Instagram
2017-12-30 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Már hónapok óta várja ez a néhány kép, hogy megkapják a jól megérdemelt helyüket a blogomban és most végre el is jött az ő idejük. 

Idén ősszel mindössze 3 alkalommal sikerült „kiszöknöm” az erdőbe, ezekből született pár képecske, kizárólag gombákról. Nem voltam formában, inkább a kint lét motivált, amit úgy kellett „kilopnom” a munkaidőmből. Íme az első alkalomból egy csokorra való apróság. 

tollar_eszter_osz_gombak_02_pofeteg.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_03_.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_04_.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_05_.jpg

A második alkalom nagyon hasonlított az elsőhöz, csupán annyi különbség volt, hogy ekkor konkrétan légyölő galócákat kerestem azon a területen, ahol a korábbi években több ízben is összetalálkoztam velük. Persze most nem voltak ott, helyettük párducgalócáknak örülhettem.

tollar_eszter_osz_gombak_06_parducgaloca.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_07__parducgaloca.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_08__parducgaloca.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_10__parducgaloca.jpg

tollar_eszter_osz_gombak_11__parducgaloca.jpg

A harmadik valamivel kalandosabb eset volt... Sziszi keresett meg – akivel régebben több ízben „garázdálkodtunk” az erdők mélyén –, légyölő galócát akart fényképezni, de nagyon. Mivel ő az én személyi masszőröm is egyben és éppen egy rejtélyes orvosolandó problémával küzdöttem, egy talpmasszázsért cserébe (amihez saját bevallása szerint egy kicsit ért csak) megígértem neki, hogy találok neki a hőn áhított gombából. Irtó nagy nyomás volt rajtam, hisz alig egy napom volt teljesíteni a kívánságát, nekem pedig lövésem sem volt, hol keressem őket. Azt találtam ki, hogy pénteken, munka után menjünk együtt kutatni. Így is tettünk. Megterepeztük a Suzuki-ját, a homokos úton, majd gyalog folytattuk az utat, mert távoli emlékeim szerint abban az irányban volt egy fenyves... Csak mentünk és mentünk, persze fenyvesnek híre-hamva sem volt, feladtam... És ekkor néztem el jobbra. És ott voltak. Az út mentén, a tölgyerdő szélén, rettenetesen kusza aljnövényzetben, de 20-30 db, különböző korú és méretű légyölő. Győztünk!!!  

Én másnap reggel tudtam visszamenni lefotózni őket (Sziszi csak délután ért rá). Vittem a metszőollót, és a vízpermetezőt, előbbit a tüskés ágak ellen, utóbbit pedig azért, hogy a szép piros kalapokról lemossam a sarat. Kb. két órát töltöttem el a kis mérges gombácskákkal. Azt hittem, lesz egy csomó jó képem, ehhez képest csak egy lett, de nem vagyok irigy, itt többet is megmutatok. ;)

tollar_eszter_osz_gombak_13_legyologaloca.jpg

Ezen a képen szépen látszik, hogy kb. milyen környezetben találtunk rájuk.

tollar_eszter_osz_gombak_14_legyologaloca.jpg

A tisztogatás után sem lett sokkal jobb a helyzet. :)

tollar_eszter_osz_gombak_16_legyologaloca.jpg

És végül a – szerintem – jó kép, egy furcsa páros. A maximum, amit ki tudtam hozni a témából. 

tollar_eszter_osz_gombak_17_legyologaloca.jpg

Végefőcim:
Ez a kép nem jöhetett volna létre, ha nincs Sziszi, mert a magam kedvéért valószínűleg nem keltem volna útra megkeresni a világ legszebb gombáját. :)

KORÁBBI ESETEK SZISZIVEL
A PARADICSOMBAN
SZERELEMRE HANGOLVA

Végül a talpmasszázs elmaradt – és Sziszi most kap a fejéhez, mert elfelejtette –, de kaptam a hagyományos fajtából, mert megérdemlem. :D

2017-12-30 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

December 25. napján történt, hogy nem akart történni semmi sem. Belesüppedtünk a karácsonyi „punnyadásba” és bár azt hittük korábban, hogy majd élvezni fogjuk a létezés eme formáját, kiderült, hogy ez nagyon nincs így. Ekkor jött a Messengeren egy felmentő kérdés Csillától, hogy mi a tervünk mára… 20 percen belül kiteleportálták magukat hozzánk, közben szóltunk a szomszédságnak is és Andris kívánságára az erdőben folytattuk az ünneplést.

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_01.jpg

Nem parkerdei séta volt, inkább harcos és útkeresős, na meg naplementés. Az angyalkáink előttünk haladtak. :)

 tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_02.jpg

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_03.jpg

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_04.jpg

Ezen a környéken egy őzike nyugalmát zavartuk meg. Az utolsó másodpercig lapult, bízva benne, hogy váratlanul felszívódunk, de mivel nem tettük, nagy csinnadrattával ő ugrott ki a bokorból. Fotó persze nincs, mert mindahányan tátott szájjal bámultunk utána. :D

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_05.jpg

Aztán elszabadultak az indulatok... rémes társasággá alakultunk. Talán a hátunk mögött lévő év feszültségei, vagy csak az elmúlt napok „jólviselkedése” hozta ki mindenkiből a brutalitást. Hirtelen, vadriasztó üvöltözés közepedte faágak kezdtek el repkedni a levegőben, vagy éppen nagy erővel törték be a jeget, mindez a helyszínhez nem illő hangos vihogással kísérve. Egészen szürreális élmény volt. Mozgó képanyag is készült, de ettől megkímélem a látogatókat, úgy vélem, kellőképpen érzékeltettem a történteket a leírással. 

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_07.jpg 

Ahogy kezdtek a kedélyek lecsillapodni, találtunk pár érdekességet a színtelen, élettelennek látszó erdőben. Én erről a gombáról például azt feltételeztem, hogy egy megmohásodott pöfeteg, de mint utóbb Andris ügyesen meghatározta, ő egy öreg áltrifla. 

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_08_altrifla.jpg 

Ez a kis színfolt pedig Andris „találmánya” volt. Erről már a helyszínen megállapította a mi két lábon járó gombahatározó emberünk, hogy egy aranyos rezgőgombával állunk szemben. 

tollar_eszter_spontan_karacsonyi_seta_09_aranyos_rezgogomba .jpg 

Ezzel nagyjából ránk is sötétedett, bevettük magunkat a házunkba és ott dajdanoztunk, ettünk, ittunk meg vihogtunk tovább. 

Így történt,  hogy mégis történt valami ezen a majdnem unalmas karácsonyi délutánon. :) Köszönjük Mindenkinek a részvételt! 

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.