Instagram
A Magyar Kultúra napja, avagy visszatekintő kirándulás a Franzenshöhe környékén
2014-01-23 | hozzászólások (0)

A Magyar Kultúra napja alkalmából rendezett „Hegyek, völgyek, dombok között…” című fotókiállítás tegnap este megnyitotta kapuit. A kiállításon a Kanizsa Fotóklub alkotóinak munkái láthatóak, én három képpel képviseltetem magam. Jómagam a cím legelső szavánál leragadtam és elővettem 2006-ban készült magashegyi képeimet, amik a Stilfserjoch Nemzeti Parkban készültek, Olaszországban. Az ötlet, hogy erre a vidékre keveredjünk onnan jött, hogy két nagyon kedves barátnőm dolgozott itt (azóta csak úgy hívjuk őket, hogy az olasz csajok), egészen pontosan a Hotel Franzenshöhe-ben. Az első napon felfedeztük kicsit a környéket, ekkor készült ez a kép:


Meg ez:

Mindkettő látható nagyban a kiállításon.
Ez utóbbi érdekessége, hogy akkor talán még magunk sem nagyon hittük, de a következő napon megjártuk azt az utat, ami a képen egy vékony csíknak látszik...

És ez már a másnap. A színes hangyáknak látszó pöttyök egy turistacsoport tagjai. De mire odaértünk, ahol ők voltak a kép elkészítésekor, még át kellett vágnunk egy gleccser-hágón. Állítólag nem veszélytelen vállalkozás túravezető nélkül (szerintem ezt csak az ő megélhetésük miatt terjesztik).


Ennek a túrának a szintideje nagyjából 8 óra, de nekünk 10 volt,  az oka pedig az, hogy a bal térdem egy 2001-es raftringos sérülés miatt nem bírja a lejtmenet, így az ez irányú haladásom egyrészt iszonyat lassú, másrészt könnyekkel és szenvedéssel tűzdelt. Ez az apróság azonban nem szokott visszatartani, hisz ilyen látványban lehet részem, mint a következő kép, ami szintén a falon lóg a kiállító teremben. 

Ez már a másnap, vízesésekkel tűzdelt turistaparadicsom. Mivel egész nap zuhogott az eső a völgyben, nem találkoztunk senkivel, pedig igazán érdekes látvány volt a hegyek között hömpölygő felhőzet.

Lényeges dolgot felejtettem el említeni. Azt, hogy augusztus havában történt mindez. Szó szerint, hisz a nagy túránk utáni nap délutánján, amikor az „olasz csajok” is tudtak hozzánk csatlakozni és a völgyben szakadó eső volt, akkor a hegytetőn ilyen élményben volt részünk: 



Az a kis pötty a kép közepe táján a szállásunk:

Ez utolsó két fotóért pedig ez úton is köszönet Dórának (Izának is!) és nem mellesleg így hét és fél év után köszönet azért a néhány napért is, amit segítettetek összehozni, örök élmény marad, ebben egészen biztos vagyok. ;)

Nincs hozzászólás!

captcha
Kérjük, adja meg az ellenőrző kódot!
Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.