Éneklő tó az erdő mélyén

Írta: Tollár Eszter / 2021-04-16 19:01:14 / 0 hozzászólás

VISSZATEKINTŐ • 2015 áprilisában történt (és íródott)

Kivételes vasárnap volt a tegnapi, majdnem egész délután teljesen egyedül voltam otthon, ill. a kutyával, de az nem sok vizet zavar. Persze, hogy nem maradtam a lakásban, hisz az előző napi unkafényképezés ugyan egészen sikeres volt, de ott munkált bennem, hogy ez a téma hagyott számomra még bőven lehetőséget... Szerettem volna pl. olyan képet, hogy a felfújt fejű kisbéka tükröződik a vízben.
Már korábban kinéztem egy kis tavat a környékünkön, így amint lehetőségem volt (na jó, kicsit később) felkerekedtem. Aránylag messze voltam még a céltól, amikor unkák éneke ütötte meg a fülemet. Rossz szó! Inkább simogatta. :) Követtem a zengedezést, ami ehhez a tóhoz vezetett.

Nem is mentem tovább, magamra öltöttem „báli ruhám” (a mellcsizmát) és ráhangolódásnak először látképeket készítettem, mert nem csak a békák nyűgöznek le, de az erdei tavak is.

Békaliliomra leltem itt is, még mindig nem virágzik, szombaton is csupán egyet láttam, ami bimbózott.

Objektívet cseréltem és elkezdtem a cserkészést… Babónak kézjelekkel (ugyanis már a világon semmit nem hall) elmagyaráztam, hogy meg ne próbáljon bejönni utánam a vízbe, különben lesz nemulass! Bevallom, nem bíztam benne, hogy meg fogja érteni, de le a kalappal előtte, mert észre sem vettem, hogy ott van. Ő egy ízig-vérig fotóbarát kutya. 
Tisztára úgy nézett ki, hogy unka-kép nélkül térek haza, mert nagyon ijedősek voltak. Azért szép lassan egyet-egyet sikerült elcsípnem. Soha ennyi életlen, bemozdult kép nem született, mint tegnap. De lett éles is, meg vízben tükröződő, meg ellenfényes, bokeh-es.
Ez az a pillanat, amikor kiengedi a hólyagját és a teste körül megrezegteti a vizet.

És a kép, amiért jöttem. 

Ez egy kevésbé jól sikerült fotó, de nekem valahogy kedves. 

Amíg én a vízben lopakodtam (és persze félig megfagytam), Babó megkerülte a tavat, leült nekem háttal és csak nézett ki a fejéből. Nagy nehezen felhívtam magamra a figyelmét, amire az egyetlen módszer, ha erőteljes karmozdulatokkal hadonászok. Mivel háttal ült nekem, ez nem is volt olyan egyszerű. Aztán persze sikerült, észrevette a kapálózásomat, összeszedte minden erejét és okosan átúszott hozzám. :)