Instagram
Esőnap
2014-08-01 | hozzászólások (0)

A előző bejegyzés a Balaton parti sátorozásunk összefoglalója volt, most egy kis részletezés következik az esős napunkról.

Reggel még nem esett, azt hittük megússzuk szárazon. Minden bizonnyal a  többi kempinglakó is ebben reménykedett.

Nagyvázsony volt az első célpont, a fényképezőgépet elő sem vettem a várban, mert számomra semmi izgalmas témát nem nyújt az ilyen hely, de a gyerekek szempontjából nem volt rossz választás ide menni. Alaposan felkészültünk esőkabátból, így nem áztunk széjjel (hogy finoman fogalmazzak).

Miután a vár témát „kivégeztük” és egy hosszúra nyúlt ebédet is elfogyasztottunk, még mindig szakadt az eső. Mit volt mit tenni, kellett találnunk egy száraz helyet. Igen. Elgurultunk a legközelebbi bevásárló helyre, ahol mindenféle földi jóval feltöltöttük a éléskamránkat, vagy ez esetben inkább nevezhető úgy, hogy kajás dobozainkat... Persze a férfinép nem örvendezett a csajos ötletnek, de mivel nem tudtak előállni jobb felvetéssel, hát nagy duzzogva kénytelenek voltak túlélni az élelmiszer beszerző körutat.

A még ebben az időjárásban is gyönyörű látványt nyújtó Káli-medencében kanyarogva, kerülő úton mentünk vissza a bázisra, néha kiszálltunk, kicsit áztattuk magunkat. :)

Kab-hegy nagyjából ezt a képet mutatta. Ennél sokkal szürkébb és sötétebb volt a látvány, de a jó öreg Photoshop segítségemre kélt megláttatni a láthatatlant. :)

Az eső alábbhagyott, megpróbálkoztunk a fénytelen tájon fényképet készíteni. Hát nekem nem nagyon jött össze. :D

Majd továbbálltunk...

Igazából szerencsénk volt, mert csak éjszaka szakadt újra ránk az ég, addig maximum csak szemerkélt az eső, így egész jól elbohóckodtunk lefekvésig.

A következő kép, bármennyire is spontánnak látszik, korántsem az. Megkértem Pétert, hogy pózoljon nekem, míg én a bal kezemmel belógattam az esernyőt a képbe, a jobbal pedig az exponáló gombot kezeltem (igaz ekkor még csak a régi, jól bevált kompakt volt nálam). Szerencsére a gyermek szeret színészkedni és még nem unja túlságosan a „most ide állj, így nézz, úgy nézz” parancsszavakat – amikhez persze mindig alázatosan hozzáteszem, hogy „Légy szíves!” :D –, így az 5. próbálkozáskor megszületett ez a kép. Nem is nyaggattam tovább. :)

Amúgy kaptam olyan kritikát rá, hogy az esernyő nem kellene bele. Egészen pontosan úgy hangzott a hozzászólás, hogy „Az esernyő szerintem már redundáns, a felhők fölött elvágnám a történet szálát." Gyorsan meg is néztem a redundáns szó jelentését – új információt nem tartalmazó –, bár nagyjából ki tudtam következetni a mondat szerkezetből... Talán mégsem vagyok tök szőke. :D

Ahogy sötétedett, úgy kezdtem ellenállhatatlan vágyat érezni a hosszú záridős Balaton-fotózáshoz. (Hamarosan be kell szereznem egy szürke szűrőt, hogy ne kelljen mindig sötétedésig várnom hasonló esetekben.) Elég sok próbálkozás után ezt az egy fotót hagytam meg két verzióban (egy használaton kívüli, lezárt kikötő betonmaradványa látható a képen, ami elsőre sokkoló látvány a strand végében, de pár óra alatt hozzá lehetett szokni). Azt hiszem, én a színeset szeretem jobban. :)

Majd a legvégén a többieket is elcsíptem 1/3 másodperc erejéig, kértem őket, hogy ne mozogjanak. Nagyban nézve a képet a kutya volt a legügyesebben nem megmozduló alak, ami ismerve az ő hozzáállását az élethez, nem is olyan meglepő. :)

A következő nap eseményei:
Szentgyörgy-hegyi csatangolás hetesben
1 ÓRA GYÖNYÖRKÖDÉS

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.