Jégbundában

Írta: Tollár Eszter / 2025-01-14 18:00:23 / 0 hozzászólás

Január 11-e szombat, 7 óra 1 perc. Az idei tél legszebbnek ígérkező reggele tárult elém, ahogy a postaláda felé közeledtem. Már ekkor tudtam, hogy a másfél órásra tervezett kutyasétáltatás alaposan el fog húzódni. 

Nagyjából 5 percnyi sétára van az erdő a kapunktól. Még szinte sötét volt, hisz a napkeltének még híre-hamva sem volt ekkor, az erdő sejtelmes hangulatú, gyönyörű arcát mutatta. (A következő fotó 8000 ISO-val készült.) Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam autóba ülni, hogy a távolabbi, öregebb bükkösbe eljussak.

Nem jártam be nagy területet, szerencsére Neo sem távolodott el tőlem túlságosan, jobbára hallótávolságon belül nyargalászott. Én meg közben gyönyörködtem az apróságokban. 

A szokásos sétautam mintha egy másik bolygóra költözött volna. Végig sajgott a lelkem, hogy sokkal korábban vissza kell mennem, mint amennyi ideig szeretnék ebben a csodavilágban barangolni. 

Ebben a tüskés köpönyegben még a rozsdás korlát is impozáns látvány. 

Végül fél órával tovább voltam kint a tervezettnél. Mint utóbb megtudtam, néhány óra múlva a nap is kezdett derengeni (bele sem merek gondolni, milyen „még szebb” világ lehetett itt), de mi addigra már az autópályán gurultunk Budapest felé.