Az időjósok komoly felmelegedést vetítettek előre, ezzel aláírták a jó vastagra hízott jég halálos ítéletét. Pánikhangulat uralkodott el rajtam, hogy nem fogunk tudni „jégre szállni”, ha vasárnap ezt nem tesszük meg, ezért 11 óra magasságában elindultak a körtelefonok... 45 perc múlva a 10 fős + két kutyás banda összeállt, hogy meghódítsák a szűz jeget a halastavakon, ahova amúgy nem szabad bemenni illetékteleneknek, de hát én ugye még mindig nem tartom magunkat annak.
A partközelben baljósan tocsogott a víz, de ha már ilyen ügyesen összejöttünk, egy kis olvadt jég nem tartott vissza bennünket. Próbaképp előre küldtük a legkisebb súllyal rendelkezőket, azaz a gyerekeket. :D (Remélem, gyámügyekkel foglalkozóknak nincs idejük a blogomat olvasgatni!)
A jég stabil volt, a vékony hóréteggel a tetején pedig kapott egy csúszásmentes réteget. A levegő meleg volt, a napsütés szikrázó, mindenki jól érezte magát. Még a kutyák is, igaz ők mindig, ha megyünk valahova.
Megkértem a gyerekeket egy csoportképes összeállásra... Hát nem lett tökéletes, de falun elmegy. :D
Egy kis fotogén tavi részlet:
Aztán Jutka pózolt nekem cigivel. Én kértem meg rá, mert számomra vicces volt ez a párosítás. :)
Szerintem tök jó fej vagyok, hogy azt a képet nem tettem ki, amikor eltaknyolt. ;)
Aztán váratlanul jött egy nagy „reccs”, amit a jég produkált… Majdnem mindenki pánikba esett, azonnal egy kupacba verődött és másodperceken belül a parton termett. Csak az én családom viselkedett „normálisan”. :DD … azaz mi eltávolodtunk egymástól és maradtunk a jégen.
Kis idő múlva mi is követtük a többieket, mert ott álldogáltak partra vetetten, ránk várva… Így ért véget ez a nagyszerű bő fél óra. :)