Instagram
Pestiek Zalában
2015-07-14 | hozzászólások (0)

Ennek a hétvégének a gyökerei több mint 10 évvel ezelőttre vezethetőek vissza. Akkoriban regisztráltam a fotovilag.hu-ra és kezdtem el feltölteni a képeimet az oldalra. Abban az időben ez nem volt annyira általános ténykedés, mint manapság, jóval szűkebb réteget érintett. Néhány év elteltével felmerült bennem az igény, hogy ne csak virtuálisan érintkezzek azokkal az emberekkel, akiknek jobbára csak a nick nevét ismertem, hisz sok segítséget és bíztatást kaptam tőlük. 2006-ban vettem részt először egy találkozón, ahol az ország különböző pontjairól jelentek meg az oldal felhasználói, így a nick nevek valódi hús-vér emberekké váltak, amivel párhuzamosan igazi barátságok is szövődtek. Volt olyan, akivel perceken belül közös nevezőre jutottam, volt akivel később találtam meg a hangot… A csapat (ami az évek alatt némiképp átalakult) azóta is összejár évente egyszer fixen, ill. amikor úgy hozza a sors (és a szándék), kisebb találózások szerveződnek. Így volt ez most is. Andrásnak Zalában volt dolga és ha már erre jár, gondolta jöjjünk össze egy kis fotózára, de akkor már hozott Pestről még két embert, és akkor már én is hívtam Nórát. Így alakult, hogy Pákán éjszakáztunk, majd Szécsiszigeten napfelkeltéztünk.
András így napfelkeltézik:

Nóra a köd vonzásába került...

Géza bácsi kissé lemaradt. (Lacit nem sikerült elcsípnem.)

Ezek meg csak bálák és némi köd. :)

 

Sajnos helyismeret hiányában, mire a felkelő Napot megláttuk, már jó magasan ragyogott.

 

A vasút mellett harmatos zsurlókra leltem. Nem volt könnyű elszakadni tőlük, mert közelről egészen változatos képet mutattak.

 

A Nap szokás szerint támadásba lendült, felszippantotta a nedvességet, ezzel a kicsi párával búcsúzott a hajnal, beköszöntött a reggel.

Andrással a legvégén találtunk még egy „nyolcast”, amit mindenféle szögből megcsodáltunk.

Az autó felé közeledve a falu kutyái nagyon boldogok voltak, hogy végre történik valami és van miért ugatniuk. Ez a kettő is majd megveszett, úgy védték a portájukat, mi meg ráadásul fotóztuk őket meg a különleges kaput, így az is felébredt a környéken, akinek ez egyáltalán nem állt szándékában.

 

Majd a jó hangulatú reggeli után és útra kelés előtt megejtettük a kötelező csoportképet.

 
Fotó: Ott Laci

Találkozunk szeptemberben, épp úgy, ahogy tavaly!

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.