Instagram
2016-05-04 | hozzászólások (2) | Teljes cikk megtekintése

Az idei tavaszomat nagy sajnálatomra nem a kis tavacskákban való lopakodás jellemezte, mint tavaly, pedig számomra ez az  igazi lélekgyógyító élmény. Ha  épp nincs mit gyógyítani rajta, akkor raktározok belőle és később használom fel a muníciót. A tavalyi készletek azonban kifogytak és idén is csupán egy alkalommal vettem fel a mellcsizmámat, szóval senki ne csodálkozzon a környezetemben, ha időnként idegösszeomlást kapok. :))) Ezt az egy alkalmat Szilárdnak köszönhetem, akit inkább a nagyvadak villanyoznak fel, de imádja ezeket a vizes élőhelyeket is, főleg amikor a vöröshasú unkák szomorúnak ható, lágy éneke tölti be az erdő csendjét. Ezen a szombat délutánon (ami több, mint egy hónapja volt már) kaptunk az unkaszó mellé egy kis aláfestést, a közelben fakitermelést folytattak. Nekem sikerült agyban leválasztanom a két hangforrást, és képes voltam csak a békák énekét kiszűrni és befogadni, Sziszi azonban tiszta ideg volt (hogy úgy mondjam) és több ízben is felhívta a figyelmemet a természetidegen zajra, gondolom azért, hogy ne csak ő szenvedjen miatta. Sose bocsátom meg neki. :D

Nem volt olyan meleg, mint az elvárható lett volna egy vízi kalandhoz (már ha a békafotózást kalandnak lehet nevezni), Szisz’ hezitált, de nekem nem voltak kétségeim afelől, hogy bevetem-e magam a tóba.

tollar_eszter_00_fodoszilard.jpg

Nem sokkal az után, hogy nekiálltunk vadászni az unkákra, az „erdőirtóknak” lejárt a munkaidejük, így zavartalanul élvezhettük a természetnek ezt az érintetlen kicsi szigetét.

Lassan hangolódtam rá a mozdulatlanságra, így aztán egy ideig csak a vízből kiálló növényeket tudtam fotózni.

tollar_eszter_00_viz.jpg

Az unkák amilyen hangosak, olyan jól tudják álcázni magukat, ráadásul még szégyellősek is. Ha egy éneklő példányt észre akar venni az ember, akkor nagyon óvatosan kell a hangforrás irányába araszolnia. De ez sem elég ahhoz, hogy le is tudja fényképezni, mert amint észrevesz a kis bestia, azonnal visszavonulót fúj és láthatatlanná válik. Az esetek kb. felében el is iszkol. Amennyiben marad a helyén, csupán két apró gombocska látszik a víz felszínén (ezek természetesen a szemei). Innentől nyílik esély arra, hogy újra szóba elegyedjen az unka-lányokkal, egy idő után elkezdi felfújni hanghólyagját, majd egyre bátrabb, nagyobb és hangosabb lesz. A klubban azt kérdezték, hogy kb. mennyit kell várni erre a pillanatra… Nagyon nehezen tudtam megsaccolni, de úgy 5 percre taksáltam ezt az időt. Fotózás közben nem igazán érzékelek semmit, sem az idő múlását, sem a fázást, sőt a vízben töltött idő alatt még a kínzó köhögésem is parkoló pályára került.

No, jöjjenek a képek! Ő volt az első, akit sikerült becserkésznem, de nem kultiválta a jelenlétemet és 4-5 expo után faképnél hagyott.

tollar_eszter_01_voroshasu_unka.jpg

A következő viszont nagyon bátor volt és bár több ízben is gyanakvóan elhallgatott, újra és újra lázba jött és úgy döntött, hogy nagy eséllyel ártalmatlan vagyok rá nézve, így inkább választotta szerelmi énekét, mint a megfutamodást. Álmaim netovábbja volt, amikor ebbe a totális ellenfénybe került, ill. én tudtam úgy helyezkedni, hogy oda kerüljön, és még arra is volt lehetőségem, hogy a blendét állítgassam.

tollar_eszter_02_voroshasu_unka.jpg

tollar_eszter_03_voroshasu_unka.jpg

Ugyanaz a példány kevésbé izgalmas fényekben, de ez inkább hat természetesnek, mint az előző kettő, habfürdőzést idéző felvétel. Ezért ez a kép is a szívem csücske. :)

tollar_eszter_04_voroshasu_unka.jpg

Aztán Szilárd finoman szólítgatni kezdett, és a part felé orientálódott, ezzel durva célzást téve, hogy ő már visszaöltözne civilbe, azaz menjünk haza. Persze, maradhatunk is, nyugodtan fotózzak csak tovább – mondta –, ő majd ellesz a parton.  Meg is próbáltam, de azzal a tudattal, hogy rám vár, nem tudtam ellazulni, így beletörődtem, hogy mára bezárt a bazár. :)

Már majdnem nekiálltam átvedleni, amikor felfigyeltem a partközelben egy kis tavi békára, ott tette-vette magát, én pedig lementem a szintjére és össztűz alá vettem. Szilárd meg engem, de nekem erről sejtelmem sem volt (talán egy kicsi), akkor szembesültem vele, amikor megkaptam tőle a két videót, amiket eggyé faragtam és most meg is mutatom. Nem nevezném fordulatokban gazdag filmnek. :D

És íme a végtermék:

tollar_eszter_05_tavi_beka.jpg

NÉZD MEG A TAVALYI ÉLMÉNYEIMET!
ÉNEKLŐ TÓ AZ ERDŐ MÉLYÉN
A PARADICSOMBAN
BÉKALILIOMOK
NÁSZELŐ
DRÁGA KIS KÉKSÉGEIM

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.