Főpróba

Írta: Tollár Eszter / 2021-03-03 22:38:26 / 0 hozzászólás

VISSZATEKINTŐ • 2015 februárjában történt (és íródott)

A szokásos hévízi pancsolást az idő rövidsége miatt egy keszthelyi fotózkodással egybekötött sétával helyettesítettük Izával és Dórával, akikkel meghatározott időközönként, vagy sűrűbben összejövünk. Apropója pedig nem más volt, mint hogy kipróbáljuk azokat a fejfedőket, amiket Dóra a szüleinek szerzett be, az ő konkrét megrendelésükre, mert a következő szilveszteren nem szerettek volna az előző éviben megjelenni. 20 évesen azt gondolhatja az ember magáról, hogy 40 körül már komoly felnőtt lesz belőle… Úgy tűnik, Dóra szülei sem értek még meg a „komoly felnőtt” jelzőre, ami a távoli jövőnkre nézve nagyon megnyugtató érzés. 

Ahogy a sétányra értünk, egy barátságos hattyúba botlottunk, Dóra azonnal szóba elegyedett vele.

Iza arra gondolt, biztosan jól állna a jószágnak egy gyönyörű piros kalap, de az inkább eltekintett eme soha vissza nem térő lehetőségtől.

 
Majd kétoldali becserkészés módszerével próbálták jobb belátásra bírni, de ismét nem jártak sikerrel.

Pedig Dóra sajátos testbeszédével elmagyarázta neki (élességet ne keressetek a képen, mert az sajnos nincs), hogy mi őszintén és önzetlen szeretettel viseltetünk iránta és csak a javát szolgálná, ha belemenne a kalapos fotóba. De a madár egy szavunkat sem hitte, így feladtuk a tervünket, ami amúgy nem volt komoly, bármennyire is úgy néz ki. 

 
Folytattuk hát az eredeti küldetésünket, a kalapok kipróbálását, először a régi szériát:

  
Aztán jöttek a befutós képek, hol sikerült...

 
...hol pedig nem annyira.

 
És lett, ami kimondottan jól sikerült. :)

  
És íme, az új szerzemények:

MEGLEPETÉS!

 
 

A főpróba kiválóan sikerült, a kalapok csillagos ötösre vizsgáztak, most már nyugodt szívvel továbbadhatóak az előttünk járó generációnak.
Visszatértünk ebédelni és nekem igyekeznem kellett volna haza, amikor elszólták magukat a csajok, hogy Zalaegerszegre készülnek a Dechatlonba. Itt fennakadtak a szemeim, hisz már jó ideje tervezek ott venni egy praktikus ruhadarabot ott, amihez kalandos úton (ezt most nem részletezném) hozzá is jutottam. Itthon jól fel is próbáltam a báli ruhám, akarom mondani a mellcsizmám, és hamar kiderült, hogy kimondottan csinos vagyok benne. Remélem, majd tavasszal a kék békák is így fogják gondolni és úgy pózolnak majd nekem, ahogy én akarom.

Ja igen… Egerszeg és Kanizsa között felvettem egy stoppost. Magam sem értem, hogy miért, hirtelen döntés volt. Elsőre azt gondoltam, hogy hátha szórakoztató társaság lesz. De nem volt az, sőt maximálisan érzékeltette, hogy nem kéne társalogni és én tiszteletben is tartottam ezt. Úgyhogy nyomtam a gázt, ahogy csak tudtam és alig vártam, hogy kiszálljon. Amikor „kicsi ” voltam, én is stoppoltam néhanapján és arra gondoltam, hogy ha majd lesz autóm, akkor én is felveszem a stopposokat hálából, de mire eljött ez az idő, eltűntek az út széléről. Ez idáig nem volt alkalmam beváltani az ígéretemet. Hát most ezt is pipálhattam végre. Szerintem többé nem veszek fel senkit. Azt hiszem…. :)