Instagram
2014-11-19 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Laura néhány napra hazalátogatott ügyes-bajos dolgait elintézni. Az égiekhez fohászkodtunk, hogy el tudjunk menni egy szép erdei sétára... Hát persze, hogy meghallgatásra leltünk. :)  Az eredeti tervünket, ami a Szuloki erdőt célozta, néhány teherautó útban állása meghiúsította, amivel majdnem egy órát vesztettünk. Az új terv nehezen született meg, végül kiötlöttük, hogy megkeressük azt a kis eldugott tavat, amit még régen fedeztünk fel (nem vele), a közeli bajcsai erdőben.

Maci, a kutyája imádja a pocsolyákat, de nem azért mert vizes, hanem, mert kedvenc elfoglaltsága a békaugráltatás (aki visszajáró vendég az oldalon, annak ezzel nem mondtam újdonságot). Novemberben azonban nincs már béka, amiről Macinak sejtelme sem volt, így sok időbe telt, mire feldolgozta, hogy nem fog olyan jól szórakozni, mint nyáridőben. Én viszont jól  szórakoztam, mert irtó helyes képeket készíthettem róla...

Laura még külhonban volt, amikor jeleztem neki, hogy az erdőjáráshoz a gumicsizma elengedhetetlen kellék lesz, és ő meg is nyugtatott, hogy rendelkezik eme lábbelivel. Aztán a kritikus pillanatban eltekintett tőle, ami hibának bizonyult, hisz az erdei tóhoz ezen a pocsolyán kellett volna mindkettőnknek átkelnie, ami sportcipőben lehetetlen vállalkozásnak bizonyult, a mezitlábazás pedig komoly orvosi következményekkel járt volna. Szóval megpróbáltunk egy kerülőutat, minek révén ugyanitt kötöttünk ki (hála a teljesen tökéletlen tájékozódó képességemnek).. És akkor én elkezdtem fényképezni, ő pedig türelmesen várakozott...

Majd elkérte a fényképezőgépet, mert állítása szerint jól néztem ki a vízben és bár egy szavát sem hittem, megengedtem neki. Arra mindenképpen jó volt ez a kis közjáték, hogy szembesüljek a ténnyel: fogynom kell! :) Azért találtam vállalhatót is köztük. :D

Itt éppen a mobilommal próbálkoztam a kutyámról egy portrét készíteni, amihez el kellett érnem, hogy felém fordítsa a tekintetét. Nos, ez egy olyan kutyánál nem probléma, amelyik hall, de az enyém már rohadtul nem, szóval nem volt könnyű dolgom és a kép is használhatatlan lett. :D

Majd másik irányt választottunk, ahol jóval kevesebb vizes akadályt kellett áthidalnunk és a délutáni fények egészen idillikusak voltak. :)

Készítettem néhány tök átlagos őszi falevél fotót, amik csak itt és csak most láthatóak, sehol máshol közzé nem teszem őket. :D

Több kirándulás Laurával:

ÖT ÚT ÁLL ELŐTTEM, MELYIKET VÁLASSZAM?

SZÍNES BEJEGYZÉS

ESŐ UTÁN POCSOLYA

2014-11-19 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Nem az első eset, hogy elautózom a TSz mellett, és nem először állok meg satufékkel, hogy lefényképezzem az idén nyáron kialakult tó tükrében ezeket a tejet (és sok mást) adó jószágokat.

2014-11-13 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Ennek a történetnek az előzménye EZEN A LINKEN található.

Korábban összegyűltünk Dóra lakásában és ott vihogtunk meg ettünk (nagy ritkán ittunk is talán egy kevéskét), mígnem idén tavasszal borult a papírforma és kivonultunk Szigligetre vihogni meg enni. Mivel az összejövetel ezen formájával az egész kollektíva maximálisan elégedett volt, Dóra úgy döntött, hogy ez csak így mehet tovább, tehát ha legközelebb (azaz most októberben) ismét szabadságukat töltik Izával idehaza, megpróbálnak valami hasonló mutatványt összehozni. Ekkor már az ő fejében egy továbbfejlesztett változat rajzolódott ki, amiről jómagam mit sem tudtam.

Amikor két héttel korábban a dátum és a tihanyi helyszín lefixálódott, a csajok megnézték a hosszú távú időjárás előrejelzést, ami be is ígérte a 18-19 fokos napi maximumot napsütéssel, így a pikniknek semmi akadálya nem volt. Ahogy telt az idő, úgy vált egyre világosabbá, hogy soha nem szabad hinni a hosszú távú előrejelzésnek, hisz a napi maximum hőmérséklet alig 10 fok fölé ígérkezett, de legalább esőt nem jósoltak, ami igazán megnyugtató volt. Persze a kevéssé magas hőmérséklet nem szegte senki kedvét és a részletesen kidolgozott terv első lépései az előző estén már Dóra hűtőszekrényében sorakoztak. Ekkor kezdett számomra körvonalazódni, hogy nagyjából mi készülődik: egy nem éppen hagyományos piknik, ahol különleges, ill. saját készítésű ételeket fogunk fogyasztani a friss levegőn (és közben minden bizonnyal széjjel fogunk fagyni).

Kingával szombat késő délutánra érkeztünk a bázisra, ahol már folytak az aznapi vacsora előkészületei. Ill. megkaptam az ajándékomat egy mosolygós, csillogó szemű békás koktélkeverő kanalat. Íme így néz ki:

Koktél keverő kanál

Nem részletezem, hogy mivel és mennyire laktunk jól szombaton, a lényeg, hogy finom volt és sok. Mint mindig. :) Ezen az éjszakán volt az óraállítás, azaz egy órával többet alhattunk... De esetünkben ez annyit tett, hogy egy órával többet kellett ébren lennünk. Szóval meglehetősen intenzív ásításrohamokkal indult a vasárnap. Mire Móni megérkezett fél 9 táján, még mindig nem voltunk kirobbanó formában, hogy úgy mondjam. :)

Reggeli után felkerekedtünk... Amikor majdnem elindultunk, én még visszaszaladtam a lakásba a kocsi kulcsomért, mert az autómban volt az állvány, ami nélkül már nem indulhatunk el így öten, különben hogy csinálnánk meg a több tucat csoportképet... Nagyjából Szigliget mellett téptünk el, amikor ráeszméltem, hogy ugyan a kocsi kulcsért visszamentem, de arra már nem futotta az éles eszemből, hogy át is tegyem az állványt az egyik kocsiból a másikba. Kábé negyed órába telt, míg feldolgoztam, hogy nem lesznek hyper-szuper gifek, mint tavasszal és a csoportképek elkészítése is komoly korlátokba fog ütközni.

Megérkeztünk Tihanyba, a kikötő eléggé lehangoló látványt nyújtott, tébláboltunk kicsit a parton...

Tihany móló

Tihany
Fotó: Iza

Állvány ide vagy oda, az létezhetetlen, hogy ne csináljunk valami mókásat (ha másként nem, akkor kézből), ami mozog! :D

Tihany, móló

A központ felé vettük az irányt... Út közben pedig kinéztük a piknikező helyet.

Az időjárás elkezdett kecsegtetni bennünket, voltak időszakok, amikor melegünk volt. A Balaton pedig az egyik legszebb arcát mutatta.

Tihany, Balaton, panoráma

Majd összeálltak négyen:

Majd összeálltunk négyen:

Iza pedig megtalálta a helyet, ahova leteheti a gépét, hogy össze tudjunk állni öten is.

Egy másik helyet is keresett. És ha már ötösfogatos csoportkép, akkor legyen gif! A kérés az volt, hogy a második képen nézzen mindenki jobbra fel, mintha valami egészen izgalmas látványosságot csodálnánk tátott szájjal. Csak Dóra nem tudja, melyik a jobb keze. :D

Kerestünk némi vásárfiát...

Út közben találtam egy meglepő megjelenésű vendéglátó ipari egységet. Mintha nem tűnt volna fel a tulajnak, hogy vége a nyári szezonnak.

Autóba be, a kiszemelt helyen ki és jöhetett a terülj-terülj asztalkám! Számomra teljesen vicces volt a szituáció, főleg, amikor megláttam a kockás terítőt. A sajttálat (ami szintén nem volt piskóta) ugye már korábban láttam, mert a hátsó ülésen utazott Kinga ölében, nehogy baja essék.

Az a bal szélső sajtocska volt a legfinomabb! :)))

Nagyon sajnáltam, hogy állvány hiányában ezen a képen nem lehetek rajta. Azért jó kép lett nélkülem is, lehet, hogy pont ezért. :D

Tihany, sétány, piknik

Míg a többiek pakoltak, nekem fényképezhetnékem támadt, és nem csak azért mert nem szeretek pakolni!

Tihany, Balaton, vitorlás

Búcsú kép – amivel sietni kellett, mert a vitorlás ki akart menni a képből – kicsit ugyan átfagyva, de jóllakottan és jókedvűen. :)

Tihany, Balaton, vitorlás

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.