Instagram
2014-02-22 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Ismét visszatekintek. Most csak néhány hónappal ezelőttre, azaz 2013 őszére. Barátaink ötletére vettük célba a Szuloki erdőt. Sok évvel ezelőtt ezt a környéket rendszeresen látogattuk, de – mint ahogy később utánaszámoltam – 2004 óta nem jártam itt. Az ok, hogy akkortájt kezdődtek az erdőirtások és ez olyan sokkhatás lehetett számomra, hogy egész egyszerűen kitörlődött a memóriámból ez a hely. Pedig a megmaradt része még mindig gyönyörű, hiba volt olyan mélyre elásni az emlékezetben. 

A kötelező csoportkép a forrás maradványánál:

Hosszú lépcsősor, ami a forráshoz vezet. 

A turistáknak kialakított padokat, tűzrakó helyeket is visszafoglalta a természet, látszik, hogy mások sem látogatnak ide túl sűrűn.  

A következő kedden Laurának kedve támadt egy nagyobbacska sétára – átlagosan hetente háromszor törnek rá effajta vágyak –, és mivel a hétvégi családi kiránduláson azt éreztem, hogy vissza kell mennem a Szuloki erdőbe, ezért a célt én határoztam meg. És bár napsütést nem kaptunk az anyatermészettől, meg kellett állapítanunk, hogy az ősz a legszebb évszak. 

Nem telt bele két hét és egy napsütéses hétköznapon újra autóba ültünk, mert még mindig maradt bennünk hiányérzet. A séta eleje az nem volt túl izgalmas – jobbára az ősz szépsége nyűgözött le bennünket.

Ez itt egy nagy kedvenc... Nem igazán arat sikert egyéb körökben, de ez jó szokásomhoz híven, nem igazán zavar. Hogy Doki barátom szavaival éljek, ez a kép becsípődött. :)

Az autóhoz visszavezető úton, ahogy a nap sugarai áttörték a völgybe ereszkedő párát, valami gyönyörű látványt rajzolt elénk. 

Sokáig fogjuk emlegetni Laurával ezt az utolsó néhány percet, talán negyed óra is volt, nehéz megbecsülni. :)

2014-02-16 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Mondom én, hogy jó helyen lakunk. Jól van, nem mindig vélekedek így, de ma igen. Egyszerű hétvégi séta a gyerekekkel, meg kutyákkal itt a közelben, tavaszi hőmérsékletben és ilyen szép látványban lehet részünk.


K
att a képre, hogy lásd nagyban is!

Közben pedig látni a kutyák önfeledt játékát a belvizes területeken (legalább ők ürülnek neki), tiszta jó érzés. A gyerekek is jól érezték magukat, de ők jobbára messze voltak tőlünk, mert bicikliztek.

És ne feledkezzünk meg az útszéli tavaszhírnök lánykákról sem! :)

2014-02-13 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Ismét visszatekintéssel folytatódik a blogom...

A Norvégia menüpont feltöltésekor belefutottam néhány olyan fotóba, amiket érdemesnek tartok itt megmutatni. Ezek mindegyike a Norefjell-en tett kiránduláson készült. Ez volt a legemlékezetesebb, a leghosszabb és a legszebb túra. Gyönyörű időnk volt. Mondjuk kicsit hűvös, (legalábbis a magyarországi nyári klímához viszonyítva) ellenben időnként kisütött a nap, ami a norvég viszonyokat tekintve határozottan pozitív dolog. Azt hiszem, a legszerencsésebb jelző is illik erre túrára, mert körös-körül esőfelhők tarkították az eget (életemben ennyi szivárványt nem láttam, mint ezen ez egy napon) de mi nem áztunk el egyszer sem.

 

Jó szokásunkhoz híven nem maradt el a nyári hó-élmény sem. :)

Íme a kirándulás legszebb szivárványa, szakértők szerint küllős szivárvány a hivatalos neve. Ezen a képen stabil oldalfekvésében mutatom be a kő-állvány használatát. :)

A következő kép már a visszaúton készült, nagyjából itt ért el a szokásos „hegyről ereszkedő” típusú térdfájásom, így ez a túra sem telt el szenvedés és könnyek nélkül. De természetesen megérte, kárpótolt az élmény és a gyönyörű, különleges norvég táj. :)

 

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.