Instagram
Ötösfogat kirándul
2014-05-21 | hozzászólások (0)

Az „ötösfogat” tizenvalahány  éve kezdett körvonalazódni. Nem állítom, hogy felhőtlen volt az eleje, mert nem. De minden jó, ha a vége jó. :). Persze nincs még vége, a kellős közepén járunk a barátságnak és nagy ritkán sikerül csak összejönnünk, hogy eltöltsünk egy kis időt együtt. A találkozások egyik fő attrakciója Dóra főztje, ezért is kezdem ezzel a képpel az élménybeszámolót. Ezeket a gyönyörű (és mennyei ízű) kalács fonatokat a szigligeti kirándulásra dobta össze, nehogy éhen vesszünk az úton. 

Ezen a napon sportot űztünk a csoportkép készítésből, ez a prototípus, itt még konszolidáltak vagyunk. :)

Lassan, de biztosan felértünk a várba, ahonnan igazán szép volt a kilátás.

Kattints a képre, ha érdekel nagy méretben is! 

Szerintem a kalács illata volt a fő bűnös abban, hogy megéheztünk. És természetesen meg kellett örökítenünk az első falatok bevitelét. Kinga azonban nem bírta kivárni, amíg az állvánnyal és a koncepció kitalálásával bajlódtam, így ő már csak az elégedett mosolyával tudott a kép hangulatához hozzájárulni. :)

Dóra talált magának játszóteret. :))
Biztosan hiányzott neki a sérülése, amit kb. 1 éve szerzett magának munka közben. 

Aztán a foga is megfájdult, Kinga pedig készségesen segített enyhíteni a panaszit. :)))

Megkértem a bandát, hogy nézzenek nagyképűen. Egyedül Izának nem okozott problémát a feladat. :D

Nem bírta ki, hogy ne próbálja ki a mérleghintát!

Akkor már mi is... De igencsak úgy fest, hogy az elmúlt 30 évben teljesen elfelejtettük, hogy kell ezt csinálni. :D

Aztán egy szinttel feljebb jutottunk és elkészült az ikszedik csoportkép is. Nem is egy!

Volt még látnivaló rajtunk kívül is, bár az nem volt annyira izgalmas. :D

Aztán Dóra magához vette a fényképezőgépemet és készített négyünkről vagy 28 képet. Azért lett néhány egészen jó is. ;)

Itt meg az történt, hogy majdnem elveszett az elemózsia, amire pedig már nagy szükségünk volt. Persze rövid időn belül előkerült. Dóra eme arca nem tudom pontosan, hogy miről árulkodik. Állítólag némi gyanakvás fedezhető fel benne, miszerint az a valószínűtlen gondolat támadt benne, hogy direkt lett előle eldugva a kalács. 

Körpanoráma nélkül ritkán jövök haza egy-egy nagyobb kirándulásról. És bár ebben a képben nem volt különösebb előre eltervezett koncepció, mégis egész jól sikerült. Különlegessége Iza megduplázása, ami sajnos nem az én érdemem (pedig tervben volt valami hasonló), hanem a Photoshop számolta ki, szerinte így lett kerek ez a „történet”. 

 Ők meg itt azok, akik elégedetten szívják magukba az éltető májusi napsugarakat. :)

Utolsó célállomás a kikötő volt. Hihetetlen szép időjárást fogtunk ki, különös tekintettel az előző hideg, szeles napokra. Mondhatnám, hogy piszok mázlisták vagyunk. :)

Találós kérdés: Vajon készült csoportkép a mólón? 
Természetesen! Kettő is! (Az ablakon keresztül pedig a személyzet élvezi az előadást.)

E közben a jó öreg Badacsony is ott magasodott a szomszédban.

Szorított bennünket az idő és a gyomrunk is jelezte, hogy ideje visszatérni a bázisra. Dóra a „Terülj, terülj asztalkám!” varázsige segítségével pillantok alatt mennyei mannákkal halmozott el bennünket. 

Miután teljesen elteltünk, jött a missisippi pite. 

Amikor már azt hittük, hogy mozdulni sem tudunk a jóllakottságtól, muszáj volt összeszednünk magunkat, hisz elkísértük Mónit a buszhoz, ami hazavitte őt, de előtte azért a biztonság kedvéért még megettünk fejenként három gombóc fagyit, mert ott olyan, de olyan finom, hogy az életünk kockáztatása árán is érdemes legyőzni gyomrunk tiltakozását. És igen! Mi voltunk az erősebbek!

Kingával másnap hagytuk el a tetthelyet. Este már kép nem nagyon készült, inkább csak a szövegelés ment...

Itt a vége, fuss el véle! :)

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.