Instagram
Lászlók és Istvánok gyűrűjében
2015-11-13 | hozzászólások (4)

 

Ők öten, a két István, a két László, ős Kanizsa Fotóklub tagok és én, aki igaz ugyan, hogy hivatalosan csupán három éve tag, de az ismeretség jóval korábbi. Inkább nem számolok és nem is gondolok utána a részleteknek. A szombati klubos fotótúrák rendszeresnek mondhatók, de csak ritkán tudok csatlakozni. Ez most egy ilyen ritka alkalom volt. Kis létszámú, de igazán jó hangulatú, fotómennyiség szempontjából pedig termékeny kirándulást sikerült  összehoznunk. Annak ellenére sokat fényképeztem, hogy ismét elhagyott pincéket jártunk végig, ami témában én kevéssé vagyok otthon, sőt normális körülmények között elő sem veszem a gépet, ha ilyesmit látok. De ez most nem volt normálisnak nevezhető körülmény, hisz 4:1 arányban erős befolyásoltság hatása alatt álltam. Ez persze nem azt jelenti, hogy bárki rá akart volna beszélni arra, hogy mit fényképezzek, egyszerűen csak sodródtam az árral és próbáltam átérezni az elhagyott épületek hangulatát.

Kotnyek mester és Lipódi kolléga volt a két főkolompos, utóbbi szó szerint, mert a hátizsákjára csatolva himbálózott fémből készült kulacsa, ami azonnal megszólalt, ha Laci megmozdult. Vezetőink tudták, hova visznek bennünket. Az első házban én egy törött ablaküveget fényképeztem le, büszkélkedtem is, hogy ez életem első törött ablak fotója. Itthon aztán azt a képet töröltem. :D Fotóztam őket, ahogy fotóznak, több ízben meg is lettem fenyegetve, hogy többet nem mehetek, amit persze nem vettem komolyan.

Egy másik helyiségben találtam azért valamit, ami tetszett, ezt a kis beszűrődő fényt.

 

Kiérve az épületből az egyik kedvenc őszi látványom fogadott, ahogy az enyhén párás levegőn át beszűrődő fény megvilágít néhány még le nem hullott falevelet. Itt elidőztem, a többiek meg jól nem vártak meg, és én loholhattam utánuk.

 

De persze, ők is leragadtak, Laci ezt a hordót szemelte ki magának, csak ő bentről kifelé fotózta.

 

A következő kép pedig úgy született, hogy néztem ezt a házikót, hogy de jó, meg szép, aztán Kotnyek Pista bá elindult felé csőre töltött fényképezőgéppel, én meg galád mód utána eredtem és a válla mögül lődöztem, mintegy leutánozva őt. Utána még próbálkoztam más perspektívát találni, hátha lesz jobb… Nos azok a képek szintén a lomtárban végezték. Hiába, a mester, az mester. :)

Jól mutatott ez a kis épület az őszben.

 

Ez is nagyon érdekes ház volt...

... a főkolompos pedig érdekesen fényképezte. :)

 

Biztos vagyok benne, hogy ilyen faliszőnyege sokaknak volt, persze elsősorban nem az 1980 után születettekre gondolok. Jó kis műszálas cuccról van szó és arról ment az elmélkedés, hogy milyen állat rághatta meg.

No ez egy olyan pillanat volt, amit egyáltalán nem értettem. Mit fényképeznek „ezek”?

Hát ezt a szobrot. Ettől függetlenül azóta sem értem, de ha már én is meglőttem, nem dobtam ki. Törött máriaszobor fényképezés kipipálva, hurrá! :)

 

Az elhagyott pincék közt akadt néhány nem elhagyott is, szorgos, vendégszerető gazdával.

A pillanat, amikor Laci elhagyja az egyik csendéletét.

Az ablak, ami csak úgy van, ki tudja, mióta.

 

Egy dombocskán találtuk magunkat. Piszok mázlink volt a fényekkel, szerettük ezt a helyet. Kíváncsi vagyok, a többiek, mit hoztak ki belőle, én, hogy csúnya szóval éljek, széteffekteltem, így sikeredett némi festmény hatást csempészni bele.

 

Ez a magányos épület már bagolylakként üzemel.

A következőt szintén hasonló módon hasznosította a természet. A többiek bánatára ezt még nem törték fel illetéktelenek, így csak kívülről böngészhettük az enyészet nyomait.

 

E ház mögött egy gyönyörű bükkös található, ott elidőztünk kicsit.

 

Próbál(tam)tuk megörökíteni a hulló faleveleket, kisebb-nagyobb sikerrel.

 

Laci bácsi meg talált egy „bárányhimlős” bükkfát.  :)

 

Kotnyek mester épp a „Juharfa a szomszédom” című kép előkészületein munkálkodik.

És íme a kép. Nem túl nagy meglepetés az előző után, azt hiszem. :)

Egy másik juharlevél, amit ez esetben a természet rendezésére bíztam.

Laci újabb csendéleten dolgozott…Kíváncsi vagyok, mit hozott ki belőle! :)

Nos, a kép az én árnyékomat örökíti meg, nem látszik, de itt már nagyon fáradt voltam, ellentétben Melega Pista bácsival, aki decemberben tölti a 80-at… Hát mit mondjak? Nem voltam túl elégedett a teherbírásommal. :)

 

A férfinép céltudatos volt, egy különleges kis házhoz  igyekeztek. Nem ehhez, amit épp a legjobbkor sütött meg nekem a nap…

Sajnos amit kerestek, az a tűz martaléka lett időközben. Azért még keresgéltek benne értékes témákat, én azonban nem láttam benne potenciált, ezért visszatértem a kékhez.

Az utolsó képek egyike, semmi extra, csak egy csipetnyi ősz és csak azért teszem ki, mert legalább 8 képet lőttem rá, gondoltam akkor már egyet csak kiválasztok belőle.

 

Korábbi fotóklubos túrák:
ÜNNEPI FOTÓTÚRA
ÍGY KÉSZÜLT

 – A blogos időszámítás előtt persze volt még néhány, majd pótolom az unalmas, hosszú téli estéken... amik sosem jönnek el. :) –

4 hozzászólás

Péter | 2015-11-13 23:40:59
Káprázatos termés!!!
Zala Péter | 2015-11-14 04:34:33
Klassz kis kirándulás lehetett! Üdv Gödöllőről!
Eszti | 2015-11-16 22:11:09
Köszönöm Péterek! :)))
Patacsi József | 2015-12-13 10:20:30
Köszönöm, hogy meghívott az oldalára, a képek a stílus nagyon közel áll hozzám.A kancsós, tálas csendélet tetszett. A kirándulás összefoglalása szép kerek.
captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.