Instagram
Reggeli fényfürdő
2020-01-31 | hozzászólások (0)

Amikor reggel felhúztam a redőnyt és megláttam a ködöt, fölötte meg a pislákoló napot, tudtam, hogy újra szerencsém lesz egy ködszivárványhoz. Ősszel háromszor éltem át a látványát, így pontosan tudtam, mi kell ehhez a jelenséghez. Előkészítettem a tükrös gépemet, amit lustaságból csak igazán indokolt esetben cipelek magammal. Minden adott volt. Nem kapkodtam, a háztartási gépeket elindítottam, hogy mire hazaérek, minden fontos házimunka „elvégeződjön”. Ez ám az élet! :D

Az út eleje ebben a hangulatban telt, ha nincs más egyéb csoda. Nekem ez a ködös-napos hangulat is bőven megfelel, hogy jó közérzettel induljon a nap. 

Különösebb izgalom nélkül nézegettem a hátam mögé, vártam, hogy mikor kezdődik...

tollar_eszter_07_morninglights_magyar_vizsla.jpg

És el is kezdődött, ahogy az meg volt írva. Nem kellett csalódnom. Most volt türelmem kivárni, amíg az egész ív megjelenik, csak akkor álltam neki fotózni. Annyi hiba csúszott csak a számításomba, hogy az ultranagy látószögű objektívet nem tettem el, így panoráma képeket kellett készítenem. Bár, talán jobban is jártam így.

tollar_eszter_08_kodszivarvany_fogbow.jpg

Közben Neo a hátam mögött garázdálkodott, talált pl. valami tiltott ehető dolgot – kihasználva a figyelmetlenségemet –, amitől nagyon boldog volt. 

tollar_eszter_09_morninglights.jpg

Büntetésből beállítottam bio díszletnek a képre. 

tollar_eszter_10_kodszivarvany_fogbow_magyar_vizsla.jpg

Ebből a jelentből jobbat szerettem volna kihozni, de a huszadik próbálkozás után feladtam. 

tollar_eszter_11_kodszivarvany_fogbow_magyar_vizsla.jpg

Ahogy egyre feljebb jött a nap, lassan eltűnt a ködív. 

tollar_eszter_12_magyar_vizsla.jpg

De a köd még tartotta magát. 

tollar_eszter_13_morninglights.jpg

tollar_eszter_14_morninglights.jpg

A nap-köd kombó ragyogó dolgokat képes alkotni. :) 

tollar_eszter_15_morninglights.jpg

tollar_eszter_16_morninglights.jpg

Indultunk már hazafelé. Időnként hátrakacsintottam a fénynyalábokat fürkészve. Aztán jött ez a jelenség. Nem szembe, hanem jó messze a hátam mögött. Én meg hanyatt-homlok indultam vissza, a fény felé, be az olvadt szántóra és magyaráztam a kutyának, hogy menjen oda a fénysugarak alá. De messze voltunk, meg emberül sem ért... szóval nem volt könnyű a dolgom. Tapsikoltam a sárban, egzecíroztam a kutyát, objektívet cseréltem és izgultam, hogy maradjon még egy kicsit ez fényár. Majd elkészült ez a kép, amivel elégedett voltam. Végre megnyugodhattam, nagy levegő, ki a sárból... A nap pár perc múlva feloszlatta a maradék párát, én pedig ténylegesen hazafelé vehettem az irányt, a kutya meg ugye oda megy, ahova én, jött ő is hűségesen. Fogalma nem volt, hogy mennyi lájkot szerez majd nekem a Facebookon. Jó neki. :) 

tollar_eszter_17_morninglights_magyar_vizsla.jpg

Igen, a fagyott, meg olvadt sáros pocsolyák továbbra sem hagynak békén, hazaúton szakítottam pár másodpercet rájuk, csak úgy megszokásból és mert fantasztikusak. 

tollar_eszter_19_morninglights.jpg

tollar_eszter_18_morninglights.jpg

Ilyen volt ősszel a ködszivárvány:
ÉGI ÁLDÁS (VAGY MI?)

 

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.