Instagram
Ősz a Szuloki erdőben
2014-02-22 | hozzászólások (0)

Ismét visszatekintek. Most csak néhány hónappal ezelőttre, azaz 2013 őszére. Barátaink ötletére vettük célba a Szuloki erdőt. Sok évvel ezelőtt ezt a környéket rendszeresen látogattuk, de – mint ahogy később utánaszámoltam – 2004 óta nem jártam itt. Az ok, hogy akkortájt kezdődtek az erdőirtások és ez olyan sokkhatás lehetett számomra, hogy egész egyszerűen kitörlődött a memóriámból ez a hely. Pedig a megmaradt része még mindig gyönyörű, hiba volt olyan mélyre elásni az emlékezetben. 

A kötelező csoportkép a forrás maradványánál:

Hosszú lépcsősor, ami a forráshoz vezet. 

A turistáknak kialakított padokat, tűzrakó helyeket is visszafoglalta a természet, látszik, hogy mások sem látogatnak ide túl sűrűn.  

A következő kedden Laurának kedve támadt egy nagyobbacska sétára – átlagosan hetente háromszor törnek rá effajta vágyak –, és mivel a hétvégi családi kiránduláson azt éreztem, hogy vissza kell mennem a Szuloki erdőbe, ezért a célt én határoztam meg. És bár napsütést nem kaptunk az anyatermészettől, meg kellett állapítanunk, hogy az ősz a legszebb évszak. 

Nem telt bele két hét és egy napsütéses hétköznapon újra autóba ültünk, mert még mindig maradt bennünk hiányérzet. A séta eleje az nem volt túl izgalmas – jobbára az ősz szépsége nyűgözött le bennünket.

Ez itt egy nagy kedvenc... Nem igazán arat sikert egyéb körökben, de ez jó szokásomhoz híven, nem igazán zavar. Hogy Doki barátom szavaival éljek, ez a kép becsípődött. :)

Az autóhoz visszavezető úton, ahogy a nap sugarai áttörték a völgybe ereszkedő párát, valami gyönyörű látványt rajzolt elénk. 

Sokáig fogjuk emlegetni Laurával ezt az utolsó néhány percet, talán negyed óra is volt, nehéz megbecsülni. :)

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.