehettük a természetet fürkésztük, ha máshol nem, akkor a lakótelep gazos területein.

Ez a kép a Csesztneki várnál készült 1988-ban, hozzánk csapódott egy gazdátlan kutya (nem volt ritka eset az ilyen).

Későn érő típusú emberek lehetünk, mert én 35 évesen szültem a gyerekemet, ő meg 39 volt. És igen, ez itt az övé, most nagyjából fél éves, imádatosan aranyos és valószínűtlenül szép. 

Érdemes a képre kattintva nagyban is megnézni ezeket a szemeket. ;)

Ezt nem bírtam kihagyni. :)))

 

A következő képért köszönet Gabinak és ez úton kérek tőle elnézést, hogy róla nem tudtam jó képet készíteni... De ami késik, nem múlik! :)

2014-02-04 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Szóval az előző bejegyzésben ígért vonalas kép immáron benne van a „Színek nélkül” című galériában. A tegnapi megmérettetésen, azaz a fotóklubos hó képe választáson nem aratott elsöprő sikert, de szerencsére az ilyesmi engem nem érint érzékenyen, meg az is vigasz számomra, hogy erős volt az e havi anyag és mivel én kezelem ezt a projektet, már jóval előbb tudtam, hogy ezzel a képpel nem rúghatok labdába, sőt megjósoltam a nyertes képet is 100% pontossággal. A klub FB oldalán (egészen pontosan ITT) megnézhető a 6 legjobbnak választott kép. 

Na jó, inkább megmutatom itt is az ominózus vonalast... ;)


Kerítések 


Nem tétlenkedtem az elmúlt napokban sem, a minap sikerült kicsit kimennem az ónos eső után egy kis kutyasétáltatásra, és közben persze koptattam a fényképezőgépem zárszerkezetét. Szintén nem készültek díjnyertes felvételek, de érdekességnek és egy kis gyönyörködére mindenképpen okot adnak a következő képek. Legalábbis szerintem. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.