Instagram
Így készült
2015-04-08 | hozzászólások (2)

Hosszú idő után, március végén csatlakoztam a klubkiránduláshoz. Nem voltunk sokan, mindössze hatan. A célterület az Őrség széle, a „céltéma” pedig a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) felkutatása és természetesen remek felvételek készítése róla. Ami részemről paradoxon, mert én nem virág-, hanem békafotós vagyok, de egy próbát mindenképpen megért a dolog. Rettentő szél fújt, kis híján otthon maradtunk, de Pista bácsi azt mondta, hogy a virágok a föld közelében vannak, ott meg szélcsend van, így mégis útnak indultunk. Nándi (aki nem volt velünk) egy héttel korábban rátalált egy mezőre, ahol temérdek ilyen virág volt, ezért az ő navigációja alapján kutattunk. Hát ez nem volt célravezető... Ugyan nem az ő hibája volt, de azért sokat „emlegettük”. Eltévedésünknek hála bukkantunk erre a mézeskalács-házikóra, a lehető legjobb fényviszonyok közepette.

 

Egy helybéli kedves úriember ebbe az erdőrészbe irányított bennünket, ahol találtunk pl. szellőrózsát (anemone), de kakasmandikót azt biz’ nem.

 

De ez a kedves jó ember ismét ránk bukkant, mondta, hogy a domb túloldalán keresgéljünk, mert ott vannak a virágaink. És láss csodát, ott is voltak. A szél továbbra is jól végezte a dolgát, sajnos Pista bácsinak nem volt igaza, mert az avar közelében is épp úgy fúlt, mint bárhol máshol. Így két löket között volt némi remény egy-egy bemozdulás-mentes fotó készítésére. Jómagam sok időt nem szántam rá, ez az egy kép kerekedett, ami megmutatásra érdemes.

 

Az erdő sok más növénykét is rejtett, mint pl. zöld hunyort (helleborus viridis), ami az egyik személyes kedvencem, talán szerénysége miatt. :)

 

A szellőrózsa fehérre festette az erdő alját.

Én meg ezt a képet kb. így készítettem. :)

 
Fotó: Balogh Krisz

Felnézve pedig ezt láttam a Sigma 10-20-szal.

 

Hatan voltunk, három felé szakadtunk, ezen a közös ponton vártuk be egymást.
A kép bal oldalán egy irigy kutya látható. Mondom neki: - Sziluuu! Mutasd a micsodád! Erre ő: - Nem mutiba készült.


Fotó: Balogh Krisz

Ez pedig egy olyan pillanat, amikor szinészi képességem a tetőfokára hágott és úgy nézek Szilura, minhta szeretném, pedig ez egyáltalán nincs így. :D

 
Fotó: Balogh Krisz

Telt-múlt az idő, hazafelé indultunk, de előbb még egy kisebb homokbányába betértünk, amit már korábban kiszemeltünk magunknak. Itt rengeteg kicsiny sárga virágra leltünk, a neve martilapu (tussilago farfara).

 

És ha nekem megtetszik valami, akkor elvágódok és kegyetlenül lefényképezem.

 
Fotó: Szilu

Amikor már a szemünk és a fülünk is megtelt homokkal, tovább álltunk. Csupán egy rövid időre parkoltunk le, hogy leellenőrizzük az éppen útba eső kockás liliom (Fritillaria meleagris) mezőt. (Pista bácsi épp egy igazán szép példányt mutat nekem.) Nem számítottunk rá, hogy már virágoznak, arra meg végképp nem, hogy le is tudjuk fotózni őket…

 
Fotó: Szilu

…de szerencsére találtunk egy kevésbé szeles területet, ahol mindenki hasra vágódott. Rajtam kívül, mert én valamiféle béka pozícióban fotóztam őket. Meglehetősen hajlékony vagyok genetikailag, az viszont engem is meglepett, hogy így néz ki, amikor alkalmazom eme képességemet. :D

 
Fotó: Szilu

Ő meg az egyetlen jónak mondható ’lils kép lett tőlem. A neten rengeteg gyönyörű kép kering róluk, szép élénk színben pompáznak rajtuk, de az az igazság, hogy igazából annál jóval fakóbbak ezek a virágok. Nagyjából ilyenek. :)

    

2 hozzászólás

adri | 2015-04-08 20:15:21
A mézeskalács házikót imádom, és a zöld virágot még soha életemben nem láttam, megint tudtál újat mutatni. :) Szépek a képek, de az irigy kutyát egyik képen se láttam, mert az én vagyok! ;)
Zala Péter | 2015-04-09 08:01:10
Szép képek, jó leírás . Gratula !!!
captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.