Fotós dzsembori a Balaton-felvidéken

Írta: Tollár Eszter / 2022-02-16 20:58:39 / 0 hozzászólás

A Balaton-felvidék szívében, Szentbékkállán gyűltünk össze néhány napra tizenvalahányan. Az ország több pontjáról, még a határon túlról is érkezett fotós csapat, elsősorban baráti kapcsolatok okán választódott ki. Jómagam pl. úgy, hogy behisztiztem, mi az hogy a Kanizsa Fotóklubból 4-en is ott lesznek, engem meg itthon akarnak hagyni. Erre nagyon nehéz elfogadható indokot találni, hát én is felkerültem a meghívottak listájára. 

Egy nap késéssel tudtam csatlakozni a társasághoz, addigra már ketté voltak válva, a puhányabbak (és akik előző este túltolták a pálinkát) a szálláson pihentek, a többiek pedig járták a vidék látnivalóit. Mire Neo-val megérkeztem a bázisra, már ébredeztek az ottmaradtak, így nagyon hamar útra tudtunk kelni. Sok kedvenc helyem van a környéken, az egyik például Kővágóörs, és mivel én oda szerettem volna menni (és nem volt másnak jobb ötlete), hát oda mentünk. 

Hamar kiderült, hogy jó döntés volt a kutyámat is magammal vinni, hisz szépen kiegészítette a kompozíciókat. 

Az Ecséri romtemplom szintén Kővágóörsön található, itt futottunk össsze a másik brigáddal. Nagyjából annyi időnk volt, hogy bemutatkoztam annak a néhány embernek, akiket nem ismertem, plusz elkészült az egyetlen csoportkép. Ami igazából kettő. (A másnap érkezők sajnos hiányoznak róla.) 

Fotó: dr. Simán László

Fotó: dr. Simán László

A következő állomás Szentantalfa, Szent Balázs templomrom volt. A lemenő nap fényében érkeztünk, Neo itt is remekül modellkedett és bár továbbra sem érti, miért van erre szükség, mindig tette, amire kértük. 

Másnap reggel, pitymallat a szállásunk mellett. Neo hajnali futásainak és „nagydolga végzésének” helyszíne. Már nem látszik, de itt nem is olyan régen őzek tanyáztak. (A következő két napon sem volt ez másként.)

Kicsit késve érkeztünk a badacsonyi partra, a Nap már javában ragyogott. Földöntúli nyugalom áradt mindenből. Így, felhők és jég nélkül is szeretem a Balatont. 

A kikötőnél sétálgattunk, amikor Szilu észrevett két kismadarat. Barkóscinegék voltak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy olyan közel merészkednek, hogy elfogadható képet tudok róluk készíteni. 

Reggeli után megjártuk a szomszédos Kőtengert...

...majd a Csobánc lábánál található Papsapka-köveket. Szintén az egyik kedvenc helyem. 

Dupla modellfotózás. :D

A kialvatlanok és/vagy lusták visszatértek a szállásra, hárman pedig nekivágtunk a Csobáncnak. Akkor kezdett „időjárás” lenni, végre történt valami. Ahogy kapaszkodtunk felfelé, úgy erősödött a szél, imádtam. Szerintem a többiek is. :)

A Balaton neonzöld színbe öltözött. 

Elképesztő felhőköltemények alakultak ki, és mivel a felhők önmagukban ritkán izgalmasak fotókon, kerítettem egy kis előteret hozzájuk. Neo alig bírt egy helyben maradni, mert őt is alaposan megrángatta a szél. 

Úgy saccoltuk, hogy 100-as szél is lehetett. Talán ez a kis mozgókép némiképp visszaadja a feelinget. 

Sikerült sötétedés előtt leérnünk a hegyről, elégedetten zártuk a napot. :)

Szombat reggel időben leértünk a balatoni napfelkeltére.
Épp, mint előző nap, szintén idilli nyugalom ült a tájon. 

Miután a Nap rendesen felkelt, már csak a vidámkodás maradt, fotózni már nem volt mit. 

Fotó: Nagy Jani

A szombat maradéka nem telt túl szerencsésen, fotóbarát felhőknek híre sem volt, a tájra pára ült, ezért úgy döntöttünk, nem mászunk hegyet (pedig volt jó néhány lehetőség a környéken), inkább a gyenesdiási Egykori kőbányába látogattunk el.

Itt aztán jól elmagyaráztam a tutit, csak Szilu tudja, hogy se füle, se farka annak, amit beszélek. :D 

Fotó: Nagy Jani

Annak ellenére, hogy az időjárás keresztbe húzta az előzetes terveket, miszerint befagyott Balatont és zúzmarával borított fákat fogunk fotózni, mondhatom, hogy igazán jól sikerült napokat éltünk meg. Bővült a baráti kör, megismerhették a kutyámat azok is, akik eddig csak képeken látták és igazán tartalmasan töltöttük el az időt így „édes tizenhatosban”.