Instagram
2016-03-20 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Védett növénykéről van szó, véletlenül belebotlani nem nagyon lehet, általában szájhagyomány útján terjed a lelőhelye. A képeken, amik a neten keringenek róla, azt gondolná az ember, hogy könnyű észrevenni a réten, de ez nincs feltétlenül így, esetenként úgy beleolvad a környezetbe, hogy pl. tegnap is akkor vettem észre, amikor kis híján ráléptem. Szerencsére megúszta, és a többi is. :)
Tegnap 5.00-ra beállítottam az ébresztőórát abban bízva, hogy a hajnali napsütésbe, harmatcseppekkel körülvéve le tudom úgy fényképezni őket, ahogy tőlem (és a felszerelésem képességeiből) legjobban telik.

Az én drága kiskutyám 4.30-kor úgy döntött, hogy ki szeretne egyet ülni az udvar közepére, majd ugatni egy sort, ennek érdekében, halk nyüszköléssel és kevésbé halk körömkopogással ébresztett fel. Hát nem voltam épp boldog tőle (hogy úgy mondjam), főleg mert miután visszafeküdtem, hátha tudok még pihenni a maradék fél órában, ő kb. 5 perc után mégis inkább vissza akart feküdni a helyére a nappaliba, azaz újra ki kellett kelnem az ágyból, hogy beengedjem. (Ezt csinálja majdnem minden éjjel, csak a kint töltött időintervallum változó.)

Fél 6 körül ültem autóba, a cél nagyjából 30 km-re volt, a hőmérséklet fagypont körül mozgott, de nulla alá azért nem ment. Kelet felől felhő borította az égboltot, gondoltam is, hogy nem kellett volna beleélnem magam a napsütésbe, attól tartottam, hogy koppanni fogok. Célba értem, feltűnő táblák jelezték, hogy jó helyen járok: természetvédelmi terület. Még mindig a felhők uralkodtak kelet felől, de a remény szikrája már látszott, talán át tud törni a fény rajtuk, de legalábbis fölöttük. És úgy is lett:

tollar_eszter_01_sunrise.jpg

tollar_eszter_02_sunrise.jpg

Volt bőven időm rátalálni a kockás liliomokra, mielőtt a nap fénye elég erős lett volna a fotózáshoz. Ekkor még deresek voltak a kis virágok.

tollar_eszter_03_kockaslilom_fritillaria_meleagris.jpg 

Két példányt találtam, amik fényképezésre alkalmas helyen voltak, velük vacakoltam nem egész egy órát. Soknak hangzik, mert sok is volt két szál virágra.

tollar_eszter_04_kockaslilom_fritillaria_meleagris.jpg 

tollar_eszter_05_kockaslilom_fritillaria_meleagris.jpg

tollar_eszter_06_kockaslilom_fritillaria_meleagris.jpg

Azt hiszem, ezt a projektet is pipálhatom, nem hinném, hogy jelenlegi felszerelésemmel és érdeklődésemmel, ezeknél jobbat tudnék alkotni.

2016-03-08 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Már megint nem történt velem semmi. Erről kellene írnom, mert egyesek szerint – Lacinak hívják az illetőt és nem mellesleg nagyon kedves számomra – én még arról is tudok. Most azonban kifogni látszik rajtam a semmi, mert irtó nehéz körítést adnom a következő képekhez. :)

A belvíz vonzotta arra a területre azt a közel (vagy majdnem) 100 hattyút, ami vasárnaponként gyerek- és kutyasétáltatásaink helyszíne. Én rutinszerűen riasztom fel a szárnyas társaságot, amikor arra járunk, mert a szántón legelészve egyáltalán nem fotogének és hát számomra ez egy lényeges szempont az életben. :) Nem sajnálom őket, amikor megzavarom a nyugalmukat, hisz tudom, hogy én úgyis eltűnök onnan nagyon hamar és nagy eséllyel egy teljes hétig színemet sem látják, szóval ezzel semmi mást nem teszek, mint mozgásra bírom elzsibbadt tagjaikat. Azért, ha emberi tulajdonságokkal bírnának, akkor minden bizonnyal elszidnák az összes felmenőmet, de szerencsémre ők madarak, így őseim nincsenek kitéve zaklatásnak… Legalábbis bízom benne. :)))

Az első kép az első találkozásunkon készült. Meglepődtem, hogy amikor megriasztottam őket, akkor felénk fordultak. Jó-jó, nem egy díjnyertes felvétel, és nincs is rajta az összes „tyúk”, de nekem mégis kedves…

tollar_eszter_hattyuk_02.jpg

Aztán jött a tegnapelőtti vasárnap, szép tavaszias idő volt… a teraszon. Nem úgy kint a szélfútta szántók közt vezető úton! Azért ki lehetett bírni.... A „hattyúkok” egyre jobban érzik, hogy ártalmatlan vagyok, kimondottan sokat kellett a sárban tapsikolnunk a szomszéd kislánnyal, hogy meginduljon a tömeg, de persze egyszer csak inukba szállt a bátorságuk… A legjobb irányba kanyarodtak, a legszebb felhőket választották hátterüknek.

tollar_eszter_hattyuk_03.jpg

Délutánra is volt egy erdőjárás tervezve, de a tervezett indulás időpontjában meglepetés-jégesőt hoztak a zivatarfelhők és bár nem esett sokáig, a sok gyerekkel kockázatos lett volna útra kelni... Én meg fotózhattam terasz polikarbonát tetejét alulról az erdő kis virágai helyett.

tollar_eszter_05_polikarbonat.jpg

– Na jó... Lehet, hogy igazat kell adnom Laci barátnak. :D –

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.