A múlt vasárnap verőfényesen és didergősen indult... Egészen addig, amíg ki nem mentem a madarak etetőjét felölteni, azt hittem, hogy reggeli után mosogatni fogok. Akkor azonban feltévedt a tekintetem a fák tetejére... A gyönyörű zúzmara és hirtelen-kék ég párosa olyan hívogatóan giccses elegyet alkotott, hogy átértékeltem addigi szándékaimat, azonnal magamhoz vettem a fotós cuccomat és egy szempillantás alatt a „homokos úton” termettem (ami akkor inkább jeges út volt.)

A zúzmara nem volt különösebben „kövér”, de így is varázslatos élmény volt kint kószálni. Egyszerű témákat találtam, egyik sem lesz az év természetfotója, de nekem kedvesek, ezért is szemezgetek belőle nektek.

Már nem reggel volt, hanem javában délelőtt, a Nap tette a dolgát és zúzmarát hullatott, többek között a fejemre. :)

Két nappal korábban pont annyi hó esett, hogy a szántó barázdáit ilyen szépen megrajzolja nekem.

Amit nagyon el akartam kerülni, hogy a nagy-látószögű objektívvel felfele fényképezzek (mert az olyan unalmas, mindenki ezt csinálja, vagy inkább csinálta régen), aztán azon kaptam magam, hogy épp ezt teszem. :D

Kb. két óra múlva tértem vissza, nem csalódtam, a konyha hűségesen ott várt rám, ahol és ahogy hagytam...