Instagram
2016-02-26 | hozzászólások (3) | Teljes cikk megtekintése

Szombati tőzikékre találásom csábított arra a gondolatra, hogy vasárnap felderítsük a kis falunk erdejének mélyén található tőzikést. Délután útra is kelt a szomszédság kutyástul, gumicsizmástul. Persze, hogy nem találtuk meg a legrövidebb utat, hisz alig tízszer jártunk erre... Mentségünkre szóljon, hogy régebben másik irányból közelítettük meg a területet… ami a következő kép bal fölső sarkában látható.

tollar_eszter_bajcsa_01.jpg

A víz, amiben a három kutya wellnessezett nem tó, csupán egy jó nagyra hízott pocsolya.

tollar_eszter_bajcsa_07.jpg

tollar_eszter_bajcsa_03.jpg

tollar_eszter_bajcsa_04.jpg

Az ominózus viráglelőhelyig egyedül sétáltam el (bár egyik másik kutya időnként megjelent mellettem), de sajnos alig néhány tő volt csupán. Mondjuk fény sem volt már, így annyira nem bántam. Reméltem, hogy csak késik a virágzás és nem sérült meg az állomány.

Ők itt mi vagyunk, nélkülem.

tollar_eszter_bajcsa_06.jpg 

Kiérve az erdőből ritka szép fényorgiában részesültünk. Sajnos épp nem voltunk elég jó helyen fotózáshoz. Ez a kép már a legvége volt a fényjátéknak, kaptunk hozzá szivárványt is és frankó belvizet, hogy dupla legyen az élmény. És még mielőtt azt gondolná a kedves látogató, hogy ilyen színek márpedig nincsenek, akkor téved. Ez nem a photoshop műve, ez maga az imádni valóan giccses valóság. :)

 tollar_eszter_bajcsa_08.jpg

2016-02-25 | hozzászólások (3) | Teljes cikk megtekintése

Egy egyszerű, szombat reggeli kutyasétáltatásra indultam... Olyan szép, párás és napos idő volt, hogy végül elautóztam a tavakig. Varázslatos hangulatot árasztott a táj, ezekkel a képekkel tudom leginkább kifejezni.

tollár_eszter_bajcsa_01_morichelyihalastavak.jpg

tollár_eszter_bajcsa_02_morichelyihalastavak.jpg

A száraz fán túl (lásd: előző kép) tőzikék hívogattak le a patak partjára.

tollár_eszter_bajcsa_03_tozike.jpg

tollár_eszter_bajcsa_04__tozike.jpg

tollár_eszter_bajcsa_05__tozike.jpg

Csak néhány képet szándékoztam készíteni emlékbe, de a néhánynál sokkal több sikeredett (persze a java használhatatlan lett). Igencsak elszaladt az idő, elővettem hát a mobilomat, ellenőrizendő, hogy nem kellene-e már hazamennem... Soha nem tudtam meg hány óra volt éppen, helyette azt kellett végignéznem, hogyan bukfencezik bele a sáros parton át egyenesen a patakba szeretett készülékem. Mosolyogva vettem tudomásul a történteket (persze nem egy iphone 6s-ről beszélünk) és felsejlett előttem egy okostelefon nélküli jövőkép...
Ezzel el is ment a kedvem a további fotózástól, lőttem még párat a tóra, ami még mindig hangulatos volt, én meg csak vigyorogtam magamban, hogy lehettem ennyire béna. :)

tollár_eszter_bajcsa_06_morichelyihalastavak.jpg

Az ELSŐ FEJEZET ezen a linken olvasható.

Éjjel dörgés, villámlás kíséretében rengeteg eső esett, nappalra is ezt jelezték előre, erre készültünk lélekben. Reggel kinézve az ablakon esélyesnek látszott a jóslat, de bíztató fények is kecsegtettek.

tollar_eszter_neuschonau_01.jpg

tollar_eszter_neuschonau_02.jpg

A siketfajdoknál kezdtünk, mert nem tudtunk betelni velük, ill. Szilu és Doki nem látta őket. Nem volt könnyű feladat felheccelni a kakast, de sikerrel jártunk, megint szétfényképezhettük, én jobbára a szemére céloztam.

tollar_eszter_neuschonau_03_siketfajd.jpg 

Aztán a kis tó felé vezetett az utunk. Ez egy nagyon egyszerű vizecske, egyszerű életét éli itt néhány vízimadár. A kedvencünk az egyik kontyos réce volt, aki nagyon elégedetlen volt tollazata vízhatlanságával. Annyira intenzíven tollászkodott, hogy le sem tudtuk róla venni a szemünket és az optikáinkat.

tollar_eszter_neuschonau_04_kontyosrece.jpg

tollar_eszter_neuschonau_06_kontyosrece.jpg

tollar_eszter_neuschonau_07_kontyosrece.jpg
Kontyos réce (Aythya fuligula)

Mások e közben szónokoltak. :)

tollar_eszter_neuschonau_08_nyarilud.jpg

Az esőnek híre-hamva sem volt, helyette a napsugarak kényeztettek bennünket. Valahogy megint kettészakadt a 4 tagú banda, ezúttal Dokival fürkésztük az erdőben leledző fotótémákat. Nem volt semmi „világszenzáció”, de jól éreztük magunkat, más dolgunk sem volt, mint fotózni...

tollar_eszter_neuschonau_09.jpg

tollar_eszter_neuschonau_10.jpg

tollar_eszter_neuschonau_11.jpg

tollar_eszter_neuschonau_12.jpg

tollar_eszter_neuschonau_13.jpg

tollar_eszter_neuschonau_14.jpg

tollar_eszter_neuschonau_15.jpg

tollar_eszter_neuschonau_20.jpg

Utunk a vadmacska területére vezetett, szerencsénkre megmutatta magát, mintha idomítva lett volna.

tollar_eszter_neuschonau_16_vadmacska.jpg

tollar_eszter_neuschonau_17_vadmacska.jpg

tollar_eszter_neuschonau_18_vadmacska.jpg

tollar_eszter_neuschonau_19_vadmacska.jpg

A vaddisznók területén leltünk egymásra a többiekkel. A vadaknak sajnos csak a területüket láttuk…

Korán visszaértünk a szállásra, valami megmagyarázhatatlan fáradtság tört ránk, így a nap további része pihenéssel telt. Este megejtettük a szokásos vacsoránkat (ez esetben az utolsót ezen a helyen). Ezeken a vacsorákon én mindig nagyon magányosnak éreztem magam, mert egész idő alatt gasztronómiai élményeiket ecsetelték a fiúk, amihez én egyfelől nem tudtam hozzászólni, de ami még rosszabb, egy minimális mértékben sem érdekelt a téma és ez szerintem nem is fog már ebben az életemben változni. Azért túléltem, a kaja meg tényleg finom volt.

Éjjel újra leszakadt az ég. Néhány nappal korábban a hazautazás napjára havat ígért a meteorológiai szolgálat, azonban az utolsó jelentések ezt elvetették. Kevés reményünk volt rá, hogy megkapjuk. De az időjósok újra tévedtek, fehérbe öltözött tájra ébredtünk és bár az eredeti terv alapján reggeli után haza kellett volna indulnunk, népszavazáson (emlékeim szerint az én szavazatom volt a legerősebb) úgy döntöttünk, hogy teszünk egy búcsúkört a havas parkban. Jól döntöttünk. Szörnyű, de ma már eseményszámba megy havat látni odahaza, így lubickoltam (pontosabban lubickoltunk) a látványban.

tollar_eszter_neuschonau_21_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_22__winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_23_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_27_winter.jpg

Hiúz barátunk ismét megmutatta magát a kedvenc helyén, nagyon hálásak voltunk neki.

 tollar_eszter_neuschonau_26_hiuz.jpg

Egy másik kedvenc helye, ahova viszont nagy bánatunkra nem jött ki... Pedig milyen jól mutatott volna itt.

tollar_eszter_neuschonau_25_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_24_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_28_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_29_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_30_winter.jpg

tollar_eszter_neuschonau_32.jpg

Nagymacskánk egy másik lesből fotózva.

tollar_eszter_neuschonau_31_hiuz.jpg

Egy kisebb tónál készültek az utolsó képeink… Mennünk kellett… és sajnáltuk…

tollar_eszter_neuschonau_33_ciganyrece.jpg
Cigányréce (Aythya nyroca)

A fiúk beugrottak egy szupermarketbe vásárfiáért, én e közben a Subaru motorháztetőjét makrózgattam az azóta már megboldogult telefonommal.

tollar_eszter_neuschonau_34_subaru.jpg

tollar_eszter_neuschonau_35_subaru.jpg

És a finálé, vagy nevezzük inkább a legeslegutolsó fotónak, a végleges elindulás után néhány perccel...
Padlófékezés és autóból való kiugrásos porcukros tájfotózással búcsúztunk Bajorországtól.

tollar_eszter_neuschonau_36.jpg

Ez úton is köszönöm a szervezést, az utat és az esti beszélgetéseket, ismét gazdagabb lettem egy élménnyel. :)

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.