A magyar ködtenger

Írta: Tollár Eszter / 2024-01-03 20:42:03 / 0 hozzászólás

A Kanizsa Fotóklub évzáró összejövetelén vetette fel Zsolt, hogy hozzunk össze egy óévbúcsúztató túrát. Nem kellett sokat győzködni magunkat, azonnal kitűztük a napot, december 30-át. A célterület a Balaton-felvidék – mint általában, ha egy mód van rá –, az ominózus nap reggelén pedig majd kitaláljuk, melyik csúcsot hódítjuk meg.  

A megállapodás szerint kizárólag masszív, szakadó eső esetén töröltük volna az eseményt. Nem, hogy masszív, de semmilyen eső nem volt, ellenben olyan napos-párás időjárással indult a reggel, ami legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Az egyetlen hiba, amit elkövettünk – ami utóbb nem bizonyult olyan nagy hibának –, hogy 7 óra után indultunk Kanizsáról, a csapat másik felével pedig 8-ra volt megbeszélve a találkozó Keszthelyen. Persze itt is, ott is csúszás, boltozás, miegymás... Azaz elmolyoltunk „tengerszinten” legalább egy értékes órát. Laci kivételével mindenki meg volt róla győződve, hogy lecsúsztuk a fotóbarát fényeket. 

Próbáltuk a célterület kiválasztását rövidre fogni. Rábíztuk magunkat „a ködben úszó Balaton-felvidéki tájak nagy ismerőjére”, Lacira. Így kerültünk a Kő orra kilátópontra, amiről sem én, sem Szilu (aki elég otthonosan mozog ebben a térségben) nem hallott még soha. 
Reményeink beteljesedtek, gyönyörű ködpaplan ült a tájon. Soha nem tudjuk meg, milyen lehetett korábban, de a bénázásaink ellenére sem kellett üres kézzel (memóriakártyával) távoznunk. 
Ez a kép még a felfelé vezető úton készült, féltem, hogy eloszlik ez a gomolyag, mire felérünk. 

A teljes panoráma leginkább nagy monitoron mutat jól. 

Elégedetten vettünk búcsút a kilátóhelytől, aminek valamiért nagyon nehezen jegyeztem meg a nevét, de mostanra már mélyen beleégett az agytekervényeimbe. 

A következő helyszín Hajagos, bazaltbánya. Ezért a látványért egyszer rossz irányba kellett indulunk, majd a jó irány után át kellett törni magunkat egy meglehetősen sűrű, kabátszaggató bozóton. Majd feladva, hogy itt lesz kép, mégis engedni az exponálási kényszernek. 

Kisebb tanakodás után sikerült egyezségre jutnunk, hogy bevesszük Hegyesd várát. Ami nálam jó ideje bakancslistás hely volt, így az én szavazatom kettőt ért. 

Akik már voltak itt, ijesztő történeteket meséltek a felfelé vezető útról, szóval nagy levegőt vettünk és lesz, ami lesz alapon nekivágtunk a meredek, de annál rövidebb hegyoldalnak.  Az utolsó szakasz valóban négykézlábas volt, de komolyabb nehézség nélkül mindannyian épségben felértünk. Még Zsolt is! Nagyon büszkék voltunk rá. :) 

Elsőként Neo csodálhatta meg a panorámát, alaposan megvizslatta a felségterületét, majd rövid időn belül fogott egy pockot magának.

Tapolca ikonikus Y házai a ködpaplan alatt.

Jött velünk Vivi modellnek, hogy a fiúknak is jó legyen. :) 

Laci még soha nem fotózott modellt, nem is tervezte, de amikor meglátta a keresőben a lányt, nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kicsit aggódott is, hogy mi lesz, ha otthon meglátják kit fotózott, de megnyugtattam: senki nem fogja feltételezni róla, hogy egy ilyen szép lány szóba állt vele. :D 

Ha nem tévedek, akkor Zsolti ötlete volt az inverz távcsöves fotózás. Igazán stílusosnak éreztük, hogy a csoportkép is ezzel a módszerrel készüljön. 

Néhányan még ráfértünk volna a képre, kár, hogy nem értek rá a többiek. 

Érzékenyen vettünk búcsút a helytől. Ide még vissza fogok térni valamikor, valakivel, mert nem mindennapi ebből a szögből rálátni a tanúhegyekre.

És ha már Balaton-felvidék, akkor illik egy várromot is útba ejteni. A legközelebbire esett a választás. Taliándörögd, régi szép emlékek helyszíne, amikor a Művészetek Völgye még nem piacosodott el, és potom pénzért lehetett piszok jól mulatni például ezen a helyszínen. 

Négy résen.... Ezt a címet adta Tibike ennek a képnek, aki valami komolytalan betegségre hivatkozva maradt távol tőlünk. Remélem, megbánta. :D

A legutolsó, Felhőzabáló fa című (vagy inkább felhőhányó?) képhez csak nekem volt „megfelelően messze látó” objektívem (a G3X 600 mm-e). 

Mostanra már látszik, hogy jövő héten beköszönt a tél, gyanítom, hogy jövök még fotós beszámolókkal.