Jég-hegyek

Írta: Tollár Eszter / 2022-01-31 14:35:18 / 0 hozzászólás

Épp egy hete gondoltam úgy, hogy ha már betegszabadságon vagyok, teljen hasznosan az idő. Semmiféle reménnyel nem kecsegtetett az időjárás, én mégis elindultam a Balaton partjára. Ott aztán nem is kellett csalódnom, valóban semmi látnivaló nem volt. Ezért viszem mindig magammal mindenhova Neo-t, vele nem lehet unatkozni. Ha vizet lát, akkor halakat kell keresnie, nem igazán veszi észre, hogy remeg a hidegtől. 

Bevallom, a kutyám viselkedésére lettem figyelmes, aki furcsa zajra kapta fel a tekintetét. Elkezdett lengedezni a szél és a vízfelszínen képződött jég megtört és lassan egymásra rakódott. A képek látványa önmagukban nem lesz elegendő, ha igazán szeretnéd érteni, miről beszélek, ezért készült EZ A KIS VIDEÓ. Tessék szépen kattintani! A képeket pedig csupán azért raktam ide, hogy ne érezzem, hogy teljesen feleslegesen készültek. 

Teltek a napok, jöttek a hírek, hogy hízik a Balaton jege és nekem nem volt lehetőségem újra elmenni. A csütörtöki napot azonban már kihagyhatatlannak éreztem, bár bevallom, nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy valóságosak azok a képek, amik a közösségi médiában szembe jöttek velem. A saját szememmel kellett látnom. A fonyódi strandon kezdtünk Csilluékkal és bár nem ezt kerestük, kicsit elidőztünk. 

Hol az égen húzó vadlúd csapatot fürkésztük....

...hol szegény, sanyarú sorsú kutyámat küldtem rá a jégre biodíszletnek. 

Rövid séta következett a fonyódi mólóra. A mennyekben éreztem magam, egész egyszerűen tökéletes volt minden. Ezt keresem, ezért jöttem. 

Annyi időt töltöttünk itt, hogy még legyen idő Bélatelepet is megnézni. Andris a vonatból nagyjából látta, hogy van ott is jégtorlódás, alig várta, hogy végre elinduljunk. 

Nagyon nehéz megfogalmazni... Nekem nincsenek rá szavaim... Amit itt láttunk és éreztünk, az maga volt tündérmese. Nem is szaporítom a szót, jöjjenek a képek! 

Végig azt mondogattam, hogy ezt én nem tudom lefényképezni. De kitartóan próbálkoztam. 

Neot sem hagyhattam le a képekről, bár eleinte nem akartam azzal kínozni, hogy ráküldöm a jégtáblákra. Aztán meggondoltam magam. Meglepően hősiesen viselte a megpróbáltatást. 

A „jól el nem kapott pillanat” című sorozatom következő darabja. 

Készülődtünk hazafelé. Ekkor kezdett el színesedni az ég...

...nem hagyta abba...

Majd kiteljesedett a naplemente a maga legszebb, leggiccsesebb valójában. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen szépen búcsúzik tőlünk ez a nap. 

Már a parti közvilágítás is bekapcsolódott, a jégtáblácskán annak a fénye tükröződött. 

Autóba ültünk, búcsúzóul azt gondoltam, hogy elhozom ide a családot a hétvégén. Nagyon bíztam benne, hogy nincs az a gyilkos időjárás, ami ennyi jeget el tud olvasztani. Utólag már tudom, hogy jól is gondoltam, meg nem is. Nemsokára újra jövök és mutatom, amit vasárnap láttunk és hallottunk.

Folyt. köv.