Zöld erdőben jártunk

Írta: Tollár Eszter / 2021-05-11 21:56:58 / 0 hozzászólás

Laura néhány hétre Tapolcára helyezte át a bázisát. Erdőimádó és -járó révén, alig várta, hogy felfedező túrákat tegyen a gyönyörű kisváros környékén. Hamar jöttek is tőle a képek a medvehagyma virágzásról, én pedig azon nyomban jeleztem neki, hogy ide el kell engem vinnie. Hosszas egyeztetés, időjárás-fürkészés után, a hétfő délután lett a befutó időpont. Vállus községben randevúztunk, pontban 14:14-kor. Nekem annyi dolgom volt, hogy kövessem a számára már ismerős terepen, na meg hogy cipeljem a fényképezőgépeimet. Az turistaút legeleje egészen rövid szakaszon egy réten vezetett keresztül, ami a hirtelen jött meleg miatt nem volt túl kellemes, de mielőtt még szenvedni kezdünk volna, beértünk az árnyas erdőbe, ahol igazán barátságos klíma fogadott bennünket. Na, meg ez az elképesztő látvány. És az illatfelhő, amit a kedves olvasó maximum elképzelni tud. Nekem még mindig tele van a fejem az emlékével, mélyre ható élmény. 

A gyalogos ösvényt a Csatényi-patak kíséri, vagy éppen keresztezi, ettől még szerethetőbb ez a kis terület.

Naná, hogy Neo is jött velünk, így készülhetett rólunk néhány közös fotó. 

Fotó: Laura

Fotó: Laura

Meg egy csomó róla ebben a varázslatos környezetben. 

Mint mindig, próbálkoztam „kutyátlan” fotókkal is. :)

... de valahogy ez a drága eb saját magától beleült a virágszőnyeg közepére, mi pedig kénytelenek voltunk körbelődözni mindenféle eszközzel. 

Fotó: Laura

Fotó: Laura

Macit, Laura kutyáját hűséges követőim már ismerhetik. Ő közelít a 16. életévéhez, nincs már benne a fiatalos lendület, amivel anno – nagy bánatomra – az összes békát elriasztotta egy-egy sétán. Az érzékszervei is megkoptak az idő előrehaladtával, viszont a megjelenése nem sokat változott. 

Jólesett kimozdulni a megszokott környezetből, ilyenkor jövök rá, hogy van élet a határaimon túl is.