Instagram
Kelő nappal én is kelek
2015-06-11 | hozzászólások (4)

Jó pár hete történt, hogy erre a hétvégére elígérkeztem egy kismama- és családi fotózásra (amit amúgy csak egészen kivételes esetekben vállalok), de a helyszínt nem találtam ki, csak azt tudtam, hogy hova nem szeretném vinni őket. Aztán eljött a nap, délelőtt 9-re beszéltük meg és előző este még mindig nem kerestem meg a megfelelő terepet. Nem volt más választásom, fel kellett kelnem hajnalban, hogy meg tudjam nekik mondani, hol találkozunk 9-kor. Összegezve: lustaságom miatt kellett vasárnap 4.50-kor felkelnem. :) Persze nem bántam én ezt olyan nagyon, hisz már jó ideje enyhe irigykedéssel szemléltem az ismerősök napkeltés, ill. hajnalban készült képeit... Sejtettem, hogy a már korábban említett tó nem fog rosszul mutatni a felkelő nap fényében… Nem tévedtem.

Ezt az egyet megmutatom szép nagy méretben is, mert nem vagyok irigy :))) Tessék rákattintani a képre!

A madárvilágból csak ezt a két hattyút nem zavarta a jelenlétem, a többiek köröztek és várták, mikor húzom el a csíkot. Remélem, egyik reggel Sziszivel „besátrazunk” a tó partjára, a múltkori próbálkozásunkat úgysem koronázta siker, jó lenne kiköszörülni a csorbát...

Nem volt könnyű elhagynom a terepet, búcsúzóul lefényképeztem a szögesdrótot is. :D

 

Párszáz métert haladtam tovább, amikor újra ki kellett vágódnom a kocsiból, amint megláttam a ködben úszó tájat. Ezekhez a képekhez azért kellett egy kicsit gyalogolnom is, amire nem voltam felkészülve. Amikor már nem láttam a kocsit, akkor jöttem rá, hogy nem csak, hogy nyitva hagytam az autót, de a slusszkulcs is benn fityegett. Ezért visszafordultam, bízva abban, hogy ezekben az órákban minden olyan ember alszik még, aki rosszban sántikálna. Megnyugtató érzés volt meglátni, ahogy ott vár rám az út szélén, ahol hagytam. Senki nem tett bele semmit. :)

 

Eredendően valami pipacsos, vagy vadvirágos területet szerettem volna találni a fotózásra, de beértem egy gabona táblával, amiben volt néhány pipacs és vadvirág. Amíg felmértem a területet, fotózgattam… „Sajnos” pipacsot is, amit pedig nem akartam, mert mindenki azt fotózza.

 

Egy parkerdőt is útba ejtettem, majd onnan már hazafelé kanyarodva nemsokára elém tárult egy kamillavirág mező, be is verekedtem magam, és mivel egy mély, gazos árkon is át kellett kelnem, úgy döntöttem, hogy ide nem fogom beküldeni szegény kismamát, de én azért megpróbálok pár képet készíteni a virágokról. Hááát… nem voltam túl elégedett a teljesítményemmel, 20-30 képből talán ez a kettő, amit meg tudok mutatni, az elsőt is inkább a rovar miatt. :)

Ez pedig én vagyok felülnézetből, így legalább nem volt melegem. :D

 

8-ra otthon is voltam, reggeli után pedig találkzotam a kis családdal. A velük készült fotókból csupán egyet mutatok meg itt... De ezt akár nagyban is láthatod, ha hajlandó vagy rákattintani.

4 hozzászólás

Zala Péter | 2015-06-11 20:29:12
gratula!!!
Vera | 2015-06-11 21:42:44
Szépek a fotók szomszéd! A kislány gyönyörű!!!! (y)
Tálos Péter | 2015-06-12 16:31:22
Nagyon jók! A kislány gyönyörű!
Kovács Sándor | 2015-11-13 05:07:41
Mesébe illő, gratulálok. Hiába aki korán kel, az tényleg aranyat lel. :) Üdv: Sanyi
captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.