Óarany (és egyéb) színekben pompázó hajnalok

Írta: Tollár Eszter / 2022-07-17 20:06:59 / 0 hozzászólás

A július adott néhány esős napot és hűvösebb, szélcsendes hajnalt. Ezeken a reggeleken nagy reményekkel indulok el, a párás, napos, hűvös idő mindig tartogat számomra meglepetést. A helyszín kivétel nélkül ugyanaz, a téma szintén, szóval semmi meglepetésre ne számítson, aki rendszeresen idelátogat. Talán furcsa lehet, hogy nem unom még. Nekem ezek az órák jelentik a teljes kikapcsolódást, a háborítatlan nyugalmat, a feltöltődést. Ha egy ismeretlen helyre mennék el, ahol nem ismerem az összes fűszálat és fát, a dombokat, a fényviszonyokat, biztosan enne a fene, hogy otthon tuti nagyobb sikerrel jártam volna. 

A fotókon Neo többnyire csak álldogál. Ez a szemfényvesztő látszat, a valóságban rengeteget rohan (na meg ás), én pedig követem a szememmel, vagy a fényképezőgéppel, hogy hol mutat a legjobban. A mozgás közben készült képek java nem sikerül, ezért jobb híján igyekszem visszaterelni „egy” fénykép erejéig a „megfelelő” helyre. Ha valamelyik felvételen nem szerepel, az annyit jelent, hogy nem hallgatott a  szép szóra (de még a csúnyára sem), így lemaradt a fotóról.