Kutyaszellőztetés fotóbarát időjárással

Írta: Tollár Eszter / 2021-06-13 16:58:23 / 0 hozzászólás

Meleg nyári napokon reggel 5 óra után kint „kell lenni” a terepen, ha kedves az ember élete, különben csak a szenvedős meleg marad meg emlékbe ebből az évszakból. (Na, meg később a kutyát is nehezebb lemozgatni.) Általában is imádom ezt a napszakot, ezen a pénteken azonban még rádobott a természet egy lapáttal, rajzolt nekem egy szivárványt, méghozzá úgy, hogy áznom sem kellett érte. 

Néhány napja itt még gyönyörű rét volt, rengeteg féle növénnyel, vadvirággal, néhol hónaljig ért a fű. Egy hátránya volt csak, hogy harmatos reggeleken nem volt túl kellemes gázolni benne, mert képtelenség úgy felöltözni, hogy ne ázzon szét a ruházat. Ezért inkább a késő délutánokon jöttünk errefelé. 

Mutatok néhány kedvencet az elmúlt hetekből. 

Egy irgalmatlan nagy rohanás utáni pihenő.
Ezzel e selymes fűvel nem tudunk betelni, már tavaly is rengeteg kép készült róla. 

Ezen a dombon sem ez az első felvétel. :)

Persze, hogy van itt pipacs is bőven. 

... és réti boglárka

... és pipacs

Meg még pipacs is, rohanó kutyával. :) 

Giccses naplementében is voltak pipacsok.  

Újból ez a lenyűgöző selyem-fűágy, Péter is úgy érezte, hogy ezt ki kell próbálnia. 

De térjünk vissza a mába! A gyönyörű rét bálákba rendeződve végezte a minap, aminek szintén megvan a maga szépsége, főleg, ha némi szivárvány is fűszerezi a látványt. Ja, meg a kutya, de ez nálam már alap. 

Ha bála, akkor viszont az ugrós kép sem maradhat el...
Igen tudom, hogy úgy néz ki, mintha egy – FiamPéter (12) szavaival élve, amikor még nem tudta, hogy az én képem és a mi kutyánk  – „valami igénytelen photoshop-olt kép lenne”, de becs' szó nem az. Az alacsony napállás kelthette ezt a hatást. 

Délutánra bedurvult a nyári meleg, eszemben nem volt kitenni a házból a lábam... Egészen addig, amíg nem kaptam egy üzenetet, hogy menjek, mert jön hozzánk a vizslabarátnő, Szuki. Szilvit is hozta magával, aki az ő gazdája. :D 

Ahogy kiértem a szokásos út elejére, tudtam, hogy ez a séta nem végződhet rosszul. Úgy elvoltam a lakás hűvösében, hogy nem vettem észre, milyen szép az idő kint. 

Magától értetődő volt, hogy ismét a bálák felé kanyarodunk. El is kezdődött a kutyákra „lövöldözés”. 

Szuki nem annyira együttműködő fotómodell, mint Neo, de határozottan sokat fejlődött ezen a napon. :D 

Közben dörgés ijesztegetett bennünket, egészen beleéltük magunkat, hogy elázunk és minden más is, amit otthon felelőtlenül a szabad ég alatt hagytunk. 

A kis gazos erdőn átvergődve, útba ejtve a kis tavat, ahol a kutyáink fel tudtak frissülni, a homokbányában kötöttünk ki. 

Ekkor már nem csak dörgött az ég, villámok is cikáztak. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem keveredünk haza szárazon. Mégsem fordultunk vissza, hisz ritkán adatik meg  ilyen fényviszonyok között kószálni. 

Szilvi, jó szokásához híven, épp megosztja az élményeit a nagyvilággal. :D

Ez a terület is gyönyörű a maga egyszerűségével együtt. Én még mentem volna tovább, de a csajokat nem tudtam rávenni. Le lettem szavazva. :) 

Búcsú-felhőkép, ami végül mégsem hozta meg a várt esőt. Pedig jól jött volna, mert nálunk a homokos talaj már nagyon ki van száradva. Nekünk mondjuk nem jött volna olyan jól, mert még legalább háromnegyed óra volt a visszaút.
Több ízben megköszöntem már a csajoknak, hogy kirángattak, én azt mondom, tartsák meg jó szokásukat!