Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

Augusztus első hétvégéje

A hidegfronttal karöltve érkeztünk a Pápa szomszédságában fekvő Tölgyerdei-tó névre hallgató vendégházhoz. Addigra a sok-sok éve összeszokott társaság nagy része már belakta a helyet. Jómagam másodszor csöppentem közéjük és bár a három évvel ezelőtti első találkozásunk egészen jól sikerült (zárójelben jegyzem meg, hogy idegenekkel meglehetősen antiszociális bírok lenni  – ez úton is kérek elnézést minden érintettől), döntésemnek, hogy idén is velük töltöm ezt a hétvégét, a számomra rendkívül vonzó tavacskának volt köszönhető. Amikor sok hónappal korábban megláttam a fotókon, hogy hol fog tanyázni a társaság, elképzeltem magam, amint a tóparton hemzsegő békákat cserkelem, miközben semmibe veszek mindenkit, aki ember. Persze ez csak vicc (…de mint azt tudjuk, minden viccben van egy kis igazság).

Szokásomtól eltérek, kicsit borítok a képek kronológiai sorrendjén, hogy szemléltessem az utolsó mondatomat. Mindenképpen érdemes rákattintani a képre, hogy kitöltse a képernyőt. (Már, aki nem valami miniatűr mobileszközön próbálkozik látni valamit belőle.)

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_09.jpg

…szóval a késő délutáni órákban végre megérkeztünk és bár nem volt már meleg a levegő, a medence vize Péterért kiáltott és hiába próbáltam vitázni, a víz vonzása sokkal erősebbnek bizonyult erőtlen anyai érvelésemnél, mint például: „hideg van”, „fázni fogsz”, „meg ne fázz nekem bakker!”. Nagyon hamar beláttam, mindenki jobban jár, ha gyorsan elhallgatok.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_01.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_02.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_03.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_04.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_05.jpg

Néhány felnőtt szintén bemerészkedett, ekkor még nem tört ki a vihar, csak ijesztegetett bennünket.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_06.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_07.jpg

 „- Ugye megmondtam, hogy fázni fogsz!” :D

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_08.jpg

Maritól még az első este folyamán határozott felkérést kaptam két imádott kutyájuk megörökítésére, mert állításuk szerint ők nem tudnak jó képet készíteni róluk. (Ezt azért cáfolnám.) Egyes körökben valamiért az a tévhit terjeng rólam, hogy tudok fotózni (szerintem jó a marketingem) és mivel nem szerettem volna csalódást okozni, szombaton megpróbálkoztam a feladattal. Sok kép készült, ez az egyik. :)

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_11.jpg

A front ellenére és Péter nagy örömére szombatra is strandolás-képes maradt az időjárás. Önbizalommal telve próbálta Tomit a szocializmusból itt maradt gumimatracával együtt felborítani. Nem járt sok sikerrel.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_10.jpg

 Lehetőség volt kis kenuzásra is a tavacskán...

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_12.jpg

A gyerekes családdal tettünk egy városi sétát, evés-ivást. Egészen szürreális élményben volt részünk a pizzériában, ahova betértünk. Na jó. A szürreális, lehet, hogy túlzás. Nevezzük rendkívül szokatlannak. :D Az első furcsaság az asztalok mérete volt, amire maximum két tányér fért el, ha jóindulatúak vagyunk, de négy szék volt körülötte. Rendeltünk, ami úgy nézett ki, hogy a pizza feltéteket  be kellett ikszelnünk egy nyomtatványon (én mondjuk ilyennel még nem találkoztam, de más már igen, úgyhogy ez talán nem is furcsaság). Aztán a rendelés után meglepően hamar hozta a felszolgáló fiú  az első pizzát. Volt ám nagy öröm és boldogság! Hogy nem kell sokáig éhezni… Egészen addig, amíg a második pizza nagyjából egy pizza-sütésnyi idővel később érkezett. A harmadikra pedig még pont ugyanannyit kellett várnunk. Ki is következtettük, hogy valószínűleg egyszerre csak egy darabot tudnak készíteni. Megoldódott hát a kis-asztal rejtély: egyszerre csak egy tányér van az asztalon, mert  mire kiér a következő adag étek, az előző már elfogy.  Így esett hát, hogy kint ülvén a hidegfront jóvoltából felfrissült levegőn, de a tűző napon, olyan gyönyörűen leégtünk, mint annak a rendje. :) (Hányan kérdezték tőlem az idén, hogy bírok ilyen barna lenni! Na például ekkor kaptam egy nagy adag színt, az biztos.) 

Pápa parkjában, él az ország legnagyobb átmérőjű platánfája, ha jól emlékszem, 10 méteres (közben leellenőriztem, a google is így tudja). Aki arra jár, ne felejtse el megnézni, mi is pont így tettünk. Szimpla lustaságból nem vittem magammal a fényképezőgépet (sürgősen be kell szereznem egy zsebben hordhatót), így a mobillal „bénáztam” néhány emlékképet.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_13.jpg

Visszatértünk a bázisra, ahol mindenki talált magának elfoglaltságot. A srácok például titanikosat játszottak.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_14.jpg

És én mit csináltam? ... Amiért jöttem. :) Váratlanul ott termett előttem ez a kis cuki kecskebékaság és hagyta magát megörökíteni. A többi mind elszelelt, de ő kedvelt engem. Azonban az eredeti tervemmel ellentétben nem vontam ki magam teljesen a forgalomból, hisz sok szerethető ember kószált körülöttem, békából meg ugye csak egy volt.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_15.jpg

Vasárnap búcsúzóul Pétert szórakoztatta a férfinép, miközben én Mónikával ültem a stégen (vele már három évvel ezelőtt is erősen szimpatizáltam, most meg aztán még jobban) és fotóztam a röpképtelen, mégis határozottan repülő gyerekemet. :D

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_17.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_16.jpg

Élmény volt a hétvége, ez úton is köszönjük a szervezést és a társaságot!

2016-08-28 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Az utóbbi időben nem vagyunk sűrű vendégek a homokbányában, ha mégis megtörténik, akkor igyekszünk azt emlékezetessé tenni. Júliusban esett meg, hogy 3 lánnyal, 3 fiúval, 3 kutyával megszálltuk a területet. Az anyukák száma 4 volt a kerékpáré pedig 1, azaz egy. Két autó is részt vett az akcióban, de azok csak a sorompóig közlekedtek. Pontosan eddig.

A „férfinép” pedig hozta a formáját. :)

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_01.jpg

A nap sütött a kerékpár pihent, Vera pedig nem tetszik magának ezen a képen, de engem ez speciel  nem érdekel, mert jól sikerült életkép és a kutyák is mind látszanak rajta.

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_02.jpg

Egészen szürreális – vagy inkább ideális – élmény, hogy amikor itt vannak a gyerekek, nekünk állítólagos felnőtteknek semmiféle gondunk nincs a kiskorúakkal, max. annyi, hogy már előre rettegünk, hogy fogjuk megszabadítani a ruháikat a homoktól…  – majd arra jutunk, hogy szélmalom-harc, úgysem sikerülhet, ezért mielőtt megpróbálkoznánk a feladattal, már gondolati szinten fel is adjuk.

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_03.JPG
fotó: Csilla

Nálam nem volt rendes fényképezőgép, csak mobil (mint azt már emlegettem, egy ideje „le vagyok ülve” fotózás szempontjából), de Csillára mindig lehet számítani ez ügyben, és nem is lustálkodja el a dolgot. Így készült ez a repülős fotó is. A fiúk leginkább így néztek ki, de inkább nem is néztük őket, olyan hajmeresztő röppályákat írtak le.

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_04.jpg
fotó: Csilla

A következő kettő kép mobilos alapokon nyugszik.

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_05.jpg

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_06.jpg

Végül egy búcsúzós, ahol Vera már kevésbé elégedetlen a megjelenésével.

tollar_eszter_homokbanya_bajcsa_07.jpg
fotó: Csilla

Ezzel nem ért véget a nap, kizuhanyoztuk a gyerekeket a homokból, a felnőttnek nevezettek a teraszon telepedtek le, a gyerekek meg jórészt a lakásban üvöltöztek, hogy meghallják egymást, meg olyanokat csináltak, amit ha megláttunk, azonnal rájuk szóltunk, hogy ezt ne, de nem voltunk elég hangosak, ezért meg sem hallottak minket, ha meg mégis, akkor nem törődtek velünk. Így esett, hogy ha a lakásban volt dolgunk, akkor próbáltunk rájuk sem nézni, úgy elintézni a dolgunkat.

Este 11 körül alakult úgy, hogy a szomszédaink végre fellélegezhettek, mert nagyjából kidőltünk. 
. . .  de a nyárnak itt még nem volt vége... :)))

 Régebbi homokbányás esetek 
HOMOKBÁNYA KALAND
180 PERC HOMOKBÁNYA 11 PILLANATA
A SHOW FOLYTATÓDIK
ÉLET A HOMOKBÁNYÁBAN

2016-08-25 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Megkésett képes beszámolók következnek az elmúlóban lévő nyarunk meghatározó pillanataiból.

Május végén Balatonfenyvesen landoltunk a gyereknapi programra, mellesleg megmártóztunk a még hideg vízben. Értékelhető képek inkább a gyerekekről születtek.

tollar_eszter_01_bfenyves.jpg

tollar_eszter_02_bfenyves.jpg

Enikő, mint  profi modell.

tollar_eszter_03_bfenyves.jpg

tollar_eszter_04_bfenyves.jpg

Repül a szerencsekagyló, ami csak akkor hoz szerencsét, ha egyszerre dobják el és ezzel egyidőben kívánnak is valamit.

tollar_eszter_05_bfenyves.jpg


Balatonfüred, július, a Kék Szalag startolása napján. Előző éjjel veszedelmes vihar pusztított a környéken, kisöpörvén ezzel a tikkasztó meleget. Szerettük ezt a friss hőmérsékletet és a Balaton látványát, ám a parti sétány szomorkás képet mutatott a sok derékba tört fa és letört hatalmas ágak látványától. Aki akarja, képzelje oda, kép nincs róla. :)

tollar_eszter_06_balatonfured.jpg

tollar_eszter_08_balatonfured.jpg

tollar_eszter_07_balatonfured.jpg


Még mindig július, de már a Velencei-tó partján. Baráti társasággal gyűltünk össze egy hétvégére. A kemping és a strand is egészen fura dolgokat produkált, el is határoztuk, hogy ide nem jövünk vissza. :) A naplemente azért megért néhány mobilos fotót.

tollar_eszter_09_agard.jpg

A (nem teljes) csapat jó fényben tűnt fel. :)

tollar_eszter_10_balaton_agard.jpg


Rokoni meghívásra jöttünk egy röpke napra gyerekkori nyaralásaim helyszínére, Balatonfenyvesre. Péter ebbe a pancsolóba „menekült”. Egyedüli fiúként, ráadásul legkisebbként, nem volt könnyű helyzetben.

tollar_eszter_11_balatonfenyves.jpg

Még szerencse, hogy jött velünk Rebus is, ugyanis készített egy ilyen „nagyonszeretem-féle” képet nekem. :)

tollar_eszter_12_balatonfenyves.jpg


A nyár java majd csak ez után következett.
                                                                                                                                      ....folyt. köv.

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.