Instagram

Majdnem négy napos város napi programsorozaton vagyunk túl, ami szerintem egészen jól sikerült. Ilyenkor van lehetőség rég látott ismerősökkel, kamaszkori cimborákkal összefutni, idén pedig még az időjárás is mellszélességgel kiállt mellettünk, így a siker borítékolható volt.
Önszántamból soha nem fotóztam volna (hisz a városban házak vannak és nem fák, meg erdők, ill. leginkább emberek és nem békák), de a fotóklubot felkérték néhány rendezvény megörökítésére. Én két programot vállaltam, a The Carbonfools koncertet és a kerékpáros felvonulást a Kanizsai Oldtimer Kerékpáros Szövetség vezényletével. Ez a bejegyzés csak ez utóbbi eseményről szól, erősen szelektálva, megidézve a számomra kedves pillanatokat, ill. érdekes részleteket. Végre ez egy olyan téma volt, amiben kiélhettem effektelési kényszeremet, amikkel a természetfotóknál csínján kell (vagy illik) bánni.

Egész héten azon mesterkedtem, hogy kijuthassak az erdőbe, de csak péntek délután 3 órára tudtam megvalósítani ördögi tervemet. Nem terveztem nagy dolgot, és ezt maradéktalanul sikerült is teljesítenem. :D Azért nem hagytam otthon a mellcsizmát, szerencsére van egy nagy méretű hátizsákom, amibe pont jól belefér, így nem okoz gondot a cipelése. Hamar az erdei tavacskámnál találtam magam, leginkább az érdekelt, hogy virágzik-e már a békaliliom. Ja, persze… Jött a tök süket kutyám is (akit egyszer sikerült elveszítenem, de persze megtaláltuk egymást, mint mindig), bele is gázolt az unkáktól zengő vízbe, a békaliliomok közé. Amik már elkezdtek virágozni… azok a kis fehér pöttyök azok, a kutya körül.

 

Fáztam kicsit (nem volt hideg, csak nőből vagyok), nem akartam belemenni a vízbe… Aztán azon kaptam magam, hogy elkezdem kicibálni a hátizsákból a vízbe menős ruhát. Szerintem az unkák miatt lehetett. :D Csak egy rövid időre – gondoltam… Kb. másfél óra múlva jöttem ki. :) Közben pedig nézelődtem és fényképezgettem… Például tölgyfa levelet:

 

Meg békaliliomot (Hottonia palustris L.), hisz ezért jöttem:

Na meg vöröshasú unkát (Bombina bombina). Nem mintha idén nem fényképeztem volna széjjel őket, de ez a példány olyan extra nagyra fújta fel magát, hogy nem bírtam vele betelni. :)

 

Levezetésként még egy liliom:

…meg egy másik unka, mert szép környezetben volt…

…egy kis szösz a vízfelszínen…

 

…és újabb unka. Ezt már nem tudom megmagyarázni, hogy miért. :D

 

Fáztam és haza kellett mennem. Búcsúzóul a feje tetejére állítottam a virágot… ill. a világot. :)

2015-04-22 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

2010 nyarán egy családi kirándulásra mentünk Őrtilosba, a Mura és a Dráva összefolyásához. Nagyon érdekes volt, ahogy a két folyót éles határvonal választotta el. Azóta többször is jártunk arra, de egyszer sem volt ehhez fogható a látvány.

Péternek akkor még egészen babás formája volt. Ez a kép egy nagy kedvencem róla.

Nézzük csak meg közelebbről ezt az arcot! :)

Már akkor is almapusztító volt. Csak akkor még nem kellett felszeletelni neki.

Kavicsdobáló is volt, mint minden kisgyerek ebben a korban. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.