Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2017-01-09 | hozzászólások (4) | Teljes cikk megtekintése

... ha egyszer itt a szomszédban a Balaton és végre normális tél van.

Annak ellenére, hogy a „fagyáspontom” jóval magasabb, mint az átlag embereké (itt főleg a férfiakat említeném), amikor a Kanizsa Fotóklubban Hivekovics Ákos megtisztelt bennünket egy vetítés erejéig bemutatva, hogy a világ mely pontjaira szervez fotótúrákat, nálam az Antarktisz magasan verte a mezőnyt. Ennek már jó ideje, meg is feledkeztem erről az irreális álomról. (Irreális álmokat nem szoktam sokáig dédelgetni.) De a hétvégi élményem ismét felidézte e rég eltemetett vágyamat, így ma gyorsan kitöltöttem 4 lottószelvényt. :D

Péntek délután vetődött fel a balatoni fotózás gondolata és hiába próbáltak bennünket lebeszélni róla, mert hogy komoly fagykárosodást fogunk elszenvedni, ha kimegyünk. A lebeszélők nem jártak sikerrel. Öten elszántuk magunkat, hogy dacolva a kemény téli időjárással, szombat reggel nekivágunk a Balaton jegének, mint ahogy az országban megannyi fotós teszi ezt ezekben a napokban. Az első helyszín nem bizonyult túl sikeresnek, én viselem legjobban a -9 fokban a kb. 50 km/h sebességű szelet. Krisz egy ideig velem tartott a jégen:

tollar_eszter_jeges_balaton_01.jpg

Jó szokásához híven, nem viselkedett normális ember módjára. Többek között ezért szeretjük. :)

tollar_eszter_jeges_balaton_03.jpg

Neki elege lett, nekem még nem. Ő kiment a szárazföldre, én tovább araszoltam a jégen és fotózgattam. Nem volt nagyon ütős téma, de ettől még lenyűgözött ez a nem mindennapi látvány. Próbáltam pár használható képet készíteni (nem nagyon sikerült).

tollar_eszter_jeges_balaton_04.jpg


tollar_eszter_jeges_balaton_02.jpg

Mit sem tudtam róla, hogy a parton maradtak azon agyalnak, hogy fognak kimenteni, ha beszakad alattam a jég. Amúgy én egy cseppet sem éreztem veszélyesnek. Egyszer csak Krisz jelezte, hogy most már jöjjek ki, mert mindenki menne tovább.

tollar_eszter_jeges_balaton_05.jpg

A második helyszínhez kaptunk egy tippet. Az adott településnél a part közelében araszolva, a házak közt a Balaton felé nyújtogattuk a nyakunkat, így láttunk meg egy szimpatikus lejáratot. Egy forró tea után nekiindultunk… Már a legeleje gyönyörű volt.

tollar_eszter_jeges_balaton_06.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_07.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_08.jpg

Kicsit szétszéledtünk, néhányan eltűntek szem elől... Egyszer csak iszonyat ijesztő csörömpölés hallatszott a nádas felől, majd a „gyertek ide!” kiáltás. Mentünk hát, bízván, hogy nem a vesztünkbe rohanunk, pedig igencsak úgy hangzott.  Amit én először megláttam: mintha jégtáblákba fulladtak volna a srácok.

tollar_eszter_jeges_balaton_09.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_10.jpg

Szeretném megtalálni a megfelelő szavakat erre a látványra, de ehhez én kevés vagyok.

tollar_eszter_jeges_balaton_11.jpg
Fotó: Varga Szilárd (Szilu)

Krisz a TAVALY JÓL BEVÁLLT trükkjét megint alkalmazta az egyik képe kidolgozásánál. Imádom, ezért megmutatom. :)

tollar_eszter_jeges_balaton_12.jpg
Fotó: Kovács Krisztián

És ő, ahogy hozza a formáját.

tollar_eszter_jeges_balaton_13.jpg

És én, a gyenge utánzat. :)

tollar_eszter_jeges_balaton_14.jpg

Mutatom mozgóképen a jégtáblákon való közlekedést. Hanggal nézd!

tollar_eszter_seta_a_jegtablakon.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_15.jpg

Krisszel azért jó kirándulni, mert elképesztően kreatív ötletei vannak. Az ő navigációjával építettünk (oké, leginkább ő építette) egy asztalt. Az utolsó jégtábla már kétemberes volt és mint azt a pacsi is mutatja, zökkenőmentesen zárult a projekt.

tollar_eszter_jeges_balaton_16.jpg

Teljes fényében ragyog a jégasztal.

tollar_eszter_jeges_balaton_17.jpg
Fotó: Kovács Krisztián

Az építmény kiváló környezetet biztosított a csoportképhez.
- Időközben Hanna jóvoltából egy váza is került rá. -

tollar_eszter_jeges_balaton_18.jpg
Fotó: Kovács Krisztián

Aztán kapott még egy vázát és a neveink is belekarcolódtak, ehhez Tamásnak volt egy bozótvágó kése. :)

tollar_eszter_jeges_balaton_19.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_20.jpg

A zajongásunk odavonzott idegeneket, addigra szerencsére mi már kijátszottuk magunkat, lassan továbbálltunk.

tollar_eszter_jeges_balaton_21.jpg

Elhagyván a grundot izgalmas részleteket kezdtem fürkészni.

tollar_eszter_jeges_balaton_23.jpg

Majd felpillantottam és ezt láttam. Na jó, lehet, hogy szóltam nekik, hogy álljanak tótágast, vagy valami. :D

tollar_eszter_jeges_balaton_22.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_24.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_25.jpg

Krisz és Hanna korit húztak, elkészültek a búcsúképek.

tollar_eszter_jeges_balaton_26.jpg

tollar_eszter_jeges_balaton_27.jpg

Fotós szempontból nem a legjobb napszakban voltunk itt (igazából a legrosszabbkor), de hárman a naplemente óráiban visszajöttek. Félek megnézni azokat a képeket, lehet, hogy nem is akarom, mert meg fog enni a sárga irigység. :D

Amit majdnem elfelejtettem említeni, hogy ez egy szélcsendes zúg volt, bár az is lehet, hogy pont alábbhagyott a légmozgás. Szóval igazán kellemes időnk lett a végére.

2017-01-03 | hozzászólások (4) | Teljes cikk megtekintése

A téli szünetet egy rövid sétával zártuk. Miután a horgásztavaktól elzavart bennünket (két anyukáról és két gyerekről van szó) egy nem kedves és nem is fiatal ember, mert hogy az magánterület, bekanyarodtunk az erdőbe, ahol őt már nem zavartuk. Ellenben megjegyezte, hogy onnan majd a vadászok zavarnak ki, én meg mondtam neki, „fogadjunk, hogy nem fognak”. Nekem lett igazam.
Innentől fogva a befagyott pocsolyák fotogén részleteit fürkésztük (főleg én, később Enikő is, csak Péter nem, mert ő leginkább láthatatlan erőkkel harcolt) és egyfolytában harcban álltunk (na jó, csak én) a gyerekekkel, hogy melyik jég törhető és melyik nem.

tollar_eszter_jeges_01.jpg

tollar_eszter_jeges_02.jpg

tollar_eszter_jeges_03.jpg

tollar_eszter_jeges_04.jpg

tollar_eszter_jeges_05.jpg

tollar_eszter_jeges_06.jpg

tollar_eszter_jeges_07.jpg

tollar_eszter_jeges_08.jpg

tollar_eszter_jeges_09.jpg

Szerettünk volna naplementére visszaérni a tiltott területre, hisz a nem kedves ember már túl járt hetedhét határon, de végül nem sikerült. Így maradt ez a pár kép itt fent. :)

2017-01-01 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Az előzmény:
GROSGLOCKNER TOUR - PART 1

Borús reggel volt, így legalább kevésbé sajgott a szívünk, hogy el kell hagynunk ezt a mesés vidéket. Összepakoltunk, rendeztük a számlát és autóba ültünk. Én, ahogy szoktam, nem szóltam bele, hogy hazafelé hol álljunk meg, hagytam, hogy a fiúk vezessenek. Még soha nem csalódtam a döntésükben.

A Fekete-tóra esett a választás, ez a kép az odavezető úton készült.

tollar_eszter_ausztria_01.jpg

Megtaláltuk a parkolót, ahonnan két és fél km-t kellett megtennünk a tóig. A térdem az éjszaka folyamán tökéletesen kipihente magát, így ez nem okozott nekem gondot. A táj színtelen volt, a felhők tartották magukat és izgalmas formákat rajzoltak a levegőbe.

tollar_eszter_ausztria_02.jpg

tollar_eszter_ausztria_03.jpg

tollar_eszter_ausztria_04.jpg

Az gyalogutat szegélyező erdő meseszerű volt, nem volt könnyű fényképezni, annál könnyebb volt tátott szájjal csodálni.

tollar_eszter_ausztria_05.jpg

Mire a tóhoz értünk a nap sugarai áttörték a vastag felhőt, kaptunk színeket is.

tollar_eszter_ausztria_06.jpg

tollar_eszter_ausztria_07.jpg

tollar_eszter_ausztria_08.jpg

tollar_eszter_ausztria_09.jpg

A fények fekete-fehérben is jól mutatnak.

tollar_eszter_ausztria_10.jpg

tollar_eszter_ausztria_11.jpg

Visszaúton a parkolóban várakozó Táltoshoz...
Ekkor még nem sejtettük, hogy néhány kanyar után „kikkel” fogunk találkozni...

tollar_eszter_ausztria_12.jpg

tollar_eszter_ausztria_13.jpg

Nándival lemaradtunk kissé. Doki és Krisz vadul integetni kezdtek, éreztem, hogy valami rendkívüli témát találtak... Viccből azt gondoltam, hogy valamiféle békáról lehet szó, de nem hittem benne, hogy tényleg. Aztán pedig de! :) Három hatalmas gyepi béka (Rana temporaria) melengette magát a napsütötte aszfalton. Nyugalmuk addig tartott, amíg színre nem léptem. Meglepően élénkek voltak, így kettőnek sikerült meglépnie előlem, de a harmadiknál már határozottabb voltam. Doki kérte, hogy tegyem valami fotogén helyre... Kiválasztottunk neki egy mohás területet. Erősen kellett tartanom szegény párát, mert nem igazán kedvelte, hogy korlátozom személyi szabadságát. Doki szorgalmasan fotózta, még objektívet is cserélt.

tollar_eszter_ausztria_14.jpg
Fotó: Krisz

Krisz tartott fölé egy páfrányt, még természetesebbé téve a díszletet. Doki tovább fotózta, lett is neki szép eredménye, íme:

tollar_eszter_ausztria_15_foto_simanlaszlo_Rana temporaria_gyepibeka.JPG
Fotó: dr. Simán László

Alig vártam, hogy valaki átvegye tőlem a szenvedő alanyt, de legnagyobb döbbenetemre, senki nem volt hajlandó megfogni a békát. Nyápic banda!!! Kénytelen voltam a fent lévő alap-objektívemmel, fél kézzel fényképezni. Mozgásterem és kompozíciós lehetőségeim meglehetősen korlátozottak voltak, de a körülményekhez képest nem vagyok elégedetlen a végeredménnyel.

tollar_eszter_ausztria_16_Rana temporaria_gyepibeka.jpg

Ezzel a szép élménnyel végződött a kirándulásunk, köszönöm Mindenkinek a lehetőséget, várom már a következőt! :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.