E heti kollekció

Írta: Tollár Eszter / 2021-06-20 17:56:37 / 0 hozzászólás

Az idei csapadékos és aránylag hűvös május után alig hittünk, hogy be fog köszönteni a nyár. De itt van velünk már jó néhány napja, és egyre fokozódik a meleg, egyre korábban kell felébredni és útra kelni. Nekem már komoly alvásadósságom van és ahogy elnézem az előrejelzéseket, nincs sok esélyem a közeljövőben a kompenzlásra. De sebaj, így legalább élvezhetem az üde hajnali hangulat éltető erejét és fotózhatom szanaszéjjel unásig. Az első képek a hét közepén készültek, akkor még lehűlt annyira éjszaka a levegő, hogy tudott némi pára képződni.

Nálam okosabbak azt mondják, hogy ez rozs. Én nem tudom megállapítani, de azt bizton állíthatom, hogy ha alacsonyan vetül rá a nap fénye, akkor varázslatosan arany színben bír ragyogni. 

Benne pedig Neo is gyönyörűen mutat. 

Napi sétáink helyszíne – most tarló, korábban rét volt – remek játszótér és kutyaidomító terep.
Itt épp bábozunk Neo-val. 

Meg árny-játékozunk időnkét. 

Következő reggel... repülő kutyával. 

Újabb árnyjáték, most nyuszifüles. Színes vagy fekete-fehér változat, mindig nehezen döntök. :)

És a kedvenc, érintetlen rétem. Idáig csak hétvégi reggeleken jutok el, pont annyival van messzebb, hogy nem érnék haza időben.
Ezek szombati pillanatok. Gyönyörű volt, aranyló, csillogó, csendes, friss és ezek kombinációja, illetve szinonimái.  
Arról fogalmam sincs már, hogy kell olyan képet készíteni, amin nincs rajta a kutyám, mégis értékelhető. :)

Neo prezentálta nekem, hogy mennyire ki van száradva a talaj. Nagyon kellene a kiadós csapadék. 

A következő négy kép „rendhagyó” napszakban született, a naplemente óráiban. Induláskor a Mátrai Erőműre emlékeztető felhőképződmény nyűgözött le. 

Jó ideje tudott dolog, hogy a környéken hódok laknak, de ez idáig csak a nyomaikat sikerült felfedezni. Az utóbbi napokban viszont már láttunk is néhányat, de amint megneszelték a jelenlétünket, elinaltak. Ezen az estén szisztematikusan és óvatosan közelítettük meg őket, ami meg is hozta a remélt eredményt, mégpedig, hogy tisztán látunk legalább egyet és hogy talán valami dokumentumfotót is össze tudok kalapálni. Ehhez képest legalább öt egyedet sikerült megpillantanunk és jó nagy halom használhatatlan képpel is gazdagabb lettem. :D Azért akad néhány, amit óvatosan meg merek mutatni. Természetfotó pályázatra mondjuk nem kell beneveznem őket. 

Akárhogy is, nagy élmény volt látni őket, meglepően nagyok és a család is meglehetősen sok tagból áll. 

Közben jól besötétedett, a nap utolsó fényei megfestették az időközben teljesen átalakult felhőket... Neo pedig, hogy, hogy nem, egy bála tetején találta magát. :D  Mert kutya-sziluett nélkül még a leggyönyörűbb naplemente is „lapos".

Vasárnap reggelre elfelejtettem ébresztőt állítani, így majdnem fél hat volt, mire elindultam a kutyával, mérgelődtem is, mert a tervemben szerepelt, hogy napkeltére kint leszek. És akkor ezt a hivatalos nevén „Tyndall-jelenséget” – szerintem simán „égi tüneménynek” kellene hívni – is talán egy jobb helyen csíptem volna el. 

Ahogy telt az idő, a sugarak kicsit változtak ugyan, de meglepően hosszú ideig megmaradtak.

Neo közben „nyulászott” egy rövidet, meg ásott és rohangált. 

Az „idén nem készítek pipacsos képet” elnevezésű projektem ezen a szép vasárnap reggelen ismét kudarcba fulladt. De most tényleg! Hogy lehetne ezt kibírni?

Ez meg az egészen szürreális ff változata, senkinek nem mertem még megmutatni véleményezésre, mert féltem a negatív kritikától. :D 

Igen, közben Neo intenzíven ásott és rohangált. A majd' két órányi barangolás végére, negyed órával a hazaérkezésünk előtt szó szerint kidőlt. Ezt sem bírtam kihagyni, hogy ne fotózzam szét újra...

Mindenesetre hozzá kell szoknom, hogy minden alkalommal hozzak vizet neki. 

Valami azt súgja, lesz még hasonló élményekben részem idén nyáron. :D