Instagram
2014-03-20 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Csak van értelme az internet nyilvánossága előtt, csaknem könnyeket hullajtva feltárni szívünk legféltettebb titkait, jelen esetben, hogy idén nem – ill. idén sem – sikerült nászruhás mocsári békát (más néven rana arvalis) fényképeznem. Nem tudom biztosan, hogy ennek hatására-e, de úgy esett, hogy egy barátom barátja kalandos utánajárással felkutatott egy szupertitkos kékbéka lelőhelyet. (Annyira titkos ez a hely, hogy előző nap az Alföld közepéről jött ide egy fotós társaság, ami ide barátok között is 400 km – igaz, tőlünk meg 100...) Mint utóbb kiderült, egy fokozottan védett természetvédelmi területről van szó és ha ezt előre tudom, akkor egy békát sem tapogatok meg. Ez egy elég rossz szokásom,  nehezen tudok ellenállni a kísértésnek. Mentségemre szóljon, hogy tegnap igencsak visszafogtam magam, hisz csak egy párocskát terelgettem arrébb Doki kedvéért a jobb fényviszonyos helyre, ill. a legvégén 1, azaz egy darab nőstényt vettem  kézbe, de őt is nagyon hamar szabadon engedtem. :) Nem úgy, mint 2007 márciusában tettem ezzel a jól megtermett  „kék díjbirkózóval”. (Mellesleg az eset nem természetvédelmi területen történt!)

Na de térjünk vissza napjainkba, hisz a 2007-es lemez már rég lejárt, itt van a 2014-es!

Kitűztük a kékbéka vadászati napot és az indulás óráját. Persze, hogy aznap reggel esett az eső… De indulásra pont elmentek a felhők, így nagy reményekkel indultunk neki a kalandnak. Én nem mertem magam nagyon beleélni, hogy sikeresek leszünk, mert egy részről nagyon erős volt a szél, amit a békák köztudottan utálnak – ha eddig nem volt köztudott, most az lett –, a másik félelmem pedig az volt, hogy a hírek szerint már vasárnap elkezdtek kékülni, így mi már a 4. napon mentünk, félő volt, hogy már vége a násznak. Szerencsére tévedtem... Bár a szelet tényleg utálták. 

Négyen voltunk, a három pasi hozott magával mellcsizmát, én még mindig nem ruháztam be ilyenre, de azt hiszem, nem halogathatom tovább, mert farmerben nem volt túl meleg másfél órán át a vízben gázolni. De természetesen megérte ez a kis kényelmetlenség. :)))) Négyen négyfelé szóródtunk és rövid időn belül az összes békát elijesztettük. :D Némelyik viszont nagyon bátor volt és hagyta magát széjjelfotóztatni. Remélem, elmondja majd a többieknek, hogy egyáltalán nem fájt neki és legközelebb készségesebbek lesznek. :)

Én, mint kék-béka vadász:

Jövőre folytatása következik, mert nem sikerült azt a mindent elsöprő fotót elkészítenem, amiről álmodtam. Ettől eltekintve nagyon jó élmény volt újra látni ezeket a valószínűtlen színű kétéltűeket, és ez úton is nagyon köszönöm az élményt a szervezőknek!

Itt a vége, fuss el véle! 

2014-03-18 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

A nemzeti ünnepnapokon bevett szokás, hogy a Kanizsa Fotóklub  fotótúrát szervez. A legkedveltebb úti célok a környező falvak elhagyott pincészetei, ahol az emberi tevékenységek lenyomatait keressük. Na nem én, mert ez a téma meglehetősen távol áll tőlem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne értékelném az effajta képeket, csak magam jellemzően nem fényképezem ezt. De a társaságot szeretem, ezért az utolsó pillanatokban úgy döntöttem, hogy én is csatlakozok.

Az autót elhagyva, rövid séta után a csapat megállt, mert szemünk elé került ez a táj. Úgy tűnt nekem is teremhet babér ezen a túrán. :)

A következő téma egy ajtónál ért bennünket, amin a vadszőlő elszáradt „tapadókorongjait” fényképeztük szét. Nekem egy jó képem sem lett, ez sem az, de csak azért is megmutatom. :)

Ablakok. 8 vagy 9 éve készült effajta fotóm. :)  

Na! Itt az én kedvencem. :) Nándi lepett meg ezzel a kis békával még a gyülekezéskor és mivel még mindig nem éreztem fotózás szempontjából ezt a túrát a magaménak, cselekednem kellett. Beültettem hát a kis zöld csigaorrút a tavaszi virágok közé és végre örülhettem egy képemnek. :)))

Átnézünk a szlovén területre messziről. Ha lett volna valami izgalmas fény, vagy felhő, akkor lehetett volna ebből a képből is valami, így viszont csak mutatóba készült ez az egy. 

És a legeslegutolsó kattintások... Még nem sikerült meghatároznom, talán valamilyen gyökérrágó lepke. Sasszemű Nándi vette észre, szerencsére addigra már szétszéledtünk, így őt csak 4-en fényképeztük szét.  

 

2014-03-14 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Ím a terep, ahol második alkalommal sem találtunk kék békát. Sőt a harmadik alkalommal sem, így feladtam és a témát jegelem egy évre, mert már kezdek unalmas lenni. :)

 

De ha már erdőben jártam fényképezőgéppel az oladalamon az exponálási kényszer eluralkodott rajtam. Találtam néhény részletet a lemenő nap fényében.

 

Talán a kudarc élmény, talán a tavaszi fáradság szülte a következő képeket, nem tudom. De ezek is tőlem származnak, bízom benne, hogy hamarosan vidámabb képekkel jövök. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.