Instagram
Hol is jársz?

Ha ide keveredtél, akkor sok fényképet fogsz látni hétköznapi (vagy hétvégi) élményeimről. Ez a blog 2014 elején indult, célom, hogy azok a fényképek, amik nekem sokat jelentenek, de a közösségi oldalakra sok lenne kitenni, ill. fotós fórumokba nem elég erősek, megmutathassam valahol, ill. pár sorral kiegészítve némi élményt nyújtson az olvasónak. Néhány kulisszatitkot is felfedek időnként egy-egy fotó kapcsán. Az előző oldalamon 3 évig (2008 és 2011 között) Babanapló néven futott kicsit hasonló, de az kizárólag a gyerekemről szólt. Természetesen ő most is központi téma, hisz magamon kívül vele töltöm a legtöbb időt. :) Időnként visszatekintek, ha belefutok az archívumban olyan képekbe, amelyeket érdemesnek tartok újra megmutatni. Jó szórakozást kívánok!

2018-12-13 | hozzászólások (0) | Teljes cikk megtekintése

Előzmény: 
DOLOMITOK 2018 - KATASZTRÓFATURISTÁK

Mi tagadás. Piszok mázlink volt az időjárással. És a túravezetőnkkel is, Krisszel. Ő több ízben járt  a Braies-tónál, oda vitt bennünket. Tudta, hogy a reggeli órákban kedvező fényekben tetszeleg a tó, főleg, ha van fény és abból bizony nem volt hiány. Közel volt a szállásunkhoz, így amikor út közben megláttunk néhány lovat a ködben úszó tájban, nem volt kérdés, hogy megálljunk-e. Nehéz témának bizonyult, nekem például ez az egy kerekedett, ez is csak így fekete-fehérben él. 

tollar_eszter_dolomitok_27.jpg

Jobbra nézve, ezek a mesés lankák tündököltek.

tollar_eszter_dolomitok_26.jpg

Íme a Braies-tó.

A legjobbkor érkeztünk. Hihetetlen szélcsend, feszített víztükör várt bennünket. Nem tudom, hogy ez errefelé mennyire ritka jelenség, de én kiváltságosnak éreztem magam. 

tollar_eszter_dolomitok_28.jpg

tollar_eszter_dolomitok_29.jpg

tollar_eszter_dolomitok_30.jpg

tollar_eszter_dolomitok_31.jpg

tollar_eszter_dolomitok_32.jpg

tollar_eszter_dolomitok_33.jpg

tollar_eszter_dolomitok_34.jpg

Ezt a képet meg a feje tetejére állítottam. :)

tollar_eszter_dolomitok_35.jpg

Búcsú a tótól... Mi mentünk, a turisták meg jöttek csónakázni. Ideális időzítés. 

tollar_eszter_dolomitok_36.jpg

Doki előbb kipipálta a tavat, mint mi hárman, itt várt ránk türelmesen. Akkor még nem tudtuk, hogy mitől olyan elégedett a tekintete. Aztán kiderült, hogy ebből a szent pozícióból egy olyan képet lőtt, hogy én magam ronda sárga irigy vagyok azóta is. :D

tollar_eszter_dolomitok_37.jpg

Eldurvultak a fények. A völgy egyik oldalát szétégette a nap fénye, ezt a másikat meg finoman nyaldosta. 

tollar_eszter_dolomitok_38.jpg

tollar_eszter_dolomitok_39.jpg

tollar_eszter_dolomitok_40.jpg

Az egyetlen normális csoportképünk helyszíne. A csoporképet Krisz készítette el, de nekem jobban tetszik ez, amit én csináltam a három muskétásomról. 

tollar_eszter_dolomitok_41.jpg

Oké legyen egy rólam is Krisz Canon-jából. 

tollar_eszter_dolomitok_42.jpg

A túrán készült képeim közül ez az egyik kedvencem. Ahogy a vörös fenyők világítanak, mint kicsiny lámpások, hát imádom, na. Ez a helyzet. :)))

tollar_eszter_dolomitok_43.jpg

4 éve kihagytam a Pordoi-hágónál ezt a keresztet, valahogy ösztönösen kerülöm az efféle jelképeket, pedig itt igazán jól mutat. Kutyafuttában ugyan, de most volt alkalmam pótolni az elmaradásom. 

tollar_eszter_dolomitok_44.jpg

Úgy döntöttünk, hogy megint célba vesszük a Tre Cime-t, legalábbis, ami lentről látszik belőle. A fiúk ki is találták, hogy épp elcsípjük az utolsó fényeket és a kicsi tóban gyönyörűen tükröződni fog a csúcs... És bár az időnk vészesen fogyott, nem lehetett nem megállni út közben röpke 5 perce ezért a néhány képért. 

tollar_eszter_dolomitok_45.jpg

tollar_eszter_dolomitok_45_2.jpg

tollar_eszter_dolomitok_46.jpg

tollar_eszter_dolomitok_47.jpg

Célba értünk, időben érkeztünk. Épp csak a felhők kevertek be kissé, így a nap fényéből ez a kevéske maradt, amit a következő két kép mutat. 

tollar_eszter_dolomitok_48.jpg

tollar_eszter_dolomitok_49.jpg

Mire a nap lement a hegytető is kitisztult, így maradt egy-két képre lehetőségünk. Még ha nem is pont az, ami az elképzelés volt. 

tollar_eszter_dolomitok_51.jpg

tollar_eszter_dolomitok_50.jpg


Vasárnap már nem volt olyan nagy szerencsénk, köd ült a tájra, az a fajta, amivel semmit nem lehet kezdeni, így aztán úgy határoztunk (Krisz okos ötletére), hogy vegyük hazafelé az irányt, de álljunk meg Bledben egy piknikre.

tollar_eszter_dolomitok_52.jpg

Így is tettünk. A mólón megettük a maradékainkat, mindenki jóllakott. 

tollar_eszter_dolomitok_53_bled.jpg
Fotó: Krisz

tollar_eszter_dolomitok_54_bled.jpg

tollar_eszter_dolomitok_55_bled.jpg

A felhők és a napsütés a barátaink lettek megint. 

tollar_eszter_dolomitok_56_bled.jpg

tollar_eszter_dolomitok_57_2_bled.jpg

tollar_eszter_dolomitok_57_bled.jpg

Végül felkapaszkodtunk a kötelező kilátóba, Nándi és Krisz elégedetten összepacsiztak, majd jól hazagurultnk. 

tollar_eszter_dolomitok_58_bled.jpg

Másfél hónap múlva pedig megírtam, amire még emlékeztem. :D Kösz srácok! Jó volt veletek. Megint. :)

Úgy döntöttem, színt vallok. Én eredendően egy otthonülő típus vagyok. Többek között ezért is van szükségem kutyára, akivel ki kell tennem a lábam, ha esik, ha fúj. És szerintem ezért kaptam a sorstól olyan barátokat, akik a derült égből egyszer csak azt kérdezik tőlem, hogy „El tudsz jönni november elején a Dolomitokba egy hosszú hétvégére?” Ilyen kérdésre csak egy válasz létezik, mégpedig egy határozott „igen”, anélkül, hogy igazából átgondolnám, mire is bólintok rá. Igaz, nem volt benne kockázat, hisz a bandát már jól ismertem, az úti célt is (4 éve már megjártuk együtt ezt a vidéket), időm az van, pénzem annál kevesebb, de ilyenre azért telik. :)

A csütörtök esti érkezés sima volt, ez alkalommal nem navigált félre bennünket a GPS. A szállás kifogástalan volt, csak elfelejtettek időben befűteni, így az első éjszakán az elalvás komoly nehézségekbe ütközött (legalábbis számomra). 

Pénteken útra keltünk.
A mentetrend a szokásos: van cél, de útközben satufékkel állunk meg, amint fotótéma ígérkezik. Nagy meglepetésünkre a vörös fenyők még teljes őszi pompájukban díszelegtek.

tollar_eszter_dolomitok_01.jpg

tollar_eszter_dolomitok_02.jpg

tollar_eszter_dolomitok_03.jpg

A következő megálló egy kis település, Pocol kapuja volt, itt szépen elidőztünk. Jó hely volt ez nekünk. :)

tollar_eszter_dolomitok_04.jpg

tollar_eszter_dolomitok_05.jpg

tollar_eszter_dolomitok_06.jpg

Falzarego-hágón fotóztam ezt a kápolnát.

tollar_eszter_dolomitok_07.jpg

tollar_eszter_dolomitok_08.jpg

A hágó után következett az a szakasz, aminek a látványa meghatározta a hétvégénket. Két héttel korábban nagy erejű vihar pusztított a környéken, amiről meglehetősen kevés hírcsatorna számolt be, én csak egy posztot láttam a Facebook-on róla egy magánszemélytől.

tollar_eszter_dolomitok_09.jpg

tollar_eszter_dolomitok_10.jpg

tollar_eszter_dolomitok_11.jpg

Ahogy haladtunk tovább, úgy bontakozott ki a kép, hogy mekkora erőket rejt a természet, ha bepipul. 

tollar_eszter_dolomitok_12.jpg

tollar_eszter_dolomitok_13.jpg

El nem lehet képzelni, mit érzett és hallott az, aki ebben a házban tartózkodott a vihar idején. 

tollar_eszter_dolomitok_14.jpg

Pár száz méterrel feljebb pedig, mintha mi sem történt volna. 

tollar_eszter_dolomitok_15.jpg

tollar_eszter_dolomitok_16.jpg

Ezek a képek pedig segítenek elgondolkozni azon, hogy milyen elképesztő munkát végezhettek itt, hogy járhatóvá tegyék az utakat. 

tollar_eszter_dolomitok_17.jpg

tollar_eszter_dolomitok_18.jpg

tollar_eszter_dolomitok_19.jpg

4 évvel ezelőtt itt, a Giau-hágóban rengeteget fotóztunk, nekem most ez az egy árva felhő-sárkányos képem lett, amit érdemesnek véltem megmutatni.

tollar_eszter_dolomitok_20.jpg

Körbeértünk, újfent kedvenc településünkön landoltunk, ugyanott parkoltunk, ahol reggel. A Pocolt körbeölelő hegyek egy másik arcát mutatták nekünk.

tollar_eszter_dolomitok_21.jpg

tollar_eszter_dolomitok_22.jpg

tollar_eszter_dolomitok_23.jpg

tollar_eszter_dolomitok_24.jpg

Végül pedig kerültünk egyet a Misurina-tó felé. Az ok az volt, hogy Krisz és én nem igazán tudtuk feldolgozni, hogy le van zárva a Tre Cime-re vezető út, a saját szemünkkel akartuk látni. És láttuk. :(

Ha pedig már ott voltunk, mind a négyen állványra raktuk a gépet és legalább a tavat lefényképeztük. 

tollar_eszter_dolomitok_25.jpg

Otthon aztán jól bevacsoráztunk egy jóféle egységben. Az otthon jelen esetben Sesto-t jelenette, aminek a másik neve Sexten. Valahogy a fiúk jobb szerették ezt a nevét használni. Ki érti ezt? :D 

Ne menjetek nagyon messze, hamarosan jön a folytatás! 

2018-12-12 | hozzászólások (1) | Teljes cikk megtekintése

A tél a legszebb évszak és kész! Ebből nem engedek, slussz-passz. Vitának helye nincs! 

Újabb fagyos reggelre ébredtünk, hurrá! És néhány nappal korábban esett is egy zsák eső, így aztán reménnyel telve vágtam neki a reggeli kutyás sétának. Időben kellett indulni, mielőtt az autós forgalom kárt tesz a friss jégvirágokban, amik nem szó szerint jégvirágok, de a képi megjelenésük mindenképpen az.

Egy kis bemelegítés, mert még nincs 1000 képem erről az útról, a kutyáról nem is beszélve... aki most már 4 és fél hónapos és ha azt mondom neki, hogy „Leül és ottmarad!”, akkor ő leül és ott marad. :D

tollar_eszter_01_jegek.jpg

tollar_eszter_02_magyarvizsla.jpg

A fényen túl elkezdődött az én jég-világom. A tócsák ismét elképesztő arcukat mutatták. Némely képződménynek címet is adtam.

tollar_eszter_03_jegek.jpg
Mint hal a jégben

tollar_eszter_04_jegek.jpg
Jégvelő

tollar_eszter_05_jegek.jpg

tollar_eszter_07_jegek.jpg

tollar_eszter_08_jegek.jpg
Fagyrajz

tollar_eszter_09_jegek.jpg

tollar_eszter_10_jegek.jpg

Egy valaki azonban nem volt annyira felhőtlenül boldog ezen a szakaszon. Ugyanis Neo nagyon másként éli meg a fotós agymenéseimet, mint az előző kutyáim. A két szetterem minden séta alkalmával tette a maga dolgát, hajkurászta a madarakat és olyan messze rohangált, hogy jobbára csak egy apró pontot láttam belőlük, de mindig tudta mindegyik, hova kell visszajönnie. Babó, a beagle fiatal korában szintén a saját feje után ment, ő a nyulakat hajkurászta és csak reménykedhettem benne, hogy visszatalál. Idősebb korában azonban ahogy én megálltam, ő is megállt, kényelmesen leült, nézett a távolba és ha eljött az idő, azaz végeztem a fotózással, akkor folytatta velem az utat.
Neo azonban velem párhuzamosan halad, folyton kutat valami után, ha el is kezd ásni, a legtöbb esetben otthagyja, ahogy észreveszi, hogy távolodok. És ha megállok, akkor ő is megáll... Ott unatkozik körülöttem, látványosan sürget. Tök idegesítő. :D Remélem, idővel rájön, hogy nem kell egyfolytában a sarkamban lennie. 

tollar_eszter_11_magyarvizsla.jpg

A visszaúton már neki is jobb sora volt, egyfelől, mert az autók összetörték a jegek nagy részét és amúgy is lefotóztam már az összeset, pluszban még be is borult. 

tollar_eszter_12_trees.jpg

Az oldalon elhelyezett fotók Tollár Eszter tulajdonát képezik. Bárminemű felhasználásuk a szerző engedélyével lehetséges.