Instagram
Fotóévzáró Sziluval
2015-01-03 | hozzászólások (0)

Nagy bánatomra épp akkor kellett elmennünk itthonról, amikor jelentős havazást jósolt a környékünkre a meteorológia. Két éjszakát és három napot voltunk távol, én meg közben egyrészt izgultam, hogy a nyári gumikkal épségben hazaérünk-e (a téli gumis autónkat dec. 20-án megzúzták), más részről pedig drukkoltam, hogy legalább 20 centis hó köszöntsön bennünket. Sajnos nem így lett, de mutatóba azért volt némi fehérség a tájon, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy elkezdjen belül feszíteni a vágy, hogy a következő napok valamelyikén kiszabaduljak egy kis fényképezésre… Ebben a hangulatban jelentkezett nálam Szilu, hogy menjek már el vele Csobáncra másnap. Talán kikövetkeztethető, hogy mit válaszoltam neki.

Másnap délben tudtunk útnak indulni, először Keszthelyen meglestük a Balatont, hátha ott is van némi jegesedés, mint a déli parton (de oda nem terveztünk menni, mert voltunk már 2013 márciusában, azt a témát nagyjából kiveséztük). Sok fotózni valót nem találtunk Keszthelyen, de ez nem tartott vissza bennünket, sétáltunk egyet és lődöztünk ezt-azt, leginkább jeget, meg némi napsütést.

 

Meg ezt a feketerigót. :)

 

Az autóhoz érve pedig mobillal a Nissan jeges tetejét, fényképezőgéppel nem lőttem meg, mert Szilu szerint annyira nem téma, én meg hajlamos vagyok hallgatni másokra, majd jól megbánni azt. :D

Újra úton voltunk, amikor Szilu kedvéért Badacsonytördemic határában megálltunk ezeknél a rendkívül kedves és kíváncsi lovaknál. Ez részéről egy igazán jó gondolat volt, nehezen szakadtunk el tőlük (nem mellesleg a fények is velünk voltak), annyit időztünk itt, hogy majdnem veszélybe került az eredeti cél…


Fotó: Varga Szilárd

Közben a Nissan teteje nem hagyott nyugodni, izgalmas formákat rajzolt rá az időjárás. Készült fényképezőgéppel is róla kép, de valahogy a mobilosok lettek számomra izgalmasak.

Ez a feje tetejére van állítva. ;)

Búcsút intettünk újdonsült négylábú barátainknak, e közben Szilu valahogy jó fényben tűnt fel. :)

Ott a Csobánc! Oda megyünk!

A fények igencsak kecsegtetőek voltak…

Felfelé menet a Balaton felől felhők kezdtek tornyosulni, feltámadt a szél, vízszintes hóesésben kaptattunk felfelé, mígnem kb. félúton hátranéztünk és ezt láttuk. Nem a legidelásabb hely a fotózásra, de muszáj volt meglőni, mert másodpercekben volt mérhető a fények változása.

Aztán a Szentgyörgy-hegy látványa elveszett, eltakarta a betóduló felhőzet, úgy tűnt, hogy – a Dolomitokban több ízben használták a fiúk ezt a szókombinációt, idézem szó szerint –, „nem lesz itt már lóf@.. se”. Csak azért nem fordultunk vissza, mert már nagyon közel volt a Csobánc tar-kopasz teteje és a remény is bennünk volt, hogy mégis lesz némi látványunk, hisz az előbb idézett mondat az észak-olaszoknál sem állta meg a helyét. Oly annyira nem, hogy utána majd mindig gyönyörű képek készültek. A hóesés és a szél tartotta magát, de a távolban újra kezdtek kirajzolódni a környező hegyek körvonalai. Sőt! Ismét kiderült, hogy a Föld kerek. :D

Felérve a tetőre nem is kívánhattunk volna szebb fényeket…

 

…még Szilu is jól mutatott bennük. :D

A Hold búcsúzott tőlünk, amit nem sikerült jól lefényképeznem, de ha jól figyelsz, akkor látod, hogy ott virít a kép jobb oldalán. Élőben gyönyörű látvány volt. Egyszer talán megtanulok Holdat fényképezni. :)

Ha kíváncsi valaki, Szilu hogy látta ezt a napot, az kattintson pont IDE!

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.