Instagram
A hóvihar
2015-02-09 | hozzászólások (0)

A konyhában ténykedtem, ahonnan jók a kilátások. Az ablak a mosogató fölött van, nappal nem takarjuk sem reluxával, sem függönnyel, így aztán a konyhai műveletek el tudnak húzódni, ha például a madáretetőnél tülekedés van az eleségért. Nem fordítottam gondot arra, hogy az etetőhöz érkező madarak fotózhatóak legyenek, jobbára távcsővel figyelem őket. Ezen a napon azonban a fényképezőgép is előkerült, mert elkezdett havazni és az nagyon jól mutat a képen. Amikor ehhez még a nap is kisütött majdnem elaléltam a gyönyörűségtől. Hirtelen ki is futottam papucsban a kertbe, hátha látok valami fotózni valót. De szerencsére nem találtam és hamar befelhősödött, így az ebéd nem égett oda. Ez a fakopáncs még a napsütés előtt készült, tudom, nagy kár a belógó ágakért, de a bejárati ajtóból nem volt lehetőségem helyezkedni. Azért a hangulat átjött szerintem, ezért mutatom meg a nagyvilágnak. Ill. annak a csipet csapatnak, aki ellátogat az oldalamra. :)

11 óra körül kiderült, hogy a „szánkóvendégeink” nem tudnak kijönni hozzánk, de ez természetesen nem szegte kedvünket, van még jó néhány gyerek a nagyvilágban, sőt még a mi falunkban is, akik elcsábíthatóak egy kis mulatságra. Még csak a kertben gyülekeztünk, de Zsombi és Péter már elkezdték a mókát… Amikor már indultunk volna, már jókora alagutat fúrtak, akkorát, ahova ők maguk is befértek, sőt már benne is voltak, csupa hó volt mindkettő. És nem volt vízálló a ruhájuk… Szóval eléggé kiakadtam. :)

A pályához vezető napsütötte és hódfedte út mentén találtam néhány nekem való részletet.

Íme, a leendő pálya, igényelt némi karbantartást. :)

 

Az első csúszások…

 

Babó futása, aki a látszat ellenére nem élvezi a havat, mert az neki fárasztó dolog.

 

Egészen használható volt már a domb…

 

..amikor megérkezett egy csapat falubéli.

 

Aztán megeredt a hó. Nem kalandoztam el a többiektől, így csak ez a részlet jutott nekem, meg aki még látja. :)

A havazás tovább erősödött.

 

Majd hóviharban éreztük magunkat. :) Gyönyörű volt.

 

Nem csak Péter került a lencsém elé, de valahogy mégis úgy válogattam a képeket, hogy most három kép következik róla. :)

 

Itt újra kisütött a nap. :)

Szegény kutyánk meg nagyon elfáradt, mert már legalább 3 órája ébren volt. :)

Az utolsó tömeges csúszás egyike, eléggé jellemző kép.

Babó továbbra is türelmesen várakozott. :)

 

Ugyanarra mentünk haza, mint tegnap, csak addigra már sokkal több lábnyom barázdálta a hótakarót.

 

Láttuk a fényt az alagút végén. :)

Végül Rebus és Péter hóangyalozott egy utolsót, Zsombi nem vállalta, ő annál jobban fázott. Íme a bizonyíték, hogy nem csak a lányok angyalok.

Szerintem ezt a délutánt még sokáig fogjuk emlegetni, aki ott tudott lenni, igazán szerencsésnek érezheti magát.

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.