Október kettő

Írta: Tollár Eszter / 2022-10-02 20:43:52 / 2 hozzászólás

Október második reggele az időjósok előrejelzés alapján igazán ígéretesnek mutatkozott, ezért döntöttem úgy, hogy vasárnap ide, vagy oda és bizony inkább nem alszom ki magam. Hat óra után álmosan kinéztem az ablakon és megláttam a ködöt. Egyből felélénkültem, de kapkodnom nem kellett, mert volt bő fél órám még napkeltéig. Kint voltunk már Neoval, amikor az első fények megjelentek. 

A mindent átszövő pókhálók a ködös fényekben számomra 20 év után is megunhatatlan fotótémák. 

Neot csak 4 éve fotózom, de még őt sem untam meg. Nem voltak jók a reflexeim, így az épp felszálló fácánról lecsúsztam és miután ezen bosszankodtam, még egy felszállt, én pedig azt sem csíptem el. Neo is csak bámult utána. 

Majd bámult a semmibe... 

... és bámult engem, hogy miért nem jövök már. 

Folytatva az utat, megnyugodva láttam, hogy amire nagyon számítottam, azaz a ködszivárvány kialakulóban van, dörzsöltem a markomat, hogy megint de jó lesz nekem, hogy újra láthatok egyet. El is szabadult a fantáziám, hogy Neot majd odaállítom egy pocsolyához és annak a tükrében ott lesz a ködszivárvány is, így minden kedvencem ott lesz egyazon képen. 

Telt-múlt az idő (legalább fél perc) és ott virított előttem teljes pompájában a legújabb ködív, gyorsan lőttem rá egyet mobillal, majd sebtiben objektívet cseréltem és mire felemeltem a fényképezőgépemet, hogy rendes kép is szülessen róla, örökre eltűnt, felszívódott, mintha sose létezett volna.

E végtelenül szomorú történés oka a hátam mögött volt keresendő: ez az utálatos felhőtömb, ami a legrosszabb időzítéssel érkezett (vagy keletkezett). 

Hazafelé menet betértünk egy frissen tisztított erdei útra, Neo bízott benne, hogy továbbmegyünk, de csalódnia kellett. 

Elhaladunk a „rétünk” mellett (azért a birtokos jelző, mert majd' minden reggel itt kezdjük a napunkat), ahol a köd-fény játék egészen varázslatos hangulatot teremtett.
Arról fogalmam sincs, hogy a képek bármilyen mértékben visszaadják-e, amit láttam, de nekem jó arra, hogy felidézzem az érzést. 

Búcsúzóul, azért kaptunk még egy kis ködív-foszlányt, de nem volt túl erős.