Instagram
Jégbúcsúztató
2017-02-28 | hozzászólások (0)

Az a hír járta, hogy a januári hidegekben a Balaton jege 50 cm-esre hízott. Ezt én el is tudom képzelni, mert amikor a  „jéggyilkos meleghullám” már legalább 4 hete tombolt, Balatonfenyvesnél még szinte egybefüggő jégfelület látványa fogadott, amikor pont arra jártam (nem teljesen véletlenül).   

tollar_eszter_jegesbalaton_12.jpg

tollar_eszter_jegesbalaton_11.jpg

Újabb hét telt el és Tibike (alias Molnár Tibor) a fotóklubos csoportban megsúgta, hogy a szél kihordta a jeget a partra. Én azonban a hétvégét 150 km-re töltöttem a Balatontól. Hasogatott a szívem…  Ki kellett találnom valamit! És így tettem. Kitaláltam, hogy hétfőn korábban befejezem a munkát, a gyereket korábban elhozom az iskolából, rápattanunk az autópályára és meg sem állunk Fenyvesig. A terv kisebb csúszással és némi „agyvérzéssel”, de megvalósult. Fenyvesen kiszálltunk és színtiszta víztükör fogadott bennünket. Volt nagy szomorkodás és búsulás, de azért nem adtam fel, a parthoz közeli úton gurultunk vissza Kanizsa felé, közben pedig sasoltam, hátha látok valamiféle jégmaradványt. Balatonmárián jártunk már, amikor a távolban valami fehérlett, sebtében bekanyarodtam és láss csodát, megtaláltuk, amiért jöttünk. Nem sok, de épp elég volt a boldogsághoz. :)

tollar_eszter_jegesbalaton_01.jpg

tollar_eszter_jegesbalaton_02.jpg

Szántunk időt az új hobbinkra, a selfie-zésre is. :)

tollar_eszter_jegesbalaton_03.jpg

Egészen szürreális élmény volt +15 fokban jeget tapogatni és nem fázni közben.

tollar_eszter_jegesbalaton_04.jpg

Nem említettem még, hogy Babó is jött velünk.

tollar_eszter_jegesbalaton_13.jpg

Aztán közeledett valami... valami fény.
(Bocsánat a térgörbítésért, de nem bírtam megállni, hogy ne tegyem meg.)

tollar_eszter_jegesbalaton_05.jpg

Lassan lendült „támadásba” a naplemente... Lassan, de biztosan. És egyre nagyobb erőkkel. Elképesztő színekkel, amilyenek a valóságban talán nincsenek is... Gondolná az ember lánya, ha nem látott volna az élete során már jó néhányat. De persze azt gondolja, hogy ilyen szépet még soha. :)

tollar_eszter_jegesbalaton_06.jpg

Nem bírt magával és még adott rá kakaót... Pétert is lenyűgözte, nagyon sok alakzatot felfedezett a felhők színes rajzában.

tollar_eszter_jegesbalaton_07.jpg

Egy közeli képpel is próbálkoztam. A mozgásterem meglehetősen korlátozott volt, ez által a kompozíciós lehetőségeim is be voltak határolva, így sok időt nem szántam rá.

tollar_eszter_jegesbalaton_08.jpg

Visszatértem a nagylátószögű objektívhez... És nem felejtettem el Pétert lefotózni a pompázatos díszletben.

tollar_eszter_jegesbalaton_09.jpg

Kb. ez volt az az állapot, amikor a legszürreálisabb színek és formák a csúcsra értek.

tollar_eszter_jegesbalaton_10.jpg

Nagyon örültem, hogy végre vagyok Valahol, amikor ilyen égi jelenség történik. Szerintem Péternek is élmény volt ez a kis kiruccanás,  egyedül talán a kutyánk unta rettenetesen a várakozást. Szeretett volna már aludni egy nagyot, hisz már órák óta nem tehette. :)

Végezetül had idézzek egy facebook-os hozzászólást Klesitz Piroskáttól, mert ez a mondat foglalja leginkább össze, amit éreztem:
"... valami hihetetlen, ahogy a természet ilyen féktelenül giccseset produkál. A fantasztikumok birodalmába tartozik és minden giccsességével együtt elkápráztat... "

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.