Instagram
Homokbánya kaland
2014-05-11 | hozzászólások (0)

Nem az első eset, hogy erre az üzemi területre mentünk a gyerekekkel, ahova idegeneknek ugyan belépni tilos, de mi helybéliek vagyunk, így nem érezzük magunkat annak, szóval a sorompó és a tiltó tábla nem tart vissza bennünket, ráadásul a gyerekeknek mindig nagy élmény ide menni.

Mielőtt elindultunk volna, Csillával innunk kellett néhány pohár Coca-Colát (ez egyfajta rituálé nálunk), meg összeszedtük a vinni valót, ami eltartott egy jó darabig. (Nem azért, mert sok dologról van szó, hanem, mert a gondolataink csapongnak és folyamatosan egyeztetünk. Persze a homokozó cuccok itthon maradtak.) Közben a gyerekek kint vihogtak, miközben a kutyát szórták tele homokkal, rájuk is szóltunk erősen, de amint lankadt a figyelmünk folyatatták a rosszalkodást. Mire észbe kaptunk, a kutya már be volt temetve homokkal. Szerencsére nem egy ideges típus az eb, ami nem csak a korából fakad (ami 11 és fél év), hanem alapértelmezetten is ilyen. 

Elindultunk a cél felé, a homokbányába, ami az utóbbi időben egyre kisebb, félő, hogy már nem sokáig tudjuk élvezni ezt a területet. :(
A gyerekek hamar eltűntek a szemünk elől... Mire újra a látóterünkbe kerültek, a 200 mm-es objektíven keresztül (cropos vázon!) nézve ilyen messze voltak.

Kicsit odébb elhagyott fecskefészkekben keresgéltek.

Majd folytatódott a hegymászás...

Enikőnek nem okozott gondot az utolsó szakasz sem.

De Péter nem az ügyességéről és kitartásáról híres, így nagyjából ezen a ponton feladta a küzdelmet...

...és lecsúszdázott.  

Enikő újabb kihívást talált magának. Elég messze voltunk tőle, próbáltuk megállítani az egyetlen eszközzel, ami a „kezünkben” volt, teli torokból üvöltöttünk, hogy most már ne menjen feljebb, de úgy tűnt, hogy ez sokkal inkább volt számára bíztatás a folytatásra, mint visszafordító erő.

Valahogy újra egymásra talált a két kölyök és együtt csúszkáltak, már amennyire a homok csúszik. 

Lent bogarászással, meg „csigászással” folytatódott a séta.

Az alsó szavannás területhez hasonlító részen Csilla talált nekem fotogén gombákat. 
Ez a kocka nagyon tetszett nekem, ezért el is küldtem Dokinak, hogy mondja meg nekem a frankót, aki szerint a felső zöld terület kimondottan zavaró (pedig nekem meg pont az tetszett benne).

Mivel neki az esetek nagyon nagy százalékában igaza van, én meg állandóan bizonytalankodom, hát szót fogadtam neki és eltávolítottam a zavaró zöld területet. Ez lett belőle:

Ezek után megkérdeztem még két fotós barátomat is, akik határozottan Doki mellé álltak, így szinte biztos, hogy jó döntés volt a vágás. Ennek ellenére nekem még mindig az eredeti zölddel kiegészített verzió jön be, ami nyilván valami érzelmi defekt lehet nálam, de ezen már nem rágódom. :)

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.