Instagram
Móninélküliség
2015-11-03 | hozzászólások (5)

… avagy a Tátika Tornaegylet készül a 2016-os Olimpiára.

Jól bevált ötösfogatunk tradicionális őszi kirándulását idén sajna Móni nélkül voltunk kénytelenek megtenni.
Alap koncepció szerint szombatra szoktuk rakni a kirándulást, hogy a hajnalig tartó, pálinkával turbózott duma-party után alaposan ki tudjuk magunkat pihenni.  (Mondjuk  én a legutóbbi találkozás nyomán ezen túl a  „turbózástól” eltekintek, mert akkor akaratom ellenére – ennek csak a pálinka lehetett az oka – nekiálltam főzni, ami hamis színben tünteti fel az egyéniségemet, és nem szeretném félrevezetni a rajongóimat :D). Ez alkalommal azonban nekem szombaton halaszthatatlan fotózáson volt jelenésem, ezért az éjszakázást kénytelenek voltunk a kirándulás előestéjére tenni. El is határoztuk, hogy idén fegyelmezettek leszünk és korábban nyugovóra térünk az általánosnál. A Dóra-féle gasztronómiai élmények 8 óra magasságában érték el a legmagasabb szintet… Azaz elkészült a vacsora. :)

Ekkor még élt bennünk a remény, hogy korán fekszünk. Majd előkerült az Aktivity, meg pár üveg ez meg az… (A képek közlését ezen órákról most inkább kihagynám, mert azok a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket is tartalmaz(hat)nak.) 3 óra körül elhatároztuk, hogy na akkor ezt a játékot még lejátsszuk és lefekszünk. Nos, a játék félbemaradt és 5 óra lett, mire mindenki ágyba került. Ennyit a tervekről…

Szerencsére vendéglátóink voltak olyan előrelátók, hogy közeli helyre szervezzék a „túrát”. Ez a hely a Tátika volt. A várba vezető út nem túl hosszú, sőt még csak nem is meredek, így a megfáradt negyvenesek (ami Kingára egyáltalán nem vonatkozik!), könnyű szerrel tudták teljesíteni a távot. Szerencsére a legmeredekebb szakaszoknál mindig volt látnivaló, mint például ez a korallgomba telep. Rengeteg csapadék után voltunk, az erdő roskadozott a különböző gombáktól. Dóra még nem látott korallgombát, én meg ekkora mennyiségben nem. A többieket egyáltalán nem érdekelte a természet ezen csodája, így értetlenül álltak és vártak ránk, míg mi körbefotóztuk és gyönyörtáncot jártunk a gombák körül. :)

Ilyen kis cukiságok is voltak (sajnos fény nélkül).

Már előző este szóba került egy genetikai „rendellenességem”, miszerint bemelegítés nélkül majdnem a fejem fölé tudom emelni a lábamat. El is határoztam, hogy ha fel bírok kapaszkodni a Tátikára (ami természetesen nem is volt kérdés, hisz legutóbb, ami valamikor még időszámításunk előtt történt, 39 fokos lázzal is megettem), akkor majd kérek egy képet, amint a Lidl-gazdaságos, rendkívül fotogén színű dzsekimben önelégült arckifejezéssel pózolok a várfalon. Bár minden tervemet így sikerülne megvalósítanom! :)

 

Az esetet Iza is megörökítette panoráma formátumban.

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy elkészüljenek a csonka ötösfogatos mozgó képek (ami nélkül többé nincs közös kirándulás), de elsőre nem volt ötletünk, így leginkább ténferegtünk a várfalon. Iza mondjuk próbálkozott valami fura szárnycsapkodással (de röpképtelennek bizonyult), Kinga meg laza csípőmogzással táncikált… Valahogy nem éreztük kereknek a történetet…

Na ekkor alakult meg a Tátika Tornaegylet! A feladat az volt, hogy háromra, mindenki emelje olyan magasra a lábát, amennyire csak tudja. A küldetés sikerült, ismét jókat vihogtunk, engem Dóra mozgáskultúrája nyűgözött le elsősorban. Persze ez nem von le a többi csapattárs maximális igyekezetéből, szerintem van jövőnk! Hosszútávra tervezünk! :D

Csapatomat hátrahagyva kikerültem a képből, még egy utolsót lőttem rájuk (hátha jobban mutatnak nélkülem), de a gép a 10-es expozíció-sorozaton felejtődött, ezzel egy bónusz gif született hármasról. Mindenki hozta a maga egyéniségét, amit főleg az olvashat ki ebből a kis mozgóképből, aki személyesen ismeri őket.

Itt meg felnéznek rám. :)

Megkezdtük az ereszkedést a gombák szegélyezte őszi erdőben.

Ugyan fény alig-alig volt, ez nem tartott vissza engem néhány részlet megörökítésétől.

Több alkalommal is belefutottunk ezekbe az  apró, narancsos rózsaszínbe öltözött gombákba. Dórával tátott szájjal csodáltuk őket, de két másik csapattársunk, csak úgy , mint a korallgombák esetén, semmi érdeklődést nem mutatott irányukba. Ők épp úgy csodálkoztak azon, hogy bennünket mennyire lenyűgöz ez a látvány, mint amennyire mi álltunk értetlenül az érdektelenségük előtt . :)

Ezek meg a kis szépségek medúzákra emlékeztettek engem.

 

Ha egy héttel később jöttünk volna, ez az erdei szakasz már az ősz ezer féle színében pompázott volna és még napfényfürdőt is vehettünk volna. Oké-oké. Nem elégedetlenkedek, örüljünk inkább, hogy nem esett az eső. :)

Visszatérve a bázisra Dóra ismét gasztro-csodákkal árasztott el bennünket. A fő menü marokkói csirke volt, kuszkusszal (legalábbis, ha jól emlékszem, mert ennek az esetnek már több mint két hete), meg volt még süti is, meg gyümölcsturmix, szóval nagyjából két kilót híztam szombat délutántól vasárnap estig. :D

Ezek estek meg velünk 2014-ben és 2015-ben:
ÖTÖSFOGAT KIRÁNDUL
OKTÓBERI PIKNIK TIHANYBAN
  +1, a csonka ötösfogat   
FŐPRÓBA
ÖTÖSFOGAT CSÚCSTÁMADÁSON
Korábban még sok más is történt, de azt majd a hosszú, unalmas téli estéken idézem fel. Amikre már vagy 15 éve várok, de eddig még nem jöttek el. :)

5 hozzászólás

Eddy | 2015-11-04 17:50:05
Nagyon klassz fotókat készúltettek..sőt mozgó is...csadalatos !!
hegylakó | 2015-11-04 22:14:55
Szép képeket készítettél! Megint. :) Jó fejek vagytok, h. így összejárogattok... ;)
Titti | 2015-11-05 20:33:39
Csudajó !...kép,szöveg ..lábemelés :) minden együtt! Élveztem olvasni, látni mint mindig a beszámolóidat.
Eszti | 2015-11-05 22:07:18
Köszönöm Titti! Nagyon jó érzés ilyen véleményeket olvasni. :)
Eszti | 2015-11-05 22:09:41
Kedves hegylakó! ...és ha sejtenéd, hogy még Te is szóba kerültél! Igaz, csak érintőlegesen és név nélkül. :)
captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.