Instagram
Nem is annyira apró könnycseppek
2015-03-13 | hozzászólások (0)

E két montázs, pontosabban szendvicskép születését két dolog előzte meg. Az első, a tavaly novemberi klubkiállításunk, aminek a témája a szendvics volt. Na nem a sonkás-sajtos ehető, hanem amikor két fotó egymásra helyezéséből kirajzolódik egy harmadik, ezzel pedig – amennyiben jól dolgoztunk –, új üzenet születik, vagy egyszerűen csak jól fog kinézni az új kép. Ami szintén lehet egy üzenet, de bele is magyarázhatunk valami velős mondanivalót. :)))  Szóval ez előtt nem vettek ilyen irányokat a képalkotásaim, általában az egyszerűségre törekedtem – kivéve, ha elgurult a gyógyszer, de az nem sűrűn fordul elő velem szerencsére. Mivel a novemberi próbálkozásaimból születtet néhány, amivel – bár tudom, hogy ez szerénytelenül hangzik, de álszerénynek sem mindig szerencsés lenni – elégedett voltam, bennem maradt ez a lehetőség. Azóta többször készítek olyan képeket, amik önmagukban nem élnek, de ha szerencsések és a kellő pillanatban a szemem elé kerülnek, van esélyük egy másik „testbe” költözve újjászületni.

A másik eset, egy pénteki napon esett meg, amikor a Szilu azt ígérte nekem, hogy elmegyünk a Mura partra kirándulni, én ezért átszerveztem a napomat (nem volt ez azért olyan nagy feladat), de azt a hálátlan embert meg nem tudtam elérni sem telefonon, sem online, én meg csak néztem ki a fejemből, hogy most mit csináljak… Akkor ültem le a géphez, miközben kint ragyogóan sütött a nap, de bolond szél fújt… A képnézegetőm a Mátrában készült képeknél nyílt meg, én pedig elkezdtem egymásra rakosgatni a mappában lévő fotókat... 11 óra körül Szilu életre kelt, azt mondta elhaló hangon a telefonba, hogy elaludt, meg a bajsza alatt motyogott valamit a sok elintézni való dolgáról. Én meg jó barát lévén együttérzésemről biztosítottam, meg hogy nyugodtan lemondhatja, nem fogok haragudni és akkor így már ki merte mondani érthetően is, hogy akkor ezt a napot mégsem velem tölti… Tényleg nem haragudtam, de azért megjegyeztem. Eszti nem felejt! :D De szerencsére a jóra is emlékszik, pl. amikor Szilu elvitte őt a Csobáncra, pont amikor a legnagyobb szüksége volt a kimozdulásra. ;) … Miután elköszöntem tőle, visszatértem az alkotói folyamatomhoz, amiből ez a két kép született. Eleinte nem terveztem, hogy különösebben publikálom őket, de csak nem bírtam ki. A négyzetes vágásút az Instagram-ra raktam ki, majd a kedvező fogadtatás hatására jött a többi poszt is. Közben kapott egy hozzá illő verset is. És nem csak azért, hogy belemagyarázzak valamit! :)

 
„apró könnycseppek
kavarognak a ködben
fenn a hegytetőn

csak három lépés
és eltűnök a ködben
magam elől is”

Csörgő Zoltán

A másik kép csak itt látható, ennek a fogadtatásától jobban tartok, mert az egyik alapkép önmagában is sokat mondó és attól tartok, hogy meg fognak kövezni, amiért belerondítottam, de be kell valljam, hogy hozzám így is közel áll. Hát persze, hisz az én „gyerekem”. :)

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.