Instagram
Erdei tavas, két kutyás, egybékás hétvége
2016-09-15 | hozzászólások (0)

Augusztus első hétvégéje

A hidegfronttal karöltve érkeztünk a Pápa szomszédságában fekvő Tölgyerdei-tó névre hallgató vendégházhoz. Addigra a sok-sok éve összeszokott társaság nagy része már belakta a helyet. Jómagam másodszor csöppentem közéjük és bár a három évvel ezelőtti első találkozásunk egészen jól sikerült (zárójelben jegyzem meg, hogy idegenekkel meglehetősen antiszociális bírok lenni  – ez úton is kérek elnézést minden érintettől), döntésemnek, hogy idén is velük töltöm ezt a hétvégét, a számomra rendkívül vonzó tavacskának volt köszönhető. Amikor sok hónappal korábban megláttam a fotókon, hogy hol fog tanyázni a társaság, elképzeltem magam, amint a tóparton hemzsegő békákat cserkelem, miközben semmibe veszek mindenkit, aki ember. Persze ez csak vicc (…de mint azt tudjuk, minden viccben van egy kis igazság).

Szokásomtól eltérek, kicsit borítok a képek kronológiai sorrendjén, hogy szemléltessem az utolsó mondatomat. Mindenképpen érdemes rákattintani a képre, hogy kitöltse a képernyőt. (Már, aki nem valami miniatűr mobileszközön próbálkozik látni valamit belőle.)

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_09.jpg

…szóval a késő délutáni órákban végre megérkeztünk és bár nem volt már meleg a levegő, a medence vize Péterért kiáltott és hiába próbáltam vitázni, a víz vonzása sokkal erősebbnek bizonyult erőtlen anyai érvelésemnél, mint például: „hideg van”, „fázni fogsz”, „meg ne fázz nekem bakker!”. Nagyon hamar beláttam, mindenki jobban jár, ha gyorsan elhallgatok.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_01.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_02.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_03.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_04.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_05.jpg

Néhány felnőtt szintén bemerészkedett, ekkor még nem tört ki a vihar, csak ijesztegetett bennünket.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_06.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_07.jpg

 „- Ugye megmondtam, hogy fázni fogsz!” :D

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_08.jpg

Maritól még az első este folyamán határozott felkérést kaptam két imádott kutyájuk megörökítésére, mert állításuk szerint ők nem tudnak jó képet készíteni róluk. (Ezt azért cáfolnám.) Egyes körökben valamiért az a tévhit terjeng rólam, hogy tudok fotózni (szerintem jó a marketingem) és mivel nem szerettem volna csalódást okozni, szombaton megpróbálkoztam a feladattal. Sok kép készült, ez az egyik. :)

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_11.jpg

A front ellenére és Péter nagy örömére szombatra is strandolás-képes maradt az időjárás. Önbizalommal telve próbálta Tomit a szocializmusból itt maradt gumimatracával együtt felborítani. Nem járt sok sikerrel.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_10.jpg

 Lehetőség volt kis kenuzásra is a tavacskán...

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_12.jpg

A gyerekes családdal tettünk egy városi sétát, evés-ivást. Egészen szürreális élményben volt részünk a pizzériában, ahova betértünk. Na jó. A szürreális, lehet, hogy túlzás. Nevezzük rendkívül szokatlannak. :D Az első furcsaság az asztalok mérete volt, amire maximum két tányér fért el, ha jóindulatúak vagyunk, de négy szék volt körülötte. Rendeltünk, ami úgy nézett ki, hogy a pizza feltéteket  be kellett ikszelnünk egy nyomtatványon (én mondjuk ilyennel még nem találkoztam, de más már igen, úgyhogy ez talán nem is furcsaság). Aztán a rendelés után meglepően hamar hozta a felszolgáló fiú  az első pizzát. Volt ám nagy öröm és boldogság! Hogy nem kell sokáig éhezni… Egészen addig, amíg a második pizza nagyjából egy pizza-sütésnyi idővel később érkezett. A harmadikra pedig még pont ugyanannyit kellett várnunk. Ki is következtettük, hogy valószínűleg egyszerre csak egy darabot tudnak készíteni. Megoldódott hát a kis-asztal rejtély: egyszerre csak egy tányér van az asztalon, mert  mire kiér a következő adag étek, az előző már elfogy.  Így esett hát, hogy kint ülvén a hidegfront jóvoltából felfrissült levegőn, de a tűző napon, olyan gyönyörűen leégtünk, mint annak a rendje. :) (Hányan kérdezték tőlem az idén, hogy bírok ilyen barna lenni! Na például ekkor kaptam egy nagy adag színt, az biztos.) 

Pápa parkjában, él az ország legnagyobb átmérőjű platánfája, ha jól emlékszem, 10 méteres (közben leellenőriztem, a google is így tudja). Aki arra jár, ne felejtse el megnézni, mi is pont így tettünk. Szimpla lustaságból nem vittem magammal a fényképezőgépet (sürgősen be kell szereznem egy zsebben hordhatót), így a mobillal „bénáztam” néhány emlékképet.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_13.jpg

Visszatértünk a bázisra, ahol mindenki talált magának elfoglaltságot. A srácok például titanikosat játszottak.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_14.jpg

És én mit csináltam? ... Amiért jöttem. :) Váratlanul ott termett előttem ez a kis cuki kecskebékaság és hagyta magát megörökíteni. A többi mind elszelelt, de ő kedvelt engem. Azonban az eredeti tervemmel ellentétben nem vontam ki magam teljesen a forgalomból, hisz sok szerethető ember kószált körülöttem, békából meg ugye csak egy volt.

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_15.jpg

Vasárnap búcsúzóul Pétert szórakoztatta a férfinép, miközben én Mónikával ültem a stégen (vele már három évvel ezelőtt is erősen szimpatizáltam, most meg aztán még jobban) és fotóztam a röpképtelen, mégis határozottan repülő gyerekemet. :D

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_17.jpg

tollar_eszter_papa_tolgyerdeito_16.jpg

Élmény volt a hétvége, ez úton is köszönjük a szervezést és a társaságot!

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.