Instagram
2015-08-29 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

Február körül dőlt el, hogy a MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA alkalmából, minden év augusztusában megrendezett fotóklubos kiállítás anyagát Betti nagyvadai és az én kis békáim fogják képezni. Elképzeltem, hogy pont milyen képeket fogok készíteni az alkalomra. Az unkák már alakulnak, sajnos a kék békák még mindig nem jöttek úgy össze, ahogyan azt vártam. Ettől az apróságtól eltekintve az anyag összeállt, persze sok régebbi képpel kiegészítve.

A meghívót én terveztem természetesen.

Vannak távol élő rokonok, ismerősök (meg közel élők is), akik nem láthatják élőben, de kíváncsiak, milyen képeket tettem falra. Nekik készült ez a röpke bejegyzés.

Ő egy erdei béka, „csúnya” nevén Rana dalmatina. (Szilu nélkül ez a kép nem jöhetett volna létre.)


Libikóka

Idei nagy kedvenceim közül az egyik, vöröshasú unka, művésznevén Bombina bombina. Ő éppen az unkalányoknak tetszeleg, nem ér kiröhögni a megjelenése miatt! :)  --- ÍGY KÉSZÜLT ---


Bájgúnár

Egy mocsári béka (Rana arvalis) tavalyról... Köszönet érte Dokinak!  --- ÍGY KÉSZÜLT ---

 
Csemetékkel

...és még kettő.


Nászúton

Két adag  zöld levelibéka összeállítás, akiket latinul Hyla arborea-nak „csúfolnak”. Ezek a képek 2005 és 2009 között készültek.


Panoráma  • A Döde • Harmatos • Édeskettes • Légtornász


Kötéltáncos • Alkony • Mosoly • Félárnyas • Telefonbéka

Egy másik szerelmes vöröshasú. (Hú de fáztam a vízben, amikor elcsíptem ezt a pillanatot!)         --- ÍGY KÉSZÜLT ---


Erdei dalnok

Idei mocsári, ő még nem öltött kék nászruhát, vagy „csak” nőstény. :)  --- ÍGY KÉSZÜLT ---


Üvegbéka

Tavi béka, latin nevén Pelophylax ridibunda.  --- ÍGY KÉSZÜLT ---


Tükröm, tükröm...

Végül, egy barna varangy (Bufo bufo), akikről erősen negatív érzése támad az emberek zömének, de azért valljuk be, ez egy igazán impozáns kép róla és ha varangy-lánynak születtünk volna, azonnal beleszeretnénk. :D  --- ÍGY KÉSZÜLT---


Fő a komolyság

Elfogultságom teljes tudatában állítom, hogy nagyon jól sikerült a kiállítás plakátja is, amivel aránytalanul sokat vacakoltam, de amikor készen lett, elégedetten dőltem hátra. :)

Azt nem mondhatnám, hogy könnyű szülés volt, mert nem volt az, de péntek estére hosszú körtelefonok segítségével döntést hoztunk, hogy merre menjünk szombaton kirándulni. Találkozási pontnak a beleznai vasútállomást tűztük ki, onnan egy kurta kis sétát tettünk egy érdekesnek hitt helyre, ami Zrínyi várnak van csúfolva. Pár éve egy szép őszi napon már meghódítottuk a területet, ami akkor igazán jó élményt nyújtott, ami leginkább az ősz szépségének volt köszönhető. Élménynek mondjuk most sem voltunk híján, mert a neves helyhez egy hídon át vezetett volna az út, de annak életveszélyessé válása miatt a híd alatt keltünk át a három gyerekkel. (A fényképes dokumentációról most eltekintek.)

Dolgunk végeztével egy szépen karbantartott, erdő széli úton haladtunk tovább a két autóval, amikor az előttünk haladó váratlanul megállt. Az ok egy sérült, fiatal egerészölyv volt, akit Andris szakszerűen befogott (mert e téren ő nagy rutinnal bír), biztonságba helyeztük, majd néhány telefonhívás kezdeményezése után Surdra szállítottuk, ahol egy természetvédelmi őr magához vette és további sorsáról ő gondoskodott.


Fotó: Csulla

Ezek után elindultunk a fő cél felé, Őrtilos, Mura-Dráva összefolyás, ahol már több ízben is jártunk… Ez volt az egyik: KLIKK!

A hosszú parti séta közben egy sziget körvonalait fedeztük fel a fák lombja közt, Csillu megtalálta a partszakaszra biztonságosan levezető utat, majd szép lassan, mindenkiről lekerült a cipő (rólam utoljára), ezzel elkezdődött a kirándulás igazán jó része.


Fotó: Andris

Babónak is ideális volt a víz mélysége és ahogy azt mindig is szokta tenni, már a vízben megrázta magát.  :D

 

Erőteljes és fájdalmas talpmasszázshoz volt hasonlatos a kis szigeten közlekedni, még szerencse, hogy volt természet alkotta ülő alkalmatosság lábat pihenteni.


Fotó: Andris

Íme a gázlómadarak, akik a címben szerepelnek, leginkább kanalas gémekre hasonlítottak. :)

Irtó jó időnk volt, a víz pedig meglepően meleg, nem is tudom, mennyi időt töltöttünk itt el.

 


Fotó: Andris


Fotó: Andris

Visszafelé betértünk egy gyönyörű kis horgásztóhoz, itt készítettem Csilluról és Enikőről ezeket a képeket. Ősszel mindenképpen vissza kell ide térni… Meg télen is, meg tavasszal is. :)

 

A naplemente perceit a Szentmihály-hegyi kápolnánál töltöttük, mire hazaértünk és Zsombit is épségben visszaszolgáltattuk szüleinek, már besötétedett.


Fotó: Andris


Itt a vége, fuss el véle, jó éjszakát gyerekek!

2015-08-05 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Keddig tartott a balatoni sátorozásunk. Az ottlétünk többek között a teljes bőrfelületem lecserélődésével is járt, hisz több ízben is leégtem, az utolsó alkalommal pedig annyira, hogy még az arcom is lehámlott, amire azért nem volt sűrűn példa felnőttnek nyilvánított évtizedeim alatt. Úgy tudom, van egy, ezen az elven alapuló plasztikai eljárás, minek hatására megfiatalodik a páciens arcbőre, így „egy csapásra” tizet letagadhat valós éveinek számából. Szóval senki ne lepődjön meg, ha találkozik velem, és mindössze 32-nek fog érzékelni… vagy inkább 37-nek, mert ezen természetes formája a bőrfiatalításnak nyilván nem olyan hatékony (de minden kétséget kizáróan jelentősen olcsóbb), mint az ennél jóval brutálisabb orvosi változat. :D Ja, és hogy miért nem használok fényvédő kencéket? A válaszom egyszerű: makacsságból. :)
Nos, a másfél hetes intenzív napterápia után nem igazán vágytam ismét a Balaton partjára, de Csilluék pont kint voltak és hívtak bennünket a hétvégére, mi pedig ilyenkor nem mondunk nemet. A nagy strandolás szerencsére elmaradt, mert a Balaton hőmérséklete a kényelmi határérték alatt volt.
Késő délután a gyerekeket Balatonboglárra vittük a kalandparkba és amíg az apák kísérgették őket, mi Csilluval megkörnyékeztük a boglári kilátót. Itt láttuk meg az árnyékainkat, de egy cseppet sem ijedtünk meg, sőt! Azt gondolom, hogy az efféle hosszú árnyaknak senki, fotózást kedvelő ember nem tud ellenállni.

 

Aztán jött két „tájidegen elem”, akiknek elsőre nem örültem, de bevillant a régi jó mondás, miszerint minden képre kell egy kis piros. :)

Az árnyak egyre elhatalmasodtak a domboldalon, de mi az utolsó pillanatban találtunk még egy kis „ablakot”. :)

A következő kép még 2010 novemberében készült, szintén Csilluval árnyjátékoztunk, csak akkor a homokbányában. Nem röhög!!! Alattam az nem az, aminek látszik, az a gyerekek homokozó játékaival teli táska. :D

Kalandparkozás és bobozás után a gömb kilátóban vártuk meg a naplementét…

 

… a sötétedés óráiban pedig Fonyódon adódott kilátás a Balaton vizére és a Badacsonyra.

A nap méltó zárásaként Bélatelepen elfogyasztottunk egy nagy adag fagyit. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.