Instagram
Bringás-békás
2014-08-31 | hozzászólások (0)

Előre megfontolt szándékkal terveztünk a nyár utolsó hétvégéjére egy kisebb biciklizést Laciékkal, akikkel a balatoni sátorozás után beszéltük meg a tegnapi időpontot. Csodával határos módon, a programhoz éppen megfelelő lett az időjárás is.

A bicikliút, ami nagyjából a Kis-Balaton Ház-tól indul, festői környezetben vezet, közeledtünkre gázlómadarak tömkelege száll fel és áll odébb néhány méternyire, majd visszatér pár perccel a távozásunk után. A kerékpározható szakasz sajnos elég rövidke. Mindössze 13 km volt az oda-vissza távolság, pedig még hozzá is csaptunk még néhányat, a bicikliúton túlról...

Amikor a három kiskrapekra rájön a szükség... (Fotó: Laci)

Egy mű-tárgy az úton, aminek a közepén temérdek félelmetesnek látszó 8 lábú állat lakozott.

Ők azok... Próbáltuk megörökíteni őket, de a mennyiséget nekem nem sikerült, csak egyet-egyet tudtam lencsevégre kapni.

Ahol víz van, ott béka is van! Ahol békalencse, ott meg pláne! És ahol béka van, ott vagyok én otthon. :)

Ő itt egy olyan egyed, aki álcaháló alatt próbált elbujdokolni előlem.

Amikor erre a békaparadicsomra ráleltem, nem nagyon akaródzott folytatnom az utat, itt akartam maradni örök időkre. :) (A többiektől már távol voltam, épp csak a hanghullámaik értek el hozzám.) Külön öröm volt, hogy itt levelibéka brekegést is hallhattam végre, amiben idén nyáron nem nagyon volt részem.

Sőt, ahogy itt vártam mozdulatlanul, egy jégmadár repült kis híján nekem több ízben is (egészen pontosan háromszor), kb. másfél méterre tőlem tett egy hajtűkanyart, amikor meglátott. Rohadtul nem értette, mit keresek ott. Jégmadarat látni nagyon nagy élmény, még azoknak is, akik nem különösebben természetbarátok. Gondolom én! :D

És akkor jött ez a béka, aki egyáltalán nem félt tőlem. Amíg a többi hanyatt-homlok menekült a legapróbb mozdulatomra is.

Mint azt mondtam, a többiek hallótávolságra voltak tőlem. A harmadik hívó szavukat hajlandó voltam meghallani, de szerencsére nem azt akarták tőlem, hogy hagyjak ott csapot-papot, hanem hogy galoppozzak oda egy csoportkép erejéig. Megtettem, amit (el)vártak tőlem...

...majd visszatértem kis barátomhoz.

...aki egyre közelebb jött hozzám. A hullámot, ami körülötte látható, saját maga keltette. A következő pillanatban elrugaszkodott és a víz alatt úszott egy hosszt felém. Tényleg kezdtem azt hinni, hogy kíváncsi rám, egészen meghatódtam... Aztán levetettem szőke nős gondolkodásomat és kénytelen voltam a realitások fényébe helyezni az eseményt... Szegény brenyó szeretett volna egy jókorát napozni a köveken, amiket én bitoroltam már vagy fél órája. Amúgy is túl közel került, hogy tovább fényképezhessem, meg lőttem is már rá rengeteget, hát hagytam tovább létezni az ő kis világában és a többiek után eredtem...

Csakhogy találtam még témát! Még nincs elég önárnyékos fényképem, békalencsében árnyékos meg egyáltalán nincs. Hát most lett! :D

A banda a zalavári vizes játszótéren volt már eközben, ahova én is épségben megérkeztem, a kerékpárok felkerültek az autók tetejére, ettünk jégkrémet mindannyian, majd némi ejtőzés után egy közeli kis vendéglőben kötöttünk ki, ahol egyrészt mindenki jóllakott, más részről meg készült még egy fénykép, ami itt alant látható. Egy veréb ugrándozott a tetőn, mire harmadjára visszatért, sikerült is elcsípnem az alulnézetét. :)

A gyerekeknek ismét megígértük, hogy még ennél is többször fogunk találkozni...

Korábbi élményeink Laciékkal:

Heten, mint a gonoszok
ESŐNAP

1 óra gyönyörködés
Szentgyörgy-hegyi csatangolás hetesben

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.