Instagram
A majdnem békamentes erdőjárás
2015-04-09 | hozzászólások (0)

Megvan ám annak az előnye, ha az ember lányának nincs túl sok munkája. Igaz ugyan, hogy nem tud jobb fényképezőgépet venni, cserébe van ideje használni azt, ami megvan neki majdnem 7 éve. De legalábbis cipelheti magával az erdőbe. :)
Napsütötte tavaszi nap virradt március 31-én (ez még a másfél hete tartó szeles, hideg idő előtt volt), gondoltam megnézem az erdő vizeit, hogy mozgolódnak-e már béka-barátaim. Nagy meglepetésemre, békát alig láttam. Unkákat hallottam csupán az egyik kis tóból, amit nem olyan régen fedeztünk fel. Amint rendesen kitavaszodik, belevetem magam abba a vízbe és becserkészem őket.
Addig is megosztom azt a néhány képet, amit a majdnem békamentes erdei sétán készítettem. Hogy miért csak majdnem? Hamarosan kiderül…
Első kép, semmi izgi, csak egy erdei firka alulnézetből.

 

Második, örök témám, egyrészt mert nem igazán találok mást, meg mert nagyon tetszik: zöldséges erdei tócsa felhős égi képpel tálalva.

 

Harmadik: BÉKAliliom (Hottonia palustris L.)! Bizony! Mert az égiek gondoskodnak rólam és nem hagynak teljesen béka nélkül. :)))

 

2013 tavaszán találkoztam először ezzel a növénnyel, bevallom, előtte, soha nem hallottam róla. Egy természetvédelmi területre vitt el egy jó barátom, természetesen „kék-békászni” (új látogatók klikkeljenek, a többieknek már úgyis a könyökén jön már ki a történet). A célunk ugyan nem teljesült, de ott és akkor készítettem a következő képet (ami szerintem egészen jól sikerült és ezért mutatom meg azoknak, akik még nem látták), a természetvédelmi őr mondta a nevét a növénynek, olyan természetességgel, hogy egyikünk sem mert visszakérdezni. Nem mellesleg védett és nevéhez illően virágot is szokott hozni, amit még nem láttam, de majd talán ezen a héten, ha megint arra keveredek…

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.