Boldog új év

Írta: Tollár Eszter / 2025-01-01 22:53:35 / 1 hozzászólás

Szilveszter napjának reggelén jött az üzenet a jóakarómtól, nagyon reméli, hogy már a zúzmarás tájban szívom magamba a friss levegőt (jó-jó nem volt ilyen fennkölt). Szóval reményteljesen indultam a szokásos utamon, de éppen csak némi dér borította a növényeket, ezért arra gondoltam, hogy megnézem a helyi bükkösömet (már amennyi maradt belőle), hátha ott kedvezőbbek a légköri viszonyok.
Azt kell mondjam, hogy nem voltak, de azért a ködös derengés sokkal jobban állt az erdőnek, mint a szántónak, így elkezdtem fotózni.

Természetesen mindig nézek lefelé is, mert a pocsolyák ilyenkor egészen csodás formációkat rajzolhatnak ki.

Neo-t is próbáltam elcsípni. Nem volt könnyű dolgom, mert ilyen helyen jobbára csak futtában látom eltűnni és feltűnni. Most a szokásosnál sokkal többször behívtam, mert amikor néhány hete itt jártam, akkor ijesztően hosszú időn keresztül „el volt veszve”. Ami egyáltalán nem vall rá, azóta sem tudom, mi történhetett akkor.

Miután a kifotóztam magam, a kutyát is sikeresen magam mellett tudtam és majdnem az éhhalál szélére sodródtam, elindultam haza. Majd lassan kiderült, hogy be kell mennem a városba némi elemózsiáért. Nagy duzzogva autóba ültem. Kiérve a faluból, azt hittem elájulok, olyan gyönyörű hófehérbe öltözött táj jött velem szembe. A város szélén is csak úgy roskadoztak a fák a centis zúzmarától, nekem meg boltba kellett mennem. Utána meg főznöm kellett volna. Kicsit tébláboltam, a családnak kiadtam, ha megéheztek, akkor egyetek valamit, mert én most egy időre elveszítem családanyai funkciómat (amit amúgy is nehezen szoktam megtalálni).

Kimentem hát újra, most a bozótosba, nem olyan messze, mert tényleg nem akartam sokat időzni. Sajnos az igazi vastag zúzmarásba nem sikerült beletrafálnom, egyszerűen nem értem rá újabb helyet felfedezni, ezért egy ismert területre keveredtem. És szívtam magamba a hideg, párás levegőt, feltöltöttem vele a tüdőmet és lelkemet, ki tudja, mikor lesz hasonlóra alkalmam. Ja meg fotóztam, a kutyát, ha épp láthatáron volt (amúgy mindig láthatáron volt), a fákat a ködben, a zúzmarákat.

Majd úgy éreztem, ez így kevés lesz, ezért nekiálltam a multiexpoval kísérletezgetni. Hát ez sem segített a gyors hazatérésben.

Úgy éreztem, piszok sok jó képem lett, így kisimult lélekkel indultam haza ételt gyártani.

Mivel nem vagyunk szilveszterezős fajták, másnap reggel, amikor még a legtöbben az éjszakai dorbézolás fáradalmaival küzdenek, mi már a Csótó (a városi Csónakázó-tó) körül sétáltunk.

A vízi madarak szépen dolgoztak, nem engedték befagyni ezen a kis területen (nem is olyan kicsi) a vizet.

Majd a nádasból egy vörösbegy mozgására lettünk figyelmesek. Csodálkoztam, milyen közel merészkedik. És egyre közelebb jött, ott sertepertélt a lábunk alatt (eközben Neo szerencsére pockozott). Arra jutottunk, hogy a horgászok szoktak neki dobni egy kis kaját, ezért nálunk is bepróbálkozott. De én csak azzal tudtam neki szolgálni, hogy internetes sztárt faragok belőle, amennyiben fel lettem volna készülve lélekben madárfotózásra... Persze így sem lett rossz kép, de nem fogja letarolni az internet népét.