Instagram
A Paradicsomban
2015-04-12 | hozzászólások (3)

A teljes igazsághoz tartozik valami, amit eddig nem említettem. Ez pedig az, hogy a békákhoz való intenzív kötődésem 2004-ben kezdődött, és eredetileg a zöld levelikre volt kiélezve. (Bár már kiskoromban is egyfolytában hüllőket, kétéltűeket és bogarakat kerestünk és határoztunk meg a Gabival, aki ugye a legeslegjobb és egyetlenegy barátnőm volt 10 és 20 éves korom között.) Szóval 2004, de főleg 2005 volt az az év, amikor rákattantam a levelibékákra, rengeteg volt belőlük a környékemen. Akkortájt más nem is érdekelt, ha béka, akkor levelibéka és kész! Persze, az utamba kerülő egyéb fajokat is megnéztem, le is fényképeztem, de fő vonzódásom az előbb említett legszebb hazai békafajhoz kapcsolódott. Ahogy teltek az évek, úgy tűntek el a levelik (fel nem tudom fogni, hogy mi ennek az oka) és ezzel a jelenséggel egyenes arányban kezdtem egyre nyitottabbá válni a többi kétéltű irányába.
Az unkák hangja mindig elbűvölt (mondjuk szerintem mindenkit, aki kicsit is szereti a természetet és az erdőt), ahogy megnyugtató énekük messzire visszhangzott. Alap megjelenésük szinte jelentéktelennek mondható, a környezetükbe való beleolvadásukkal pedig dobogós helyen végeznének, ha versenyeztetnénk őket.

Énekük mindig csak a távolból hallható, mert ahogy mozgást észlelnek, azonnal elhallgatnak és csak akkor folytatják, ha újra biztonságban érzik magukat. Két éve Szilárddal és egy korábban már említett taggal (nevezzük ismét egyszerűen csak Közép-Európa legszebb férfi felsőtestének) nászruhás mocsári békákat kerestünk… Nekem akkor még nem volt mellcsizmám, de ők bementek a sekély erdei tó mélyére, hátha sikerrel járnak. Ugyan kék békára nem találtak, de Szilárd azt mondta, hogy halálian néztek ki az unkák az énekük közben, és nem kell extrém türelem, hogy megmutassák magukat. Több sem kellett nekem, hisz felénk is zengedeztek az földút menti árokban összegyűlt vízben. Szilárdnak igaza volt, egy-egy bátrabb példány szépen bevárt, csakhogy akkor még gumicsizmában nyomtam és a környezet sem volt éppen ideális. Akkor nagyon örültem azoknak a képeknek, de tudtam, hogy a küldetésnek folytatódnia kell…
Ami egészen pontosan tegnap történt meg. Szilárd már pár hete elhúzta előttem a mézesmadzagot, hogy elmegyünk együtt „unkászni”, engem pedig nem kellett rábeszélni a „kalandra”. :)
Íme a paradicsom. Az én „paradicsom”! Meg a békáké.

Ő meg az első „áldozatom”. :)

(Fél)felülnézetből is kellett egy.

És természetesen szemből.

Kicsit távolabb tavi békák „kacagtak”, az ő felfújt pofájuk is vicces látvány. Megpróbáltam becserkészni őket…


Fotó: Födő Szilárd

...találtam is néhány példányt, de nem fújták fel magukat még az én kedvemért sem.

Visszatértem az unkákhoz.


Fotó: Födő Szilárd

Ez meg itt egy valódi bájgúnár! Imádom! :)))

Ekkorra már alaposan átfagytam, ahogy ilyenkor illik, kimentem a partra melegedni, meg objektívet cserélni, hogy néhány látképet is készítsek a tóról, ami továbbra is zengett az unkák énekétől, az ásóbékák makogásától ás a tavi békák kacagásától.

 

Szilárd kért magáról egy werket, mondtam neki, hogy akkora leszel rajta, mint egy hangya, de azt hiszem, hogy ennek ő még örült is. :)

Miután már nem fáztam, újra belegázoltam a vízbe és búcsúzóul készítettem még néhány „békafelfújtat”…

 

…meg nem felfújltat is. :)

 

Akkor jó szokásomhoz híven itt is köszönöm a Szilárdnak az élményt, a társaságot és a lehetőséget, hogy bevitt erre a természetvédelmi területre!. Ezek a képek nélküle nem jöhettek volna létre. :)))

3 hozzászólás

János | 2015-04-12 18:55:06
Nem kedvelem ezeket az állatokat, de a fotók fantasztikusak! :) A 10. a kedvencem. Gratulálok!
Eszter | 2015-04-12 21:18:42
Az hogy valaki, aki nem szereti a békákat, mégis megnézi az oldalamat, sőt még hozzá is szól, méghozzá pozitív értelemben, számomra a legnagyobb siker, amit elérhetek. :) És ha általam talán még meg is szeretné ezeket az állatokat, na az lenne csak hab a tortán!
Tibor | 2015-05-01 20:13:28
Imádom az ilyen képeket és a werkeket! Egyben megnyugszok, hogy nem csak én vagyok nem teljesen komplett. ;-) Szóval jó kis anyag, megérte a mellcsizmás áthűlést!
captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.