Instagram
2015-02-26 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Két napot töltöttünk családostul a Mátrában. Azt hiszem, gyönyörű ez a vidék, de ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, vissza kell egyszer mennem, mert ebben a néhány napban a ködnek különböző fokozataival találkoztam csupán, a tejfehértől, a halványszürke árnyalatokig (ami közel sem volt 50). Ilyen volt az autó ablakán való kilátás, mobillal megörökítve:

A vízcseppekre fókuszálva pedig ilyen:

Készítettem néhányat fényképezőgéppel is, de azt hiszem, hogy a mobilosok izgalmasabbra sikeredtek. :)

Mivel a Kékestető ott volt a szomszédságunkban és muszáj volt kimozdulnunk kicsit, ezért elautóztunk oda. Ahogy egyre magasabbra értünk, a hó mennyisége emelkedett, ami a ködbe burkolózott erdővel együtt nagyon szép látvány volt. Mivel nem fotós túrán voltam, kénytelen voltam tenni egy kis kitérőt, elhagytam hát a családot és a rokonságot (megkímélve ezzel őket a várakozástól, magamat pedig a kapkodástól), hogy megpróbáljak valamit kihozni a látottakból:

„Fák között járva
csukd be a szemed, s értsd meg
az erdőt; magát.”

A következő napon kicsit másféle köd ült a tájra és a szélvédőre.

Elnéztünk a Sástóhoz, ami az ország legmagasabban fekvő tava. Ez is biztosan nagyon szép tud lenni, ez alkalommal azonban jobbára a tó partján lévő fák tükröződését tudtam fotózgatni, mást nem igazán láttam. Ha nem 300 km távolságban lettünk volna az otthonunktól, akkor biztosan nem koptatom a fényképezőgépem zárszerkezetét, hisz nem kerekedtek ezekből a fotókból eget-rengető képek. :)

2015-02-15 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Van ez az erdősáv…

 

…ami mellett naponta elautózok. Olyankor mindig azt gondolom, hogy egyszer meg kellene nézni közelebbről is.

 

Ezért szombat délelőtt megnéztem.

És bár inkább látképet szerettem volna róla készíteni, megint az apró dolgokon akadt meg a szemem. :)

2015-02-15 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

Nem is tudom mióta tervezek már IDE visszamenni, hátha a fagy (már amennyi volt idén) valami szépet alkotott az újdonsült erdei tó felületén. Ezen a reggelen verőfény és néhány fok mínusz volt és kábé fél órát tudtam szánni az egészre. Az erdő széléig autóval mentem, ami nagyjából 3 perc, a következő szakaszt, pedig inkább gyalog tettem meg  gumicsizmában (talán a kép magyarázatul szolgál a miértjére).

Valahogy a nagy vízfelületet nem találtam meg, de egy patakot, igen. A patak partján pedig gyönyörű apró jeges képződmények tündököltek, már csak meg kellett közelítenem a cserszömörcével szegélyezett partot. Aztán csak kapkodtam a fejem és fényképeztem. Sokat. Végig azt éreztem, hogy nem sikerül jól visszaadnom a látványt. Az idő közben szaladt, és én nehezen szabadultam a csobogó víz csilingelésétől és tündöklésétől, meg az apró jégkristályoktól. Született néhány kép, de bevallom, nem vagyok velük maradéktalanul elégedett. :)

Elindultam sietősen visszafelé. Az úton izgalmas sáros-vizes-jeges rajzolat fékezett le ismét:

 

Amit fekete-fehérbe is áttettem és azóta sem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb.

 

Egy utolsó részlet a gyakorlatilag járhatatlan útról. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.