Legkedvesebb téli élményem

Írta: Tollár Eszter / 2021-02-02 19:14:08 / 0 hozzászólás

 

Január utolsó éjjelén esett végre annyi hó, hogy lehetett neki szívből örülni. Mostanában a meteorológiai előrejelzések bizonytalansága miatt nehezen hittem el, hogy tényleg lesz néhány fehér napunk, talán ezért történt velem az, hogy hajnali fél 5 körül felébredtem és kinéztem az ablakon a hóhelyzetet kémlelve. Miután láttam, hogy bejött a „jóslat”, már soha többé nem tudtam visszaaludni. :)

Reggeli után azonnal elvittem Neo-t, hogy összerondítsa a szép fehér tájat. Az első képen azt a pillanatot örökítettem meg, amikor jelzi mindenki számára, hogy ez itt az ő hótakarója. :D

Aztán jött egy kis erdei kitérő. Én tényleg próbálok olyan képeket is készíteni, amin nem szerepel a kutyám, de azok olyan üresek és élettelenek, hogy feleslegesnek érzem törődni velük. :)

Ez itt egy jól el nem kapott pillanat, amit sokkal helyesebb lett volna azonnal kitörölnöm, de valahogy sejtettem, hogy a Facebook-on zajos sikert fog aratni. Azonban a várakozásaimat messze felülmúlta a tetszési indexe. :D Ettől még tudom, hogy ez nem jó fotó, ellenben nagyon viccesre sikeredett. Szóval marad. 

Hazaúton továbbra is rendületlenül esett az égi áldás. 

Hétfő reggel egészen korán útnak tudtunk indulni, tervben volt, hogy a napfelkeltét is láthatom de akkor még felhők tanyáztak az égen. Aminek voltaképp egy kicsit örültem is, mert bár jóval nulla fok alatt volt a hőmérséklet, attól féltem, hogy a napsütés idő előtt leolvassza a havat a fák ágairól. 

Ez itt már a bükköshöz vezető út eleje, „meghalásig” szép volt. El sem akartam hinni, hogy ez nem álom. :)

Amikor a bükköshöz értünk... Szóval az van, hogy nincsenek rá szavaim. Mert a varázslatos, meg az álomszép jelzők közhelyes kifejezések arra, amit ott én átéltem. Én most itt be is fogom a számat és itt hagyom a képeket. 

Ez a fotó már a visszaúton készült, a séta harmadik órájában. Nem volt csúnya látvány na. :)

Ők pedig jégre hullott zúzmara-csipkék.

És ami még nem hullott le. 



Elégedett vagyok ezzel a két nappal, a fotókból is kihoztam, ami tőlem telt. Örültem volna valakinek, aki „másként lát”, az mindig izgalmas. Mondjuk én hívtam a Mikit (ugye Miki?), de sajnos más dolga volt.