24 óra

Írta: Tollár Eszter / 2021-07-28 13:31:14 / 0 hozzászólás

A nyári reggeleknek nincs párja. Soha nem fogom megunni azt a végtelen nyugalmat, ami ilyenkor átjárja a testem-lelkem, amikor kint vagyunk a kutyámmal a falu határában. Igazi terápiás élmény – már ha tudnám, milyen az, de nagyjából ilyennek képzelem. Aztán vannak az extra esetek, amikor még kapok egy lapáttal a jóból...
Először arra lettem figyelmes, hogy Neo nem mozdul. Össze szoktunk futni vadakkal a séták során, szóval sejtettem, hogy ismét „kapás van”.  

... és igen, egy gyönyörű őzbak legelészett nem annyira messze tőlünk, ő is a hajnali hangulatban lubickolt. Látott bennünket, de nem tűntünk számára veszélyesnek, folytatta a reggeli rituálét. Én pedig fotóztam szorgalmasan. 

Nagyon kíváncsi volt rám, egyre közelebb merészkedett. 

Nagyjából 20 perc telt el így, Neo nem mozdult – közben készítettem róla még egy ugyanolyan képet, mint a legelső, de azt már nem teszem ide –, és én sem, körbe-bámultuk egymást. Már nem emlékszem tisztán, hogy Neo türelme fogyott-e el előbb, vagy az én időm...
Az idill egyszer csak véget ért, Neo lazán nekiiramodott, a legújabb jó szokásához híven épp csak az erdő széléig kergette a vadat, majd visszajött jól végigszaglászni az őz útvonalát. 

Délután jött egy kiadós zápor, napsütéssel, szivárvánnyal, gyors elvonulással, épp úgy, ahogy a nyári zápor a nagykönyvben meg van írva. 

A nyári zápor utáni séta mindig kötelező, ezen a napon sem hagytuk ki. Meg is volt a jutalmunk, lenyűgöző felhők és seregélyhadak tarkították az eget. 

A reggeli sétákra esélytelen Péter csatlakozása (pedig már őt is izgatja a ködszivárvány látványa), délután viszont már nem kell rábeszélni, hogy jöjjön velünk. 

Másnap reggel az eső jótékony hatására vastag pára ült a tájra, amit a Nap sugarai oszlattak fel. A legkedvezőbb feltétel a ködszivárvány kialakulására. Ismét nem hagyott cserben a reggel, és abban is piszok mázlim volt, hogy szombat lévén bőven volt időm fotózni és magamba szívni a „nemtudommárhányadik” ködív látványát. 

A kutyámról is mindig kell fotót készítenem, hisz nélküle nem élhetném át ezeket a pillanatokat.